Elég volt a minősített többség. A magyar kabineten kívül valamiért mindenki elfogadhatónak találta, hogy az uniós források utalását a jogállamiság tiszteletben tartásához kössék.
Nem tudta megvétózni az Orbán-kormány az uniós kohéziós politika jövőjéről szóló, A kohézió kulcsfontosságú szempontjairól és az EU kohéziós politikájának jövőjéről címet viselő dokumentumot, amely alapul szolgál majd a 2027 utáni kohéziós politika jogi keretével kapcsolatos bizottsági munkához és az elkövetkező hónapok vitáihoz - számolt be az EUrológus.
A cikk szerint a dokumentum lényegében egy iránymutatás, hogyan használják majd fel a felzárkóztatást célzó kohéziós forrásokat. A vétó elmaradása ellenére az Orbán-kormány nyilatkozatban adott hangot a különvéleményének, noha Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter megszavazta a szöveget. A pénteki tárgyaláson a tárcavezető közölte, hogy a dokumentum 8. cikkelye nem elfogadható az Orbán-kormány számára, „negatív tapasztalataink vannak” ugyanis abban, hogy az EU Alapjogi Chartájától és a jogállamiságtól teszik függővé a kohéziós alapokból Magyarországnak járó EU-s támogatás folyósítását. A tárcavezető kettős mércének és diszkriminációnak nevezte Magyarország ellen a lisszaboni szerződés 7. cikkelye alapján indított jogállamisági eljárás.
Az által említett 8. cikkely úgy szól: „Elismeri (a tagállamok Tanácsa – a szerk.) annak fontosságát, hogy biztosított legyen az uniós értékeknek és az Európai Unió Alapjogi Chartájának tényleges alkalmazása és gyakorlati tiszteletben tartása, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelme. E tekintetben hangsúlyozza, hogy egyértelmű kapcsolat áll fenn egyrészről a jogállamiság és az Alapjogi Charta tiszteletben tartása, másrészről az uniós finanszírozás között, továbbá hangsúlyozza, hogy fontos védelmezni az Európai Unió pénzügyi érdekeit, szem előtt tartva az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendeletet.”
Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság által elkészített költségvetési javaslat része a jogállamisági eljárás, amit Magyarország ellen az Orbán-kormány korrupciója miatt indítottak meg, mostanáig összesen mintegy 17 milliárd eurótól zárva el hazánkat.
Vétózni egyébként nem is lehetett, mert minősített többség elég volt a dokumentum elfogadásához. Blokkoló kisebbség kialakítására sem volt esély, mert az Orbán-kormányt leszámítva valamiért mindenki megfelelőnek találta a leírtakat. Ha pedig Navracsics leadott volna egy súllyal nem bíró ellenszavazatot, az azt is jelentette volna, hogy a magyar kabinet elutasít egy olyan dokumentumot, amely a versenyképesség helyreállítását szorgalmazó és a magyar kormány által büszkén említett úgynevezett budapesti nyilatkozatra is hivatkozik.
Az Orbán-kormány így aztán külön állásfoglalásban adott hangot nemtetszésének: „Hangsúlyozzuk azon álláspontunkat, hogy a jelenlegi rendszer az eddigiekben nem az objektivitás, a megkülönböztetésmentesség és a tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmód megkövetelt elvével összhangban működött, hanem olyan politikai fegyverként, amellyel indokolatlan nyomást gyakoroltak bizonyos tagállamokra” - fogalmaztak. Azt is írták, hogy Magyarország azzal a kitétellel járul hozzá a következtetések jóváhagyásához, hogy „e következtetések semmilyen módon nem értelmezhetők olyan felhívásként, amely az említett mechanizmusok bármelyikének a jelenlegi formájában való fenntartására – beleértve különösen azok további megerősítését vagy kiterjesztését –, illetve az uniós értékek vagy az Alapjogi Charta és az uniós forrásokhoz való hozzáférés közötti szorosabb kapcsolat kialakítására irányul.”
Az Orbán-kormánynak lesz még mozgástere, ugyanis Orbán Viktor már jó előre vétóval fenyegette meg az EU-s költségvetést, amelyben már biztosan szerepelni fog, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásához kötik a hozzáférést az uniós forrásokhoz. (Népszava)
