Itt a tudományos válasz
Gyakran ismételt mondat, hogy agyi kapacitásainkat nem aknázzuk ki eléggé. De vajon milyen mértékben igaz ez az állítás?
1936-ban Lowell Thomas amerikai író Dale Carnegie Hogyan szerezünk barátokat és bánjunk az emberekkel című könyvének bevezetőjében azt írta:
William James professzor a Harvard egyetemről azt szokta mondani, hogy az átlagember csak a rejtett szellemi képességének tíz százalékát fejleszti ki.
Ez a 10 százalékról szóló megjegyzés később széles körben elterjedt állítássá vált. De mit mond rá a tudomány?
Inkább mindig az egész agyunkat használjuk
− mondta a Live Science-nek Erin Hecht, a Harvard Egyetem evolúciós idegtudományi adjunktusa.
Ez egy vicces mítosz. Az óráimon, amikor valaki felhozza, csak annyit mondok, hogy ha az agyadnak valóban csak 10%-át használod, akkor valószínűleg lélegeztetőgépre vagy kötve
− tette hozzá Julie Fratantoni, a dallasi Texasi Egyetem kognitív idegtudósa és a BrainHealth Project műveleti vezetője. Ő még abban sem biztos, hogy a 10% a térfogatra vagy valami másra utalt: az energiaanyagcsere 10%-ára, az elektromos aktivitás 10%-ára, vagy a vér oxigénellátottsági szintjére?
Hecht az agyi aktivitást a szívhez hasonlította, amikor a test nyugalmi állapotban van; a szív akkor is tovább pumpál, ha nem teljes kapacitással dolgozik. Hasonlóképpen, az egész agy és annak sejtjei, az úgynevezett neuronok, mindig aktívak, még ha csak alapszinten is.
Fratantoni és Hecht szerint, bár az agyat különálló régiókba sorolják, a szerv különböző hálózatokon keresztül működik, egyetlen régió sem működik elszigetelten. Fratantoni példaként az alapértelmezett üzemmód hálózatot hozta fel, amely több kognitív területet is bevon a gondolkodás és a szociális interakciók feldolgozásába.
Honnan tudjuk, hogy az agy mely részei aktívak?
A legjobb eszközünk az agyi aktivitás mérésére a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI). Ennél az idegrendszeri képalkotó technikánál a vizsgált személynek egy csőszerű szkennerben kell feküdnie, miközben különböző ingerekre reagál. A szkenner méri a véráramlás változásait az agyban, ami a különböző régiók fokozott energiafelhasználását jelzi.
Az elképzelés szerint az agy azon részei, amelyek több vért kapnak, több energiát égetnek el, és ezért funkcionálisan jobban részt vesznek abban, amire gondolunk
− mondta Hecht.
Agyunk kevesebb erőforrást vesz igénybe az általunk jól ismert készségekhez. Amikor gyakorlunk valamit, az agyunk megfigyelhető módon változik: az adott készség régióihoz kapcsolódó agyszövet fizikailag megnagyobbodik. A kutatók feltételezik, hogy ez abból eredhet, hogy a neuronok elágaznak, hogy csatlakozzanak a szomszédos neuronokhoz, vagy a megnövekedett érrendszerből, ami megkönnyíti a nagyobb véráramlást. Ugyanakkor minél gyakorlottabbá válik az agy egy készségben, annál hatékonyabb és annál kevesebb energiát igényel.
A mentális energia, vagyis a feladat elvégzésére fordított tudatos erőfeszítés egy másik hatékony módja annak, hogy mérjük az agyhasználatunkat. De mivel ezt nem lehet tudományosan tesztelni, így ez a mérőszám szubjektív marad.
Összességében az agy 10%-ának használatára vonatkozó elképzelés nem csak helytelen, de irreleváns is. Gondoljunk csak bele, hogy egy legyengítő sérülés vagy agyvérzés után is képesek vagyunk újra megerősíteni az elveszett képességeket az agy más részeivel, amelyek mintegy átveszik azt a funkciót. Azaz a plasztikus elme újra tudja kapcsolni magát, amikor egy régió elveszik vagy megsérül. (HAMUésGYÉMÁNT)
