Avagy miben téved Magyar Bálint és szerzőtársa?
„Miért nem lesz Amerikából Magyarország? Trump, Musk és a MAGA-autokrácia korlátai” című írásában Magyar Bálint és Madlovics Bálint a 444. hasábjain az alsó korlátot még átvitte, de a felsőn (sok értékes gondolat ellenére – fennakadt!
Alsó korláton azt értem, hogy Magyar, egykori liberális miniszter és az SZDSZ egyik kulcsfigurája – mintegy kutyafuttában – tizenöt év késéssel ugyan, és mindmáig egyedüliként korabeli párt-korifeus társai közül lényegileg elismerte, hogy – akaratukon kívül – az SZDSZ hibás politikája ágyazott meg Orbán rendszerének
Ez igaz, ideje volt bennfentesnek kimondania, csak hát, kevés! Mindenesetre az alsó korlát a helyén maradt, meg sem rezdült.
Más a helyzet viszont az írás további és lényegesebb, terjedelmesebb részével!
Itt Orbán és Trump hatalomkiépítési-, gyakorlási lehetőségeinek összehasonlítása a téma, és tulajdonképpen az egész írás mondandója.
Ez már döcög, és magán viseli a liberális politikusok állandó hibáját: teoretikus magyarázatokkal próbálják felülírni a valóságot.
Mire gondolok?
Orbánnal szemben Trump helyzetét nehezebbnek írják le, mint amilyen!
Hogy aszongya: Trump azért jóval korlátozottabb hatalommal rendelkezik, mint amilyet Orbán csikart ki magának, mert például ott a sajtó, ott vannak a szövetségi intézmények, ott vannak a tagállamok belső szabályai és vezetői (a kormányzók, a helyi parlament szenátorai és képviselői, akik nem Trumptól, hanem a választóiktól függenek – ez igaz – , a szövetségi és helyi bírák, akik sok elnöki intézkedést megtorpedózhatnak, Orbánnak pedig mindezen fékekkel nincs gondja, már nem léteznek ugyanis. És ott vannak a Republikánis Párt józanabb prominensei.
Na, kérem!
Ami a sajtót illeti, a három legnagyobb országos lap közül kettő, a Washington Post és a Los Angeles Times Trump kezében van. Ha nem is olyan közvetlen, hanem áttételes módon, de megszűnnek fékek lenni (a Fox is kifejezetten kiegyensúlyozottnak tűnik a HÍR tévével, vagy az M1-gyel szemben, de ordít róla, hogy Trump szócsöve. valahogy úgy, mint az ATV).
A helyi lapok egy részén kívül a New York Times egyedül maradt.
Nézzük a törvényhozást! A Kongresszus mindkét háza Trump kezében van. Trump pedig egyébként is az alkotmány fölszámolására készül. A republikánus szenátorok és képviselők egyelőre mindent megszavaztak.
Az igazságszolgáltatás. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság kétharmad/egyharmad arányban republikánusokból áll, és az abortusz ügyében elfoglalt álláspontjuk alapján sok jóval nem kecsegtetnek.
Néhány – azt kell, hogy mondjam: bátor – szövetségi bíró, egyes konkrét döntéseket felfüggeszthet egy időre (például a kitoloncolások azonnali végrehajtása, az USAID felszámolása, egyes szociális segélyek folyósításának megszüntetése, s a többi), de végleg megakadályozni nincs joguk.
Trump kirúgta az összes szövetségi ügyészt, akinek bármi köze volt bármely, szép számú büntetőügyéhez. Az aktákat megsemmisítik.
Közigazgatás, rendvédelem. Ami a szövetségi intézményeket illeti, Trump sorra számol fel olyan szövetségi ügynökségeket, melyeknek a létezéséről se tudott, feladatukkal (állambiztonság: az orosz befolyás elleni harc) nincs tisztában, viszont azonnal kirúgott mindenkit, majd két nap múlva kajtani kezdett utánuk, hogy visszavegyék őket.
Meg akarja szüntetni többek közt az Adóhivatalt.
Az egészségügy irányítását az oltástagadó Kenedyre bízta (ez a család is hová süllyedt!).
A Pentagon vezetését egy kiérdemesült, ámbár rasszista bakára.
Az FBI új vezetője gyűlöli az FBI-t.
A többiek se jobbak. Beleértve a két – legalább egymással marakodó – prominenst, a nyílt náci karlendítést bemutató duót, az őrült Muskot és a börtöntöltelék Bannont.)
Mindenesetre megállapítható, hogy az idiotizmussal határos alkalmatlanság és hozzá nem értés közös jellemzője a magyar és az új amerikai vezetésnek.
Ami a tagállami szintet illeti, az ő alkotmányos jogkörükre se kell/lehet mérget venni!
Trump most jelentette be, hogy át szándékozik venni Washington Állam vezetését.
Megteheti bármelyikkel? Meg!
Látszólag a négyéves ciklus korlátozza (bár elvileg, tizenöt éve Orbánt is), de már pedzegetik, hogy lehetősége lesz az alkotmány rendelkezései ellenére egy harmadik ciklusra is.
(Egyetlen ilyen eset fordult elő: Roosevelt három cikluson át volt elnök, de akkor háború volt.)
Most a külpolitikai műveleteire nem térek ki, mivel itt a lehetőségek és a hatáskörök összehasonlításáról esett szó. De, azok is megérnek egy misét!
És nem egy porban fingó kis ország, hanem a világ legerősebb állama vezetéséről van szó!
A hosszúra nyúlt írás tehát egyáltalán nem győzött meg arról, hogy Trump hatalma, belpolitikai játéktere ez idő szerint nem korlátlan.
Még egy megjegyzés! A szerzőpáros Magyarországot „patronális autokráciának” nevezi, ezzel szemben Trump „hatalmi hálója jóval heterogénebb és töredezettebb.”
Ez így igaz! Mégis. egyszerűbb lenne mindkét rendszert egyaránt fasisztának nevezni!
Igaz, így nem olyan tudományos! Csak életszerű!
