Magyar EU-elnökség és Elon Musk - nemzetközi lapszemle

A hvg.hu nemzetközi lapszemléje

Bloomberg

Közeleg az igazság pillanata az orosz-ukrán gáztranzit egyezmény ügyében: hacsak az utolsó pillanatban nem vergődik zöld ágra a két fél, akkor leáll az évi 15 milliárd köbméternyi földgáz szállítása. Egyelőre több közép-európai ország továbbra is kap orosz energiahordozót, így Magyarország és Szlovákia, noha az EU a háború miatt csökkenteni igyekszik a függést.

A retorika eldurvult az utóbbi időben. Robert Fico szlovák kormányfő azzal fenyegetőzik, hogy ha Volodimir Zelenszkij ukrán államfő nem tér jobb belátásra, a szlovák hatalom nem ad áramot keleti szomszédjának. Az üzleti világ lélegzet visszafojtva lesi, mi lesz most.

De amikor az ukrán elnök meghozza a döntést, hogy valóban lezárja-e a vezetéket az év végén, figyelembe kell vennie, hogy ha abban nem folyik több gáz, akkor ugyanolyan célpont lehet, mint a tárolók, illetve az áramhálózat. Ez pedig gondot okozhat a fűtésben. A brüsszeli CEPS elemzőközpont egyik szakértője úgy véli: mentőöv lehet az ukrán politikus számára, ha nem lép vissza a szerződéstől.

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és Ficónak is az volna a legjobb, ha az európai vevők változatlanul közvetlenül a Gazpromtól vásárolnának. Az oroszok nem szorulnának közvetítőkre, a szlovákok megspórolnák az új tranzitköltségeket. Áthidaló megoldásként Orbán Viktor azt javasolta, hogy a tulajdonjog szálljon át a megrendelőre az orosz-ukrán határon, de az orosz vezető fenntartásait hangoztatta az ötlettel szemben.  

Viszont ha marad az eddigi felállás, az aláásná az EU üzenetét, hogy ti. nem lehet az oroszokkal ugyanúgy üzletelni, mint idáig.

Daniel Freund

A német zöld EP-képviselő úgy gondolja, hogy beigazolódtak az előzetes aggodalmak: a magyar EU-elnökség minden várakozást alulmúlt. Azaz jogos volt a kétkedés, hogy rá lehet-e egyáltalán bízni a feladatot az Orbán-kormányra, miután az felszámolta a demokráciát és az ország ellen több jogállami eljárás is folyamatban van.

A törvényhozó honlapján közzétett értékelés rámutat, hogy a hatalom leszerepelt: más kormányok is ellátták a tisztséget EP-választás után, de nem mindössze 8 törvényjavaslatot hoztak tető alá, hanem az utóbbi két alkalommal 23-at, illetve 20-at. És nem csupán ezzel a számmal van gond, hanem az elvégzett munka minőségével is.

Az úgynevezett békemisszióval Orbán Viktor alighanem megsértette az uniós alapszerződéseket, hiszen nem járhatott volna el az EU nevében. Azt érte csak el, hogy a Bizottság bojkottálta a magyarországi rendezvények zömét. A magyar vezetés cseppet sem „tisztességes közvetítőként” lépett fel. Amikor az utolsó pillanatban tűzszünettel próbálkozott Ukrajnában, lepattant Zelenszkijről, de azért ismét csak aláásta a földrész egységét – írja a képviselő.

A magyar belpolitikában az a feltűnő, hogy a fél év alatt semmiféle jogállami ígéret nem vált valóra. A demokrácia nem működik, ennek megfelelően Brüsszel nem oldotta fel a befagyasztott pénzeket. Sőt egymilliárd euró végleg fuccsba ment. Emellett erős a gyanú, hogy a kormány lehallgatta az ellenzék vezetőjét, valamint az országba látogató uniós delegáció tagjait. Nem látni, hogy a Fidesz letérne az autoriter útról.

Összegzésül annyit, hogy Orbán egy jottányit sem vitte előbbre Európa ügyét, bármennyire is hangoskodott. Ennélfogva csak örülni lehet, hogy vége ennek a félévnek és jönnek a lengyelek, velük pedig bizonyos fokig helyreállnak a normális állapotok.

