Ha a terrorizmus elleni globális háború tanulságait levonta volna, Izrael nem kezdett volna katonai műveleteket Gázában határozott stratégia és világos cél nélkül. A „Hamász elpusztítása” soha nem volt és jelenleg sem szilárd katonai cél.
Egy terrorszervezetet pusztán katonai erővel „elpusztítani” lehetetlen. A kutatások szerint egy terroristacsoport legyőzésének leggyakoribb módja a politikai folyamatba való átcsúsztatása. Az 1968 és 2008 közötti esetek 43 százalékában, amikor a terroristacsoportokat bevonták a politikai folyamatba, a politikai célokat elérték, és a csoportok megszűntek. Az esetek további 40 százalékában a terroristacsoportok megszűnéséhez az vezetett, hogy a bűnüldöző vagy hírszerző szervek letartóztatták vagy megölték a legfontosabb vezetőket. Az önjelölt Iraki és Levantei Iszlám Államot 2019-ben katonai erővel legyőzték, de tagjai még mindig hajtanak végre támadásokat Irakban és Szíriában.
Hasonlóképpen Izrael az elmúlt 15 évben négy nagyobb katonai műveletet hajtott végre Gázában, de soha nem számolta fel a Hamászt, sőt még csak nem is csökkentette tartósan annak katonai képességeit. A vallási indíttatású terrorszervezetek különösen kitartóak. 1968 és 2008 között a vallási indíttatású csoportoknak mindössze 32 százaléka szűnt meg, ami fele a világi indíttatásúakénak, írta meg a War on the Rocks nevű, katonai stratégiai kérdésekre specializált szakportál hasábjain – ahol volt diplomaták, katonák, hírszerzési szakemberek, valamint a világ legelismertebb, háborút és nemzetközi politikát tanulmányozó tudósai publikálnak – Karen M. Sudkamp nemzetbiztonsági szakértő a RAND Corporation nonprofit, pártoktól független politikai agytrösztnél. Szakterülete az, hogy hogyan lehet korlátozni a konfliktusok civil lakosságra gyakorolt hatásait. A „terrorizmus elleni globális háború” csúcspontján több mint 10 évet töltött hírszerzési elemzőként. Munkája során az iraki és afganisztáni terrorizmusellenes katonai műveletekhez nyújtott tájékoztatást, és részt vett a Pentagonban a terrorizmusellenes politika kidolgozásában és végrehajtásának megtervezésében. Jelen cikk Sudkamp elemzésének rövidített magyar fordítása.
A Hamász külföldi terrorszervezetnek minősül, de több mint egy évtizede a Gázai övezetet is irányítja. Összefonódott a helyi gazdasággal, kormányzással és társadalommal. Ezért a csoport legyőzése több, egymást kiegészítő célokat tartalmazó katonai kampányt tesz szükségessé. Az egyik irányvonal a Hamász vezetőinek elfogására vagy megölésére összpontosító közvetlen, célzott erőfeszítés, hasonlóan az al-Kaida és az Iszlám Állam ellen a Közel-Keleten és Kelet-Afrikában folytatott akciókhoz. Bár ez minden bizonnyal a csoportok széttöredezését és decentralizációját okozza, az olyan karizmatikus vezetők, mint Oszama bin Ladin és Abu Bakr al-Bagdadi halála is előidézte csoportjaik hatékonyságának radikális csökkenését. A Hamász befolyásának és jelenlétének teljes felszámolása azonban sokrétű erőfeszítést igényel, amely inkább egy felkelésellenes művelethez hasonlít – a Hamász ugyanúgy beépült a gázai társadalomba, mint számos felkelőcsoport, például a tálibok és a Srí Lanka-i tamil tigrisek. Ez az erőfeszítés nagyobb hangsúlyt fektetne a polgári lakossági károk csökkentésére, valamint a helyi társadalmak és gazdaságok megőrzésére és védelmére, miközben a harcok közvetlen szakaszán is túlmutat.
Célzott műveleteket kellene végrehajtani
Ha a terrorizmus elleni globális háború tanulságait levonnák, akkor a gázai hadműveletek célzottak lennének, részletes hírszerzéssel és precíziós fegyverekkel támogatva.
