Magyarországon a nagyszülők kapcsolattartási jogát a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) és a gyámhatósági eljárásokat szabályozó rendeletek védik. Ennek ellenére az ilyen jogok érvényesítése gyakran nehézségekbe ütközik, különösen akkor, ha a családtagok között feszültségek állnak fenn.
A Ptk. 4:179. §-a világosan kimondja, hogy a nagyszülők, testvérek és bizonyos más közeli hozzátartozók jogosultak kapcsolattartásra, amennyiben az a gyermek érdekét szolgálja. A kapcsolattartás szabályait tovább részletezi a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló rendelet, amely előírja, hogy a kapcsolattartást mindig a gyermek érzelmi és testi jólétének figyelembevételével kell meghatározni.
Az 9.K.701.672/2024/16. Debreceni Törvényszék döntése egy olyan példát mutat be, ahol a bíróság a nagyszülő és unoka kapcsolattartása érdekében helyes döntést hozott, de rávilágít arra is, hogy ez nem minden esetben történik így.
Egy nagymama, aki a gyermek születése óta aktívan részt vett unokája életében, arra kényszerült, hogy bírósági úton kérje kapcsolattartási jogának rendezését. Az anya és apa válása következtében a családi viszonyok megromlottak, és az anya megszüntette a nagymama rendszeres találkozási lehetőségét az unokával.
A nagymama érvelése szerint az unokával való kapcsolatuk mindig szoros és harmonikus volt. Korábban szinte napi szinten találkoztak, és a gyermek érzelmileg kötődött hozzá. Azonban a válás után az anya nem engedte, hogy a gyermek meglátogassa nagymamáját, és semmilyen más formában sem támogatta a kapcsolat fenntartását.
- A nagymama (felperes): A nagymama hangsúlyozta, hogy az unokával való kapcsolatának megszakítása súlyosan károsítja a gyermek érzelmi jólétét. Kiemelte, hogy korábban az unoka rendszeresen töltött időt nála, és a kapcsolattartás megszüntetése miatt a gyermek érzelmi kötődése megsérülhet. „Kevésnek ítéli ezen időtartamokat, az apa részére szabályozott időn túl is szeretné unokáját látni, mert születésétől rendszeres kapcsolata van a gyermekkel.” Emellett azzal érvelt, hogy az apa kapcsolattartási ideje alatt nincs elegendő lehetőség az unokájával való találkozásra.
- Az anya (alperes): Az anya álláspontja szerint a gyermekkel való kapcsolattartás már biztosított az apa látogatásai révén, amelyek során a gyermek a nagymamánál is tartózkodik. Úgy vélte, hogy a további kapcsolattartási idő biztosítása az ő és a gyermek közös idejének rovására menne, ami sértené a gyermek érdekeit. Az anya szerint a további kapcsolattartásra nincs szükség, mert az „a gondozó szülő és a gyermek hétvégi együttlétét akadályozná, mivel a gyermeknek havonta mindössze egy zavartalan hétvégéje maradna a felperes kérelme szerint.”
A bíróság a döntésében részletesen értékelte a gyermek érzelmi kötődését a nagymamához, valamint a gyermek mindenek felett álló érdekét. A bíróság megállapította, hogy a nagymama kapcsolattartási joga önálló, és nem korlátozható kizárólag az apa kapcsolattartási idejére. Kiemelte, hogy „a nagyszülői kapcsolattartás önálló jogosultság, amely a gyermek érdekét szolgálja, és nem függhet kizárólag a szülői kapcsolattartás rendjétől.” A bíróság hangsúlyozta, hogy „a gyermek érdekének védelme elsődleges, és a kapcsolattartás a nagymama érzelmi támogatásának fenntartása érdekében szükséges.”