The Times

Az egyik vezető brit orosz-szakértő azt jósolja: súlyos károkat okozhat Putyinnak, hogy minden jel szerint az orosz légvédelem lelőtte az azeri légitársaság egyik utasszállító gépét. Az eset azt idézi, mint amikor 41 évvel ezelőtt Szibéria fölött egy dél-koreai menetrendszerű járat járt ugyanígy, miután betévedt az orosz légtérbe. Moszkva akkor is tagadott, de emiatt komoly veszélybe került az egész rendszer.

Mark Galeotti szerint Putyin arról híres, hogy sosem kér bocsánatot. Ezúttal azonban majdnem megtette, bár csak annyit mondott, hogy az incidens Oroszország területe fölött történt és hogy sajnálja. Ám azt nem ismerte el, hogy a hadsereg lenne a ludas. Az látszik, hogy pozíciója erős, ám bármikor megrendülhet valamilyen előre nem látható válság miatt.

Pedig még pár napja is arra használta az árnyékflotta egyik hajóját, hogy tönkre tegyen több áram-, illetve internet kábelt a Balti-tenger mélyén. Az a célja, hogy minél több kellemetlenséget okozzon Európának, mert így akarja rávenni Ukrajna támogatásának beszüntetésére. A nyílt támadástól azonban óvakodik bármelyik tagállammal szemben.  

A mostani légi katasztrófa azért járhat súlyos következményekkel, mivel Azerbajdzsán segít tisztára mosni a földrészre továbbexportált évi 30 millió font értékű orosz gáz eredetét. Azon kívül szövetséges Törökországgal, amelytől Moszkva azt reméli, hogy melléáll, így megtarthatja a szíriai támaszpontokat. Kazahsztán pedig abban működik közre, hogy a Kreml kijátszhassa a szankciókat.

Putyin mondhat saját népének, amit csak akar, de az azeri elnök, Ilham Alijev más tészta. Így lehet, hogy a Kreml még kártérítést is felajánl a 38 áldozat hozzátartozóinak, ami szintén egyenértékű lenne a bűnösség beismerésével. Az azonban kizárt, hogy az ügyet a Nyugathoz fűződő kapcsolatok rendezésére használná fel, ahogyan azt 1983-ban akkori elődje, Jurij Andropov tette.  

Daily Telegraph

Végre kudarcot vall az orosz dezinformáció – írja Samuel Ramani, a RUSI, a brit fegyveres erők elemző intézetének szakértője az azerbajdzsáni gép katasztrófájáról. A világ nem hiszi el, amit Putyin állít, az emberek átlátnak a Kreml hazugságain. Mert szinte 100%, hogy az oroszok szedték le a 8243-as járatot.

Moszkva szokás szerint ködösít, a sajtó összeesküvés-elméleteket terjeszt, hogy elkendőzze a kényelmetlen igazságot, bár Putyin majdnem bocsánatot kért. Felelősséget azonban nem vállalt az esetért. Vagyis nagyjából minden úgy megy, mint amikor 10 éve a megszállt Kelet-Ukrajna felett egy légvédelmi rakéta a maláj légitársaság egyik gépét találta el. Csak éppen ezúttal az orosz propaganda nem annyira hatékony, mint egykor, mert akkor meg tudta osztani a nemzetközi közvéleményt. Ugyanezt a módszert vetette be a bucsai mészárlás után is.

Ily módon sikerült elkerülnie a nemzetközi elszigetelődést és a harmadik világ nem állt be a nyugati szankciók mögé. Ám a mostani esetben a jelek szerint túlságosan is kilóg a lóláb. Több légitársaság máris elrendelte, hogy gépei nem vehetik igénybe az orosz légtért.

És miután Putyin képtelen volt megvédeni szövetségesét, Basár el-Aszad szíriai elnököt, a jelenlegi ügy tovább rombolhatja a hitelét a poszt-szovjet térségben, valamint a globális Délen. Repedések mutatkoznak az orosz dezinformáció gépezetén. Itt az idő, hogy a Nyugat fokozza erőfeszítéseit.

Die Welt

Erősen megosztotta a konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, miszerint Németország számára az AfD jelenti az utolsó reménysugárt, mert különben vége. Mint ismeretes, a vélemény rovat vezetője lemondott a vezetés döntése miatt, az egyik rovatvezető, Franziska Zimmerer pedig közzé is tette a Die Welt hasábjain, hogy ő miért nem adott volna helyt a vendégkommentárnak.

