Mivel az EU feltételrendszerében a magyar kormány a közelmúltban jóformán csak az igazságügyi részben mutatott előrehaladást, júniusban tovább élesedett a helyzet a felsőoktatás és kutatásfinanszírozás területén.
Az EU vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos összeférhetetlenségi aggályainak törvényi rendezése nem történt meg, ezért az Európai Bizottság (EB) decemberi határozata továbbra is megtiltja a szerződéskötést a magyar alapítványi egyetemekkel. Mostanra több alapítványi egyetem, a Semmelweis és a Debreceni Egyetem az Európai Unió Bíróságán támadta meg az EB-döntést, az Európai Parlamentben (EP) a fideszes képviselő által szervezett eseményen pedig magyar rektorok arról beszéltek, hogy az EU diszkriminatív eljárása a “békepártisága” és “genderellenessége” miatt bünteti a magyar egyetemeket és diákokat. Ugyanakkor a propagandaállítások mellett ezen az eseményen kormánypárti tisztségviselő – Bocskor Andrea fideszes EP-képviselő – először mondta ki az, hogy a magyar alapítványi egyetemek “valószínűleg nem vehetnek részt a 2024-25-ös Erasmus- és Horizont-programokban.” A kár mindenképpen sok millió euróra tehető, de a magyar tudományos kutatásfejlesztés és innováció szempontjából felbecsülhetetlen – Kasza Gyula, a budapesti Állatorvostudományi Egyetem kutatója és kutatócsoport-vezetője megfogalmazásában: “Ez óriási erkölcsi és anyagi veszteség számunkra. Tíz év erőfeszítéseit nullázza le”. - írja a g7.hu
A kormány teremtette KEKVA-probléma
Érdekes egybeesés, hogy nem sokkal korábban, június első napjaiban a magyar kormány megkezdte annak kommunikációját, hogy megállapodás híján az Erasmus és a Horizont programot képes saját költségvetésből is finanszírozni. Túl azon, hogy ez az amúgy is jelentős hiányt produkáló magyar költségvetést terheli, csak részben csökkentené az egyetemek már elszenvedett és egyre csak gyarapodó veszteségeit – az európai kutatási összegekért folyó éles versenyben ugyanúgy hátrányba kerülnek a társult tagként, saját kormányuk finanszírozásában a konzorciumokba csatlakozó magyar tudósok. A magyar kutatók pozíciója így ugyanaz, mint az EU-n kívülről társuló angoloké vagy svájciaké.
Az Európai Bizottság azért hozta meg a döntést, mert a közérdekű vagyonkezelői alapítványi (KEKVA) fenntartásban nem látta biztosítottnak a források elköltésének transzparenciáját, többek között az alapítványok kuratóriumainak tág jogkörei miatt. De azért is, mert ezekben kormánytagok is ültek, időben korlátlan mandátummal.
A miniszterek és kormányzati szereplők azóta lemondtak kuratóriumi tagságukról, a kormány azonban egyelőre nem oldotta meg az összes EU-s aggályt. A Portfolio.hu információi szerint május végén megérkezett egy törvénytervezet Brüsszelbe, de az EB még ahhoz képest is további módosítást kért: a kuratóriumi tagság feltételeinek és a szelekciós folyamatok részletezését.
Egyébként egy nemzetközi elemzés nemrég arra a következtetésre jutott, hogy a vagyonkezelő alapítványi egyetem modellje példátlan Európában, ehhez még csak hasonlót sem lehet találni. Az Európai Egyetemek Szövetsége szerint az alapvető döntéshozatal kiszervezése olyan testületekbe, amelyeknek tagjait kizárólag a kormány nevezi ki, és a mandátum élethosszig tart, az intézményi önrendelkezés visszavágásának tekinthető, és nincs összhangban az Európában megfigyelt egyetemirányítási modellekkel.