Ehelyett a Hamász október 7-i izraeli támadását követő első héten az Izraeli Védelmi Erők saját bevallásuk szerint 6000 bombát dobtak le Gázára. Összehasonlításképpen: az Iszlám Állam ellen harcoló, az Egyesült Államok vezette koalíció négy hónap alatt 10 ezer bombát dobott le a szíriai Rakkára. Még így is, precíziós fegyverzetet és célzást alkalmazva, a város 60-80 százaléka lakhatatlanná vált. Annak ellenére, hogy az Izraeli Védelmi Erők nyilvánosan kitartottak amellett, hogy precíziós fegyvereket használtak, a háború első két hónapjában kilőtt lőszerek 40-45 százaléka nem rendelkezett irányítórendszerrel. A sűrűn lakott városi környezetben egy olyan ellenféllel szemben folytatott harc, amely a civileket és azok infrastruktúráját pajzsként használja, pontosságot követel, ahogy azt Moszulban és Rakkában az Iszlám Állam ellen láthattuk. Ez az egyetlen módja annak, hogy korlátozzuk az embereket és az infrastruktúrát ért polgári károkat – és ezt a nemzetközi jog is előírja.
Ha a terrorizmus elleni globális háború tanulságait levonnák, az Izraeli Védelmi Erők is időt szánnának arra, hogy pontosan vegyék célba a Hamász felső vezetését. Az ilyen célpontok mozgásának és helyzetének megállapítása jelentős időt és hírszerzési munkát igényel, de ez a legjobb módja a helyszínek és a célpontok helyes azonosításának, valamint a civil lakosság, köztük a túszok veszteségeinek korlátozásának.
Izrael túl nagy arányban használja a mesterséges intelligenciát a célpontok kiválasztására
Az Izraeli Védelmi Erők Evangélium nevű, mesterséges intelligenciával támogatott célpontkészítő platformjának folyamatos használata rövid idő alatt soha nem látott számú csapáshoz vezetett. A műveletek első hónapjában az Izraeli Védelmi Erők több mint 12 ezer célpontot támadtak. Egy gyorsan változó környezetben, ahol a civilek, a segélymunkások, a Hamász harcosai és vezetői mind mozgásban vannak, a katonáknak nehéz elég időt tölteniük az AI által javasolt célpontok ellenőrzésével a pontosság biztosításához. Ráadásul a mesterséges intelligenciára való túlzott támaszkodás negligálja azt a kevés emberi felelősséget és moralitást, ami jelenleg még megmaradt a háború lefolytatásakor. Az október 7. utáni első hetekben Gázában végrehajtott széles körű erőszakkal szemben áll a Hamász magas rangú tisztviselőjének, Szaleh al-Arourinak január 2-i célzott meggyilkolása Bejrútban. Izraeli tisztviselők nem voltak hajlandóak megerősíteni vagy tagadni a támadás elkövetését, de a civileket és az infrastruktúrát ért kár minimális volt, és bizonyítottan az izraeli katonai képességek határain belül volt.
Az izraeli katonai és hírszerző erőknek felül kell vizsgálniuk a célzási folyamatokat, hogy prioritásként kezeljék a civil lakossági károk csökkentését. Ryan Evans korábban már beszélt arról, hogy az Izraeli Védelmi Erők nem ezt teszik Gázában. Az Iszlám Állam elleni műveletek során az Egyesült Államok vezette koalíciónak jellemzően nulla vagy egy volt a küszöbértéke a járulékos veszteségekre. Ha egy katonai csapás következtében bármely civil potenciálisan meghalhatott volna, a helyi parancsnoknak magasabb jóváhagyást kellett kérnie a művelet végrehajtásához. Az Egyesült Államok vezette koalíció Rakkában indított műveletei után a katonai tisztviselők kiemelték, hogy a folyamatban lévő katonai művelet támogatása érdekében a nem tervezett, dinamikus légicsapásokat helyezték előtérbe. Ez a koalíció által támogatott szárazföldi erők védelmét és az Iszlám Állam képességeinek csökkentését szolgálta, ami csökkentette az időt arra, hogy megfelelően és hatékonyan kialakítsák a polgári lakossági károkat csökkentő módszereket.
Ha a terrorizmus elleni globális háború tanulságait levonnák, akkor a katonai műveletek nyilvános elszámoltathatósága a hosszú távú gázai biztonság alapjának és építőkövének lenne tekinthető.