Eszerint Musk kőgazdag, de az indulatait csupán egy 4 éves gyerek szintjén képes visszafogni. Sorra ír sületlenségeket, illetve valótlanságokat a neten, de megteheti, mert az X az övé. Viszont amit most kifejtett, az burkoltan beavatkozás a választási hadjáratba, az érvekkel azonban adós maradt. Még arra sem vette a fáradságot, hogy belekukkantson az AfD programjába.

Márpedig választási propagandának nincs helye a független sajtóban, még akkor sem, ha mellette ott áll a leendő főszerkesztő véleménye, és az mindenben cáfolta az amerikai milliárdost. Az újságírók feladata ugyanis az, hogy a hatalmasok körmére nézzen, nem pedig az, hogy minden szűrés nélkül lehozzanak ösztönvezérelt közbekiabálásokat.

Jó, persze Musk tele van pénzzel és újabban Trump szárnysegédje, ám attól, hogy sikeres vállalkozó, még mondhat marhaságokat. Viszont a független sajtónak alapvető problémája, hogy sok újságíró szeretne a hatalom holdudvarához tartozni, ezért minél közelebb kerül a nagy emberekhez, annál inkább hajlandó félretenni a kritikus szemléletet. Az egész Musk-ügy azt tanúsítja, hogy ha a világ leggazdagabb embere pattint egyet az ujjával, akkor engedelmesen ugrik a média fő áramlata.

Süddeutsche Zeitung

A kommentár a populisták patrónusának nevezi Elon Muskot, a Die Weltnél kirobbant botrányt pedig úgy minősíti, hogy az megint csak azt támasztja alá, mekkora hatalma van még Németországban is. A szerző, Andrian Kreye politikai szerkesztő sem tudja, hogy került egyáltalán a szöveg a Die Welthez. A Springer-konszern csupán annyit közölt, hogy nem az igazgatótanács elnökén keresztül – Mathias Döpfner az üzletember szélesebb ismeretségi köréhez tartozik.

Ugyanakkor az értekezésen látszik, hogy csak úgy, odakenték, túl nagy energiát nem fektetett bele az írója, már ha nem a mesterséges intelligencia produktuma. Ily módon azonban a digitális világ szabályát követi, miszerint teljesen mindegy, mi áll a papíron, a fontos az, hogy a lényeget pár szóban össze lehessen foglalni.  

Márpedig itt megint csak az tűnik ki, hogy Musk a nemzetközi jobboldali populizmust gyámolítja, legyen szó Donald Trumpról, Giorgia Meloniról, Javier Milei argentin elnökről vagy a Brexit-nacionalista Nigel Farage-ról. Most pedig Németországot fedezte fel piaci lyukként. A Silicon Valley szerint ugyanis a Szövetségi Köztársaság jelenleg könnyű préda. Nincs kormánya, gazdaságára rászámoltak, a lakosság dacos, jönnek fel a demagógok.

A gond ott van, hogy amikor a világ egyik legbefolyásosabb tényezője szólal meg, akár ilyen radikálisan, annak hírértéke van. A haszonélvezők azonban az AfD jelöltjei, és nem kétséges, hogy ami történt, az beavatkozás a választásba. Tilosnak nem tilos, Musk vállalkozó, nem kormány, és pláne nem titkosszolgálat.

FAZ

A varsói tudósító azt tanácsolja, hogy a Nyugat tegye félre berögzült előítéleteit és merjen nyitni az Unió keleti tagjai felé, mert a német politika még mindig olyan, mintha Európa továbbra is ketté lenen osztva. Stefan Locke, aki követi a belarusz és a balti fejleményeket is, úgy gondolja, itt az idő, hogy komolyan vegyék Kelet-Közép-Európa országait. Már a múlté az a klisé, hogy a keleti nyitás után, jönnek a lengyel vízvezeték szerelők és a régi tagországokban elveszik a munkát az ottani konkurenciától.