Mindennek következtében a magyar egyetemek lényegében minden nap hátrányt szenvednek az EU-s tudományos kutatási forrásokért folyó éles versenyben – az alapítványi intézmények csak társult tagként, külön kormányfinanszírozásban, plusz adminisztrációs terheket generálva vehetnek csak részt a pályázatokon. A befagyasztás néhány pályázati felhívásra decemberben azonnali hatással volt, nyolc pályázat pedig rövid úton légüres térbe került, és az azóta eltelt hónapokban a károk megsokszorozódtak.
A millió eurós ingyenpénz, ami nem kell
Az említett EP-eseményen a hvg.hu tudósítása szerint az Állatorvostudományi Egyetem kutatója és kutatócsoport-vezetője száz–kétszáz közé becsülte a be nem adott pályázatok számát, és 10-15-re az általa lefedett részterületen konkrétan elbukott projektek számát.
- Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora azt állította, 8 millió eurós, közel 3 milliárd forintos kárt szenvedtek el a helyzet következményeként.
- Az Óbudai Egyetem rektora 4 milliós eurós kárról beszélt.
A fenti összegek nagyságának érzékeltetéséhez: az előző hétéves Horizont-ciklusban összesen mintegy 370 millió eurót (több mint ezer aláírt kutatási projekt) nyertek el magyar intézmények – átlagosan évi 52,8 millió eurót. Palkovics László még innovációs és technológiai miniszterként korábban azt mondta, a program következő etapjában a magyar cél 2,1 milliárd euró elnyerése – az előző ciklus sokszorosa. A magyar tudománypolitika tehát hangsúlyosan épített a Horizont-forrásokra, és arra, hogy a következő ciklusban a magyar részvétel megugrik: több lesz a sikeres pályázat, nő a magyar aktivitás. A magyar kormány korábban ösztönözte is a részvételt és a magyar egyetemek konzorciumvezetői szerepét.
Eddig a 2021 júniusában indult Horizont Európa bő másfél éve alatt 60,6 millió euró érkezett Magyarországra összesen, magyar féllel kétszáz megállapodást írtak már alá a befagyasztásig, a sikerráta 21,5 százalékos eddig, tehát magasabb volt, mint az előző ciklus hétéves átlaga, az elvárásoknak megfelelően. Alapítványi egyetemekre is 10 millió euró fölötti összeg érkezett az első bő másfél évben – a kifizetésstopig.
Az alapítványi magyar egyetemek közül a legsikeresebb a Corvinus, a Szegedi Tudományegyetem és a Semmelweis volt. A Semmelweis az EU saját adatbázisa alapján 1,77 millió euróhoz jutott hozzá.
A Corvinus ennél is többhöz, 2,55 millió euróhoz. Az elsőként alapítványi fenntartásba került Corvinus rektora, Takáts Előd június elején mondott le pozíciójából kevesebb, mint 2 évvel kinevezése után. Hivatalos indoklása szerint “a jövőben több időt szeretne szentelni az egyetemi vezetési és szervezési feladatok miatt szükségszerűen háttérbe szorult nemzetközi tudományos, közgazdaságtudományi és pénzügyi munkának és kutatásnak.”
Egyre nagyobb káosz
Egy, a Corvinus kötelékében dolgozó kutató azt mondta a G7-nek a december óta tartó befagyasztásról: “Bizonyíthatatlan, de létező jelenség a magyar kutatók mellőzése az új pályázatokban. Nyolc sikeres nemzetközi pályázat van mögöttem, a legutóbbit még az előző Horizont-programja támogatta: 7 ország működött együtt és nagyon jó értékelést kapott a projekt. Ha lezárul egy-egy projekt, elkezdünk dolgozni az új pályázatokon – most azonban nincs felkérésem, bár eddigi külföldi kutató partnereim már fejlesztik új kutatási terveiket.”
