Magyar Péter Strasbourgban.
Habár rendkívül demokratikus (?, inkább látványos) módon nemrég megszavaztatta híveivel, hogy maradjon EP-képviselő nem teljesen világos, hogy eddigi ottani tevékenysége mennyiben segíti az ország ügyét!
(Nem lehetett kétséges a voksolás eredménye: a Magyar-hívők éppen olyan kritikátlanok, elvakultak, fanatikusak, mint az Orbán-hívők, egyben – ebből is – megállapítható annak a közvélekedésnek a téves volta, hogy az egyik oldal értelmesebb, mint a másik).
Magyar ugyanis szemmel láthatóan semmit nem művel Strasbourgban, eltekintve attól, hogy agyhalottaknak nevezte azon pártbéli képviselőtársait, akik megszavazták az oroszok elleni szankciók kiterjesztését!
(Megjegyzem amazok meghunyászodva szó nélkül hagyták gazdájuk minősíthetetlen kirohanását, ezzel tanúbizonyságot téve arról, hogy a jövőben semmivel sem lesznek attraktívabbak, önjáróbbak a Tisza képviselői – itt és ott –, mint a fideszes honatyák és honanyák.)
Na, de! Magyar Strasbourgban. Valószínűleg a büfében tölti ideje java részét, mivel voksolni (a fideszesekkel együtt) nem szokott. Esetleg elkávézgat Orbánnal, amikor azt Scholz kiküldi szavazás előtt.
Ő ott látogató, és remélem Konrád megbocsátaná, hogy kölcsönvettem a címet.
Most például egész véletlenül nem volt jelen, amikor Oroszország és Venezuela diktatórikus rendszerét elítélő határozatot fogadott el az EP! (Öt tiszás is igennel szavazott – megint le lesznek ápolva?)
Magyar strasbourgi jelenlétének, eddigi teljesítménye alapján egyetlen logikus magyarázata létezik: kellemes kis javadalmazással, nyugdíjjal járó, felelősség nélküli stallum. (Különösen, ha később számon kérhető döntésekben nem vesz részt.)
Az a gyanúm, hogy Magyar azért maradt (tehetséges, bár nem tudom, ki írja a beszédeit) hordószónok, mert az állásfoglalásoktól irtózik.
Valójában azért, mert fél határozottan állást foglalni sorsdöntő ügyekben! Azok számonkérhetők.
Jó kis demagóg beszédeket tart, ráröpül mindenre, akár fontos, akár nem, csak egy dolgot nem tisztáz: mit fog tenni, ha megnyeri a választást 26-ban.
Mert azt tudjuk (bár a baloldali hívei eleresztik a fülük mellett), hogy mit nem fog tenni: rendszerváltás itt nem lesz!
Akkor? Tudom: elszámoltatunk, lecserélünk, megszüntetjük a korrupciót (szerintem már Árpádot is megkenték a jobb szálláshelyekért) és más efféle blabla, aminek semmiféle realitása nincs rendszerváltás (forradalom?) nélkül.
Helyette? Eldől a Fideszen belüli utódlási harc, erre vagy amarra, de a helyi potentátok és a házmesterek majd szépen átnyalnak az új vezetésnek, és minden marad a régiben, mint ezer éve csaknem egyhuzamban.
Addig is? Egyelőre azt látni, hogy az EP-ben és a pesti Közgyűlésben is a Fidesszel szavaz vagy nem szavaz.
Kivétel a fővárosi költségvetés: annak azért adott zöld utat, mert nem akarta annak ódiumát viselni, hogy ő bénítja meg a főváros vezetését. Különben pedig fél évre szavazta meg.
Miért? Júliusig úgysem lehet új választást kiírni!
Vidéki választásokon demagóg szpícsekkel nem indul. Hogy aszongya: egy szem parlamenti képviselővel (Tolna, 02. választókörzet) mire mennénk?
Hát kérem! Az ország sorsát az egy szem képviselő nem döntené el, de jelen lenne, felszólalna, kérdezhetne, szavazhatna, sok információhoz juthatna!
Valójában Magyar fél. A vidéket nem tudta meghódítani, az maradt fideszes, különösen, hogy a helyhatósági választásokon nem indult.
Fél a valódi megmérettetéstől! Mert más a voksolás, és más a közvélemény-kutatás!
Olyan helyzetben van, mint Napóleon: „Ferenc császár akárhány háborút elveszíthet, császár marad. De én, ha egyetlen háborút elveszítek, Buonaparte tűzérhadnagy leszek megint.”
(Nem hajszálpontosan jött be, de lényegileg igaz lett.)
Ha Magyar veszít, eltűnik a süllyesztőben.
