Változó széljárást jelez a szélsőjobboldalon, hogy a veszélyes idegenné uniformizált menekültek mellett a politikusok immár a szélenergiában is egyre nagyobb veszélyt látnak.
Orbán Viktortól a német AfD nemrég Magyarországra látogatott vezetőjén, Alice Weidelen át Donald Trumpig, a radikális populisták – a jelszavaik szintjén legalábbis – kíméletlenül üldözik a turbinákat, vagyis a „szégyen szélmalmait”. A tiltás politikája az ökológiai válság irányából nézve irracionálisnak tűnhet, a szlogenek mögött azonban valós félelmek rejtőznek: az energiaválság idején a megújulók sokak szemében a zöld gőg költséges szimbólumai csupán.
Magyarországon másfél évtizede nem épült új turbina. Az okok máig nem tisztázottak, a pletykák szerint a miniszterelnök személyes ellenszenve – mert a szélerőmű csúnya – hatására mondott le az állam a berendezések telepítéséről. Felmerül lehetőségként, hogy a kormányközeli köröknek az áram importjához, és nem az előállításához fűződött gazdasági érdekük, mindenesetre: korábban a Fidesz számára minden megújuló üldözendő volt, ám a napenergia azóta a NER egyik kedvenc befektetésévé vált.
Ennek fényében tűnhet fájónak, hogy hanyagolják a szélenergiát, amelyben – ahogy azt több hazai kutatás is bizonyította – óriási lehetőség rejlik. Ennek kiaknázására most nyílik némi esély, a kormány az Európai Unió felé tett vállalásai között a szélenergia fejlesztését is megígérte: 2030-ig a kapacitást a jelenlegi 330 megawattról 1000 megawattra növelnék. A beruházás a másfél évtizedes tilalom utáni váratlan engedélyezés sokkján túl a hazai gyakorlatot követi, a Mavir (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.) egyetlen csatlakozási pontot jelölt ki mindössze, amely éppen Tiborcz István érdekeltségének kedvez. (E téren legalább van némi folytonosság: már 2010 előtt is csak egy szűk kört engedtek oda a szélerőműbizniszhez.) (Magyar Hang)
