Az Egyesült Államok és Kína megállapodott: három hónapra felfüggesztik a vámháború legszigorúbb intézkedéseit.
A döntés hátterében nemcsak gazdasági megfontolások állnak, hanem komoly geopolitikai számítás is. Bár a felek vámot csökkentenek és újra tárgyalóasztalhoz ülnek, a kérdés továbbra is adott: születhet-e tartós megállapodás egy olyan konfliktusban, amely már rég túlnőtt a puszta kereskedelem határain?
2025 elején a Washington és Peking közötti kapcsolatok ismét kiéleződtek. Donald Trump második elnöki ciklusának első hónapjaiban újabb vámintézkedéseket jelentett be, amelyek célkeresztjébe főként a kínai technológiai és gyógyszeralapanyag-ipar került. Az amerikai importvámok szintje fokozatosan 145 százalékra emelkedett, válaszul Kína 125 százalékos ellenintézkedéseket vezetett be, amelyek többek között az amerikai nyersanyagokat, szójababot és cseppfolyósított földgázt sújtották. A helyzet olyan mértékben eszkalálódott, hogy pénzpiaci elemzők recessziós kockázatokat is felvetettek.
A vámháború már nem csupán gazdasági kérdés, hanem a nagyhatalmi versengés egyik fő terepe.
A májusi genfi tárgyalások azonban váratlan fordulatot hoztak. Az USA és Kína képviselői megegyeztek, hogy 90 napra jelentősen – több mint 100 százalékponttal – csökkentik a kölcsönös vámokat. A fentanillal kapcsolatos termékekre továbbra is fennmarad a 20 százalékos amerikai vám, de a teljes kínai árukörre vonatkozó átlagos vámszint 30 százalékra csökkent. Az alku hírére a Nasdaq 3,7, az S&P 500 pedig 2,7 százalékos növekedést mutatott, a Dow Jones több mint 1100 pontot ugrott. Az olaj ára 2,9 százalékkal nőtt, miközben a dollárindex is erősödött.
Forrás: Wikipédia
A történtek megértéséhez érdemes visszatekinteni a korábbi évekre. Már Trump első elnöksége alatt (2017–2021) kezdődött az a vámháborús logika, amely szerint a kereskedelmi nyomásgyakorlás nem csupán gazdaságpolitikai eszköz, hanem geopolitikai fegyver is. Akkoriban főként acél- és alumíniumipari termékek, valamint mezőgazdasági áruk kerültek a célkeresztbe. Bár az akkori konfliktusok időszakosan lecsitultak, a strukturális problémák – a technológiai dominancia, az intellektuális tulajdon védelme és a devizamanipuláció vádja – nem oldódtak meg.
Az Egyesült Államok külkereskedelmi stratégiája mára következetesen kétoldalú megállapodásokra épül, háttérbe szorítva a multilaterális együttműködést.
Eközben az USA az Egyesült Királysággal is új megállapodást kötött. A brit járműipari export vámjai jelentősen csökkentek, míg az amerikai etanol vámmentesen jut a brit piacra. Ezt London és Washington is „történelmi jelentőségű áttörésként” értékelte, ám a brit bioetanol-ipar tiltakozott a hazai versenyhátrány miatt. Ez az alku jól illeszkedik abba a diplomáciai irányvonalba, amely az amerikai érdekérvényesítést szuverén kereskedelmi szerződésekre építi.
A mostani USA–Kína megegyezés is ennek a mintázatnak a része. Egy 90 napos időszak nem elegendő a mélyen gyökerező strukturális problémák orvoslására, de fontos gesztus. Az egyeztetések során olyan kérdések kerülhetnek terítékre, mint a mesterséges intelligencia- és chipipari együttműködés, a ritkaföldfém-export, vagy épp a technológiai transzfer szabályozása.
Az egyezség tehát fontos jelzés, de még nem garancia: az igazi próba a következő kilencven nap lesz.
A közösségi médiában is nagy visszhangot kapott a vámenyhítés. A Bloomberg posztja szerint a vámok csökkenése emelkedő fuvardíjat eredményez majd, mivel a vállalatok sietve kihasználnák a 90 napos türelmi időt.
A China-US deal to slash trade tariffs is set to push freight rates higher, as companies rush to use a 90-day grace period to ferry goods across the Pacific Ocean. https://t.co/3PTJFE4hdv
— Bloomberg (@business) May 13, 2025
A mostani döntés - hogy egy napjainkban „divatos” kifejezéssel éljek - sokkal inkább csak tűzszünet, mintsem békekötés. Egy valódi megállapodás csak akkor születhet, ha a felek nemcsak a tarifákat, hanem az egymásról alkotott jövőképet is képesek újragondolni. Az idő erre most adott – a politikai akarat azonban kérdéses. Az USA–Kína vámháború jelenlegi állapota csak ideiglenes fegyvernyugvást jelent: a valódi küzdelem a globális gazdasági hatalmi egyensúly újrarendezéséért zajlik. (Danube Institute Blog)
