Miközben a Hamász legfőbb vezetői a baráti Katarban lapulnak, az izraeli véderő folytatja az ország megtisztítását, és egyre több bizonyítékot talál arra, hogy a terrorszervezetnek nem taktikai, hanem hosszabb távú stratégiai céljai voltak a szombati akciósorozattal. Szerzőjük Mohammed Deif volt.
Deif az 1. számú keresett terrorista Izraelben
A terv kidolgozásán két éven át dolgoztak, Mohammed Deif vezetésével. Az ötlet fogantatása az al-Aksza mecset körüli zavargásokhoz köthető, ami hetekig lázban tartotta az izraeli arab társadalmat. Deif ekkor határozta el egy valóban nagyszabású és katonai szintű csapás kitervelését, amivel a Hezbollahon keresztül Iránt kereste meg, és el is nyerte támogatásukat.
Deifet eddig hétszer próbálta likvidálni az izraeli titkosszolgálat, de mindig kicsúszott a hurokból - olykor szerencsével, megérzéssel, vagy a rajtaütés rossz megszervezése miatt. Csak három pontosan azonosítható kép létezik róla az interneten, és ezeket kombinálják a képszerkesztők. Az egyik még 20-as éveiben ábrázolja, a másik maszkos, a harmadik pedig egy árnyékolt felvétel, amit egy hangszalag sugárzásakor használtak. Létezik róla egy idősebb korú felvétel, de nem teljesen biztos, hogy az őt ábrázolja.
Deif jelenlegi holléte ismeretlen, bár nagy valószínűséggel Gázában van, az alagutak labirintusában. Egy izraeli biztonsági forrás szerint Deif személyesen részt vett a támadás műveleti szakaszában.
A csapás előkészítéséről Deif és Yehya Sinwar, a Hamász gázai katonai vezetője közösen döntött
A titkosság olyan mély volt, hogy valószínűleg még Irán is csak általánosságban tudta, hogy egy sosem volt méretű akciót támogat, de az időzítést vagy további részleteket nem ismert. Mindez még nem teljesen bizonyított, de a jelen ismeretek szerint csak egy nagyon szűk körnek, mintegy 4-5 személynek lehetett pontos ismerete a forgatókönyv minden részletéről.Ez - habár csak részben - magyarázza azt is, hogy az izraeli hírszerzés miért tudott olyan keveset az előkészületekről, mivel a szűk tervezői mag nem használt semmilyen elektronikus eszközt, és ügynököket sem lehetett telepíteni a közelükbe. A találkozók helyszínét folyton változtatták, és sosem jöttek össze ugyanabban a házban vagy helységben.
Irán legfőbb méltósága, Ali Hamenei ajatollah kedden azt mondta, hogy "kezet kell csókolni" a rajtaütés szervezőinek, de kijelentette, hogy Teherán nem vett részt a támadásban. Washington is úgy tudja, Irán bűnrészes volt, de nincs hírszerzési értesülés vagy bizonyítékok, ami a közvetlen részvételre utalna. Irán szerepe a képzés, a logisztikai támogatás és fegyverzet biztosítása volt, de nem az akcióban való közvetlen részvétel.
Hosszú és tudatos félrevezető politika
A Deif által kidolgozott terv szándékosan volt időben elhúzott. Ennek célja az volt, hogy elhitessék Izraellel, hogy a Hamász már nem érdekelt egy katonai konfliktus kirobbantásában, és inkább Gáza gazdasági fejlődésére , vagy a Palesztin Önkormányzaton (PA) belüli térnyerésre összpontosít. Ebben az időszakban Izrael el is kezdte a gazdasági ösztönzők biztosítását a gázai munkásoknak, miközben a csoport harcosait kiképezték és gyakorlatoztatták, gyakran az izraeli hadsereg szeme előtt. "Két évig készültünk erre a csatára" - mondta Ali Baraka, a Hamász külkapcsolati vezetője.
Deif maga egy menekülttáborban született 1965-ben, ahová szülei még az 1948-as arab-izraeli háborúban sodródtak. Többszöri letartóztatások után a gázai Iszlám Egyetemen szerzett diplomát, fizikából, kémiából és biológiából. A Hamász ranglétráján felfelé haladva Deif fejlesztette ki a szervezet alagúthálózatát, és emelte magas szintre a bombakészítési szakértelmet. Személyesen felelős több tucat izraeli ellen elkövetett öngyilkos robbantásos merényletért. Az egyik izraeli razzia során elvesztette egyik szemét, és súlyos sérüléseket szenvedett az egyik lábán.
