A hazugság hazugságának hazugsága már igazság. Ez a NER virtuális világának igazsága. A NER a magyar Mátrix.
Az ókori ember számára nem csak egy okfajta létezett. A görög Arisztotelész megkülönböztetett „cél okot” (latinul causa finalis), „formai okot” (causa formalis), „létrehozó okot” vagy indítóokot (causa efficiens, ez a közvetlen kiváltó ok) és „anyagi okot” (causa materiális). Figyeljük meg, hogy a latin szavak hogyan épültek be a nyelvbe! A „causa” latin szó magyarul „ok”, angolul „cause”. A „finalis” szó a magyar finálé szóhoz igen hasonló, a „formalis” a forma és a formális szavakban él tovább, a „materialis” a materiális, vagyis anyagi szóban, az „efficiens” az effekt, effektus, vagyis hatás értelmű szóban jelenik meg. E négy okfajta közül a közvetlen kiváltó okon (létrehozó ok) kívül a cél okot is szoktuk használni, amikor egy jövőbeli esemény miatt végzünk egy cselekvést a jelenben (például ajándékot keresünk születésnap vagy esküvő miatt). Érdekes, hogy ebben az esetben az okozat látszólag megelőzi az okot (a jövőbeli esemény az ok, de az később lesz, mint az okozat, az ajándékvásárlás).
A modern ember mindebből csak a tudomány által elismert közvetlen kiváltó okot tanulta az iskolában. Sajnos Ariszotelész nem ismerhette Orbán Balázst, akin igazán jót nevethetett volna okfejtéseit hallgatva, mivel sikerült kitalálnia egy újfajta okot, a visszafelé cél okot. Nevezhetjük „Orbán oknak” is. A új szabály: ok és okozat fordítva úgy is létezhet, hogy az ok, a jövőbeli esemény, logikailag nem létezik, csak a virtuális valóságban, mint a fából vaskarika, és okozatként létre kell hozni a magyarázatát, visszafelé épített virtuális valósággal.
Nézzünk néhány példát a közelmúltból! Az első példában a cél ok: az a jó Magyarországnak, ha az Orbánok meggazdagodnak. A cél ok okozata: elhitetjük a néppel, hogy ez neki jó, ezért felépítjük a hatalom virtuális valóságát. Egy másik példában a cél ok: az ukránoknak bármi jó, csak béke legyen, mert a béke fontosabb, mint a szabadság, az önrendelkezés, béke minden áron. A cél ok okozata: egy visszafelé kimódolt érvrendszer felállítása, ami bizonyítja, hogy az elvtelen béke jó.
Arisztotelész e példák nélkül is nevető görcsöt kapott volna az Orbán okon. Pusztán formális logikája alapján tudhatta, hogy ebbe csak belebukni lehet. E példák csak azért jók, mert bemutatják a visszafelé épített orbáni virtuális valóságban élők érvelésének lehetetlenségét, bugyutaságát, kínos zsákutcáit. Mert a visszafelé logika hülyeségekhez vezethet. Egyre gyakrabban, mert folytonosan észnél kell lenni, és az nem sikerül mindenkinek. A virtuális építészetnek végzetes hibája, hogy az építőmester nem lehet mindenütt jelen, nem lehet mindenható. Belülről a kegyelmi ügy titkolni való apróságnak hitt kis repedés, kívülről meg azt látni, hogy a bentlakók két kézzel nekifeszülve kétségbeesetten támogatják a kidőlni indult falakat.
Elvileg az Orbánokra (Orbán okra) épülő virtuális valóság eredményre is vezethetne. Van egy játék, az amerikai barkochba. Egy ember kimegy, a többiek pedig szokás szerint gondolnak valamire. Arra, hogy nem gondolnak semmire. A kérdezőt viszont nem szabad megtéveszteni. Ezért bármit kérdez, a válasz bármi lehet, de az nem kerülhet ellentmondásba a korábbi válaszokkal. Vagyis a kérdező számára a játéknak logikusnak kell lennie. Ehhez emlékezni kell az összes válaszra és a következményeire. Ha ezt sikerül betartani, akkor a kérdező kitalálja a semmit, hiszen a kérdéssor végén a rákérdezésre az eldöntendő válasz csak igen lehet. Mi volt a játék feltétele? Emlékezni kell minden hazugságra, és azok nem mondhatnak ellent egymásnak.
Az Orbán okra épülő virtuális valóság játék elején a NER egybites üzeneteinek hazugságait még könnyű lajstromban tartani és egyeztetni. De a játék bonyolódik, egyre több a fecsegő szereplő. Több lajstromot kell indítani, de csak egy lehetne. Ha sikerülne mégis egyeztetni, akkor igaz maradna, hogy a hazugság hazugságnak a hazugsága igazság lehetne. Így viszont szaporodik az ellentmondás, lassan, idő előtt véget ér a játék. (Magyar Hang)
