Az amerikai Westinghouse örömmel szállítana a Paksi Atomerőműbe nukleáris fűtőelemeket akár az orosz fűtőelemek kiváltására, és az Egyesült Államok más vállalatai örömmel kötnének most szerződést több magyarországi kis moduláris reaktor leszállítására – hangzott el péntek kora este az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén szervezett háttérbeszélgetésen, amelyre a Portfolio meghívást kapott.
Az eseményen Justin P Friedman, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának nukleáris energetikai versenyképességgel foglalkozó szenior tanácsadója elárulta, hogy
éppen a Paksi Atomerőműből érkezett,
illetve a megelőző napokban számos magasrangú magyar kormányzati tisztviselővel, atomenergia hatósági illetékessel, illetve akadémiai szakértővel tárgyalt. Ezek alapján egyrészt úgy fogalmazott:
A Paksi Atomerőműben tett látogatásom során meggyőződtem arról, hogy a szakemberek nagyon jól üzemeltetik a meglévő reaktorokat, és megvitattuk annak lehetőségét, hogy alternatív nukleáris üzemanyagot használjanak ezekben a blokkokban, mivel a Westinghouse képes üzemanyagot szállítani az olyan VVER-440-es reaktorok számára, mint amilyenek Pakson is működnek.
A meglévő négy paksi blokkba az elmúlt négy évtizedben kizárólag az orosz Roszatom illetékes leánycége, a TVEL szállított nukleáris fűtőanyagot, de a háború kitörése után a magyar kormány ellátásbiztonsági okokból, diverzifikációs célokból elkezdett nyitni más, nyugati hátterű beszállítók felé is. Emiatt az Európai Bizottság pályázatai nyomán létrejött konzorciumi munkákban is részt vett, illetve tavaly ősszel bejelentette, hogy szerződést kötött a francia Framatome vállalattal arra, hogy ők is szállítsanak 2027-től nukleáris fűtőanyagot Paksra.
Justin P Friedman mostani jelzése, miszerint a Westinghouse is szívesen szállítana Paksra fűtőelemeket, azután érkezett, hogy a közelmúltban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egyesült államokbeli tárgyalásain jelezte: az amerikai Westinghouse-szal technológiai együttműködésben, illetve technológiai fejlesztésben érdekelt. Az akkori kommunikációban az ellátásbiztonság, mint szempont is elhangzott, ami utalhatott a többfajta nyugati beszállító felőli nukleáris fűtőelem igényére is, de az volt a hangsúlyosabb, hogy a magyar kormány fontolgatja az együttműködést a Westinghouse-szal akár több kis moduláris reaktor hazai megépítésére is. Utóbbi céljából előtte a brit Rolls-Royce-szal is stratégiai együttműködési megállapodást kötött Szijjártó az SMR technológia potenciális magyarországi alkalmazására.
Mindezek után az amerikai diplomata most azt is kimondta:
Magyarország villamosenergia-fogyasztása nagymértékben importfüggő, és ennek csökkentése érdekében a tervezett Paks II. projekt mellett több helyszínen is szükség lehet kis moduláris reaktorokra. Az Egyesült Államok ezen a területen is nagyon szívesen együttműködne Magyarországgal.
Azt, hogy akár több helyszínen is szívesen építene a Westinghouse Magyarországon SMR-eket (például az AP300-as típusból, tehát 300 MW-os blokkokat), az indokolhatja a diplomata jelzése szerint, hogy
a magyarországi ipari termelés növekedése, az elektrifikáció és az adatközpontok terjedése akár több gigawattnyi, még Paks II. megvalósulása mellett is kielégítetlen zsinóráram igényt is generálhat a következő évtizedekben.
Mindezek miatt Justin P Friedman így foglalta össze a magyarországi tárgyalásai során megfogalmazott amerikai külügyminisztériumi javaslatot, utalva a Paks II. körül látott kihívásokra is, illetve arra is, hogy abba a projektbe nem terveznek beszállni amerikai vállalatok:
A Paks I. fűtőanyag-beszerzés és a tervezett SMR-k területén azt javasoljuk, hogy a magyar hatóságok fontolják meg a szélesebb körű technológiai projektkiválasztást. Sok kihívást látunk a Paks II. projekttel kapcsolatban, de természetesen a magyar kormány hatáskörébe tartozik, hogy döntsön erről a projektről, valamint a Paks I. üzemanyag-beszerzésről és arról is, hogy milyen SMR technológiát szeretne alkalmazni.
Egyik leghangsúlyosabb üzeneteként a diplomata azt vezette le, hogy most lenne célszerű lépnie a magyar kormánynak az SMR-szerződések megkötésével, mert ha túl sokáig kivár, akkor relatív versenyhátrányba is kerülhet. Szavai szerint:
Az SMR technológiával kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy ha a magyar kormány túl sokáig, például 2030-2032-ig vár a döntéssel, amíg több éves kereskedelmi alkalmazási tapasztalat halmozódik fel világszerte, akkor Magyarország versenyhátrányba fog kerülni a gyorsan lépő országokkal szemben, és lemaradhat a megrendelések teljesítésében. Jobb tehát gyorsan lépni, és úgy gondoljuk, hogy most van itt ennek az ideje.
A diplomata jelzése szerint bízik benne, hogy a következő hetekben lehet előrelépés a fenti témákban, és összességében azt hangsúlyozta: nagyon lelkes a potenciális együttműködések miatt, amely kiterjedhet a nukleáris oktatási együttműködések lehetőségére is. (Portfolio)