A bíróság döntését a következőkkel indokolta
A nagyszülői kapcsolattartási jog önálló jogosultság:
A bíróság álláspontja szerint a nagyszülők kapcsolattartási joga önálló jogosultság, amelyet a Kúria Kfv.IV.37.714/2022/6. számú végzésében is megerősített, amely szerint "a gyermekkel való kapcsolattartás joga a nagyszülőt önállóan is megilleti." A Kúria Kfv.II.37.279/2020/13. számú döntése elvi éllel emelte ki, hogy "a Ptk. 4:179. § (1) bekezdése, valamint a Gyer. 28. § (1) bekezdése alapján a nagyszülői kapcsolattartás olyan önálló jogosultság, amelynek az egyéb (szülői) kapcsolattartástól függetlenül is érvényesülnie kell." Ezen álláspontot a Kúria korábbi döntéseiben is leszögezte (pl. Kfv.37.133/2017/7., Kfv.II.39.089/2007., Kfv.II.37.709/2017/10., Kfv.37.363/2018/8.), hangsúlyozva, hogy a nagyszülői kapcsolattartás önálló szabályozása miatt "az fő szabályként nem számítható be az apai kapcsolattartás időtartamába."
A gyermek mindenek felett álló érdeke elsődleges:
A bíróság döntése során figyelembe vette, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése, valamint a Gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény 3. cikkének rendelkezése szerint a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése prioritást élvez. A Kúria Kfv.II.37.279/2020/13. számú döntésében hangsúlyozta, hogy "a gyermek érdekét veszélyeztető körülmény vagy felróható magatartás hiányában a kapcsolattartásra jogosulttól az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás nem vonható el."
A kapcsolattartás arányosság:
A bíróság a Ptk. 4:181. §-ára is hivatkozott, amely előírja, hogy a kapcsolattartás gyakoriságát és időtartamát úgy kell meghatározni, hogy az ne okozzon aránytalan sérelmet a gyermeknek vagy a gondozó szülőnek. A Kúria Kfv.II.37.279/2020/13. számú döntésében arra is rámutatott, hogy "az apai kapcsolattartás időtartama alatt a nagyszülőknek az unokákkal való eseti találkozására tekintettel a szabályozásra irányuló kérelem elutasítása nem volt indokolt."
A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló rendelet alkalmazása:
A bíróság döntése alapján a Gyer. 27. § (3) bekezdése szerint a kapcsolattartás formái közé tartozik a gyermek meghatározott időtartamra történő elvitele is, amely biztosítja a családi kötelék fenntartását. Ugyanakkor a Gyer. 31. § (1) bekezdése értelmében a kapcsolattartást el kell utasítani, ha az a gyermek fejlődését súlyosan veszélyezteti.
Az érdekek mérlegelése és az együttműködés fontossága:
A bíróság és a gyámhatóság köteles mérlegelni a felek érveit a Polgári Törvénykönyv és a gyámhatósági rendeletek alkalmazása során. A Kúria hangsúlyozta, hogy "a nagyszülői kapcsolattartás önálló jogosultság, amelynek érvényesítése nem vezethet az anya vagy az apa jogainak aránytalan sérelméhez." Az együttműködés a sikeres végrehajtás kulcsa, és a bíróság álláspontja szerint a nagyszülőkkel való kapcsolattartás fenntartása érdekében figyelembe kell venni a gyermek és nagyszülők közötti korábbi kapcsolatot és annak érzelmi jelentőségét.
Az érzelmi kötődés megőrzése hosszú távon:
A gyermek érdekének védelme jogi és érzelmi szempontból is megköveteli, hogy a nagyszülőkkel való érzelmi kötődés fennmaradjon. A Kúria ítélkezési gyakorlata (pl. Kfv. 37.363/2018/8.) hangsúlyozza, hogy a kapcsolattartás rendezésekor figyelembe kell venni a gyermek és nagyszülők közötti korábbi kapcsolatot, mivel ez alapvető fontosságú a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából.
Ez az eset reményt ad arra, hogy a megfelelő döntéshozatallal a nagyszülők kapcsolattartási jogának gyakorlása nemcsak jogi, hanem érzelmi szempontból is sikeres lehet, de rámutat arra is, hogy a rendszernek további fejlesztésekre van szüksége a következetes igazságszolgáltatás érdekében.
V.A.