Izrael többet tehet és többet is kellene tennie az átláthatóság növelése érdekében. A nemzetközi sajtó számára lehetővé kellene tenni, hogy függetlenül dokumentálhassa a katonai műveleteket, és valós időben kommunikálhasson a Gázai övezetben élő palesztin civilekkel. Az Izraeli Védelmi Erők vizsgálatainak kiegészítéseként Izraelnek akadálytalan hozzáférést kellene biztosítania a Gázai övezetbe olyan nemzetközi emberi jogi szervezeteknek, mint a Human Rights Watch, az Airwars és az Amnesty International, hogy kivizsgálhassák a polgári lakosságot ért károkat, és közzétehessék annak eredményeit. Az amerikai hadsereg és a nemzetközi emberi jogi szervezetek közötti együttműködés az afganisztáni, iraki és szíriai műveletek során arra késztette az Egyesült Államokat, hogy csökkentse a polgári károkat, javítsa a polgári áldozatokkal kapcsolatos amerikai katonai vizsgálatokat, és ismerje el a civil áldozatok nagyobb számát.
Éppen a polgári lakosság megkímélése lenne a kulcs
Ha a terrorizmus elleni globális háborúból levonták volna a tanulságokat, Izrael felismerte volna, hogy a polgári lakosság védelme az egyetlen módja annak, hogy hosszú távon biztosítsa biztonságát és ellensúlyozza a Hamász támogatását.
A közvélemény-kutatások szerint most több palesztin támogatja a Hamászt, mint az október 7-i izraeli támadás előtt. A terrorszervezet támogatottsága azonban még mindig 50 százalék alatt van mind Gázában, mind Ciszjordániában. A terrorista- és lázadó szervezetek támogatásának csökkentése érdekében a civileknek hatékony politikai és társadalmi lehetőségeket kell biztosítani. Otthonokra, vállalkozásokra, oktatási intézményekre és közösségekre van szükségük az újjáépítéshez. A 2017 óta Északkelet-Szíriában tett elégtelen újjáépítési erőfeszítések, valamint a folytatódó szíriai polgárháború lehetőséget biztosítottak az Iszlám Államnak arra, hogy fenntartsa tevékenységét és a civilek és a helyi kormányzó hatóságok elleni nyomást.
Már a harcok utáni stabilizáción kellene dolgozni
Ha a terrorizmus elleni globális háború tanulságait levonták volna, Izrael már most nemzetközi és helyi partnerekkel együtt dolgozna a jövőbeni gázai kormányzás, stabilizáció és újjáépítés előkészítésén.
A háború befejezése után esedékes események tervezését már most el kell kezdeni. A Gázai övezet újjáépítése nemcsak a palesztinok, hanem Izrael jövőbeli stabilitása és biztonsága szempontjából is kulcsfontosságú – annak biztosítása, hogy Gáza gazdasága, kormánya és civil társadalma életképes legyen, tiszteletben tartja a palesztinok emberségét, jövőt biztosít számukra, és segít Izrael biztonságának garantálásában. Az izraelieknek és a palesztinoknak egyaránt részt kell venniük a konfliktus utáni stabilizáció tervezésében, de ez a tervezés nem történhet külön utakon. A siker érdekében az Egyesült Államokat és az európai partnereket, a regionális arab országokat, valamint a megbízható nem kormányzati szervezeteket és kereskedelmi partnereket is be kell vonni. Az afganisztáni és iraki tartományi újjáépítési csoportok mintát adhatnak a több érdekelt fél, különösen a helyi vezetők stabilizációs és újjáépítési folyamatokba való integrálásához. Ukrajna, Jemen és Moszul újjáépítésének tervei szintén modellként szolgállhatnak adhatnak a Gázai övezet számára.
Ha a terrorizmus elleni globális háborúból levonták volna a tanulságokat, akkor a veterán katonák, hírszerző tisztek, diplomaták és humanitárius munkások figyelmeztetéseit a gázai háborúval kapcsolatos problémákra vonatkozóan figyelembe kellett volna venni. A tűzszünetre vonatkozó felhívásaikra választ kaptak volna. Ezek a szakértők – köztük a szerző is – 20 éves tapasztalattal rendelkeznek a világ biztonságának megőrzésében. A szükségtelen gázai pusztítás és a tragikus emberéletveszteség mellett katonai és hírszerzési szempontból a terrorizmus elleni globális háború összes nehezen megszerzett tanulsága kárba veszett. (Index)