Ám Nyugat-Európa számára továbbra is mintha csak saját maga létezne. Pedig a lengyelek, az észtek, lettek, litvánok és csehek lassan meg is előzik. A lengyel növekedés jövőre várhatóan 4%-ot tesz ki, a németeknél a jósolt ütem 0,2%, a franciáknál 0,9. Donal Tusk kormányfő nemrégiben kiadta, hogy az évtized végéig felül kell múlni a brit bérszínvonalat. Vagyis az ország egyáltalán nem riad vissza a kockázatvállalástól, hanem harap, sikerélményt akar, nem retten vissza attól, hogy megszabaduljon az idejét múlt megszokásoktól.

Ugyanez igaz a lakosságra is. Varsó, Bukarest és Tallinn élen jár a mesterséges intelligencia fejlesztésében. Az emberek az eltelt 30 évben megélték, hogy országuk miként húzza ki saját magát a hajánál fogva a mocsárból. Így érthető, hogy ezek a nemzetek miért nem akarnak semmiféle idegen uralmat a saját fejük fölé.

De jellemző, hogy októberben Olaf Scholz német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit kormányfő úgy tárgyalt Berlinben Ukrajnáról, hogy sem Kijev, sem a szomszédok képviselőit nem hívta meg. Még mindig azt hiszik, hogy ők adják meg az alaphangot. Pedig fel kellene ismerniük ezeknek az országoknak a hozzáértését.

Newsweek

Az elemzés szerint az idén következett be az, amit Francis Fukuyama a szocialista világrendszer utánra tett, vagyis hogy véget ért a történelem. A szerző, Dan Perry, az AP volt londoni tudósítója ezt azzal támasztja alá, hogy a nyugati demokráciák, közülük is elsősorban az Egyesült Államok, sokkal ingatagabbak, mint ahogy azt hittük.

A korszak meghatározó jellemzője a hipermegosztottság, a dezinformáció, elkopnak a valóságról vallott közös nézetek és közönyösség mutatkozik a liberális demokrácia alapeszméi iránt. Az ok részben a digitális forradalom, illetve főként a közösségi média. Ily módon ugyanis megszűnt a hagyományos sajtó mértékadó szerepe. Kiderült, hogy az embereket vonzza az agitáció és kifejezetten fogékonyak a hazugságokra.

A liberális rendre a fő csapást az illiberális, jobboldali erők mérik, lásd a Trump körüli személyi kultuszt. Ő olyan nacionalista és önjelölt autokrata, aki gyűlöli a jelenlegi amerikai rendszert. Hasonló jelenségekkel másutt is találkozni, a legvisszataszítóbb az, ami Oroszországban van, de Magyarországon és Törökországban csak kicsivel jobb a helyzet.

Egy-két igazi demokrácia is tántorog, mivel a feltörekvő zseniális autokraták az emberek legrosszabb ösztöneire játszanak. Lásd Netanjahut. Hamarosan Franciaország is ebbe az irányba tarthat. Németországban az AfD népszerűsége összefügg azzal, hogy Merkel melléfogott, amikor beengedte a migránsokat, akik helyből illiberálisak.

Sok társadalom elutasítja a jogállamot, inkább tekintélyuralmat akar: törvényt és rendet, nem törődik a kisebbségek védelmével. Ez volt az év fő fejleménye, emellett eltörpül, hogy pl. megindult az Irán fémjelezte „ellenállás tengelyének” végleges hanyatlása.

Neue Kronen Zeitung

Az idén megnyugodott a helyzet a magyar-osztrák határon, mindössze 5037 illegális migránst, valamint 38 embercsempészt fogtak el. Tavaly csaknem 30 ezer határsértő került a hatóságok kezére. Burgenlandi illetékesek szerint az ez évi szám kezelhető, bár ezt nem okvetlenül osztja a lakosság. Deutschkreutzon pl. két napja 30 menekült menetelt keresztül.

A szociáldemokraták tartományi frakcióvezetőjének pedig azzal van baja, hogy az utóbbi két évben csaknem 1500 embercsempészt ítéltek el, ami sokba kerül az államnak. Ráadásul általában maradnak, ha kiszabadulnak, nem toloncolják ki őket, amit senki sem ért.

Ugyanakkor egy magas rangú rendőrségi illetékes úgy ítéli meg, hogy a Nyugat változatlanul nagy migrációs nyomásnak van kitéve. Teljesen mindegy, milyen úton, de évente nagyjából egymillió menedékkérő lép az EU területére. (hvg.hu)