A fentebb említett EP-eseményen felszólaló rektorok megismételték az Európai Bíróságra beadott anyaguk érvelését, miszerint a befagyasztás alapját képező állítás azért nem igaz, mert az egyetemi döntéshozatal – köztük az EU-források felhasználásáról szólók – az alapítványok kuratóriumaitól függetlenül zajlik. A Szabad Európa szerint Merkely és Kovács azt állították: a “modellváltás” – tehát a sajátos vagyonkezelői alapítványba történő kiszervezés – nem csökkentette az egyetem önállóságát. Merkely azt mondta, a tulajdonosi jogokat gyakorló kuratórium egyszer tett észrevételt, Kovács pedig azt, hogy a magánosítás óta hozott 393 szenátusi határozatból eddig egyet sem küldött vissza a kuratórium.
Ugyanakkor az EU nem a gyakorlat, hanem a törvényi környezet vizsgálata alapján hozott döntést, és változtatást sem az egyetemi vezetés gyakorlatában, hanem a jogszabályi környezetben vár, és nem az egyetemektől, hanem a törvényhozásért felelős magyar kormánytól.
Azt, hogy a kuratóriumok széles jogkörökkel rendelkeznek a szenátusok fölött, egyébként éppen az mutatja, hogy a magánosítást –vagyis az alapítványi kiszervezést – miniszteri biztosként levezénylő Stumpf István azzal az indokkal mondott le kuratóriumi elnöki pozíciójáról a Tokaj-Hegyalja Egyetemen, hogy a kuratórium – őt leszavazva – a szenátusi döntést felülbírálva nevezett ki rektort.
“A magyar felsőoktatásban és a tudománypolitikában is kezd eluralkodni a káosz. Nem véletlen, hogy kulcspozícióban lévő vezetők távoznak egymás után – úgy tűnik, menekülnek a süllyedő hajóról. A helyzet abszurd és tragikus, az alapítványi egyetemeken dolgozó kutatók előtt jóformán bezárultak a nemzetközi együttműködés lehetőségei. Ez súlyos veszteség a magyar tudományos élet számára, és így biztosan nem javul a kekvásított egyetemek teljesítménye”, jellemezte a helyzetet Havas Attila, közgazdász, az Akadémiai Dolgozók Fórumának elnökségi tagja.
“A kapuk bezárulása a kutatói utánpótlást is elvághatja. Hány fiatalnak lesz vonzó bezárt, belterjes világban élni és dolgozni? A magyar kormány által finanszírozott társult tagság akkor működhet az EU-s kutatási konzorciumokban, ha a magyar kutatók tudása szinte nélkülözhetlen a projekt sikeréhez, és erről sok-sok éves munkakapcsolat során győződtek meg a külföldi kollégák. Ez inkább kivétel lesz, mint jellemző megoldás. Valószínűleg az állami egyetemek és más magyar kutatóhelyek is hátrányt szenvednek, mert a külföldi partnerek nem szánnak időt a fenntartói háttér bogarászására, hiszen tudják, hogy ezt bármelyik pillanatban megváltoztathatja a kormány”, mondta Havas.
Erre volt példa egyébként az, amikor nemrég az egyik utolsó magyar állami fenntartású egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) legalább 20 aggódó levelet kapott külföldi pályázati partneregyetemeitől. Az iránt érdeklődtek, hogy a BME vajon továbbra is finanszírozható-e az EU-s pályázatokon keresztül. Az egyetemnek közleményben kellett tisztáznia a helyzetet.
Bár a fenntartóváltás célja az elérhető források szélesítése volt, annak következtében a magyar felsőoktatási intézmények jelentős forrásoktól esnek el, miközben egyelőre a tanársegédek és adjunktusok bérezését sem tudták kihúzni a raktárosi fizetések szintjéről, noha tagadhatatlanul történtek bérfejlesztések egyes helyeken. Nemzetközi jelentések szerint az elmúlt 10 évben a magyar akadémiai szabadság és egyetemi autonómia jelentősen csökkent. (g7.hu)