A terv
A megölt vagy elfogott hamászosok felszerelése, térképei és logisztikai eszközei egy több napos, vagy akár több hetes megszállási terv képét rajzolják fel.
A legbiztosabb támpontot azok a térképek jelentik, amelyeken felvázolták az egységek elhelyezkedését és logisztikai ellátását. Ugyancsak feltűnő a náluk talált hatalmas mennyiségű gyalogsági lőszer és reaktív páncéltörő gránát (RPG), amikre egy gyors rajtaütésnél nincs szükség, hanem nagyobb és elhúzódó tűzharcokra vagy városi csatákra utal. Az IDF jelentős mennyiségű kötszert, fájdalomcsillapítókat és antibiotikumokat, valamint több napra elegendő élelmiszert is talált a kilőtt vagy elhagyott furgonokban és terepjárókban.
A védelmi erőket és a katonai felderítést ért bírálatok ellenére is az IDF reakciója a legtöbb helyszínen viszonylag gyors volt (2-5 óra), és a nap végére a katonai helyzet uralása teljesen visszakerült Izrael kezébe.
Ilyen tudatos akció volt például vasárnap a szderóti rendőrörs elleni rajtaütés, amivel több órára megbénították a körzet közbiztonságát, és ez idő alatt a terroristák szabadon garázdálkodhattak a civil kerületekben és a kibucokban.
Az IDF szerdai jelentése szerint a terrorcsoport terve a gázai folyosó meghódítása és határozatlan ideig történő megtartása volt. A felszerelések (például sátrak és gumimatracok) azt mutatják, hogy a terroristák nem terveztek gyors visszavonulást.
A tartósabb jelenlét a Hamász előnyére szolgált volna abban is, hogy növelte volna az izraeli közvéleményre gyakorolt sokkhatást, és elhúzta volna a túszokkal kapcsolatos tárgyalások idejét.
Meglepően magas a terrorakció finanszírozottsága
A múlt szombaton Izraelre kilőtt rakéták, tüzérségi lövedékek, valamint a közlekedési logisztika (teherjárók, dzsipek, motorcsónakok, sárkányrepülők, motorkerékpárok és üzemanyagok) értéke messze 100 millió euró fölé tehető.
A korábbi korszakok terrorista megmozdulásai viszonylag olcsók voltak, a filléres késes támadásoktól a párszáz dolláros öngyilkos merényletekig. A Szíriából rendszeres kilőtt primitív rakéták költsége sem haladta meg az 500 dollárt.
A legutóbbi akció viszont már katonai mértékű finanszírozásra utal, aminek fő forrása Irán, de sok pénzügyi szál mutat Katar felé is. A pénzügyi tisztánlátást nehezíti, hogy a különféle palesztin szervezeteknek (PA, NGO-ok, humanitáriusnak álcázott csoportok) juttatott európai és amerikai források végső felhasználását szinte lehetetlen ellenőrizni.
A német parlamentben most folyó vita is jelzi, hogy a sokféle forrás sorsa bizonytalan, és nincsenek ellenőrző mechanizmusok az utalások és a felhasználás közé ékelve. A pénzek sorsának megítélését nehezíti az a palesztin propaganda, amely megköszöni a támogatásokat, és szerte az interneten úgy mutatja be, mint a gyermekvédő csoportoknak vagy kulturális egyesületeknek nyújtott segítséget.
Kimutatható az is, hogy a pénzbeli segélyeket a palesztin propaganda gyakran Izrael-ellenes kampányokra és bojkottfelhívásokra fordítja.
A Hamásznak az első 6-8 órában valóban sikerült is teljesen meglepnie az IDF-et és Izraelt, de a véderő második fordulós válasza egyértelmű sokkhatás volt a Hamász számára, mert a zsidó védelmi rendszer összeomlásával számoltak, ami nem következett be. Ilyen értelemben a forgatókönyv kudarccal zárult, még ha a pusztítás mértéke minden eddiginél nagyobb is volt. Az Izrael előtt álló stratégiai feladat a hasonló csapások lehetőségének felszámolása - hosszú távra számolva. (Euronews)
