Szlovák pénzügyminiszter: Az összeszerelő-üzemekre alapozott gazdasági modellel nem lehet felzárkózni Nyugat-Európához

Szlovákia fejlődésének elakadása annak a bizonyítéka, hogy kormányzati segítség nélkül a gazdaság nem tud magasabb fejlettségi szintre lépni - mondta Horváth Mihály, Szlovákia magyar nemzetiségű pénzügyminisztere a Portfolio-nak adott exkluzív interjújában. Az interjúban Horváth elmondta, hogy a szlovák gazdaság felzárkózásához az átfogó kormányzati programok mellett fontos lenne az EU-s pénzek hatékony felhasználása is, de erre Szlovákia hosszú évek óta nem képes. A kormány prioritásairól is szó esett, valamint beszéltünk még az euróbevezetés szlovákiai tapasztalatairól. A pénzügyminiszter által elmondottak rendkívül tanulságosak lehetnek Magyarország számára is.

Portfolio: Már előre tudható, hogy a pénzügyminiszteri megbízatás rövid, határozott időre szól, szeptemberben ugyanis jönnek a választások. Ön eddig a Szlovák Nemzeti Bank főközgazdászi tisztségét töltötte be, mi motiválta, hogy elfogadja a felkérést a pénzügyminiszteri posztra?

Horváth Mihály: Ez egy óriási megtiszteltetés és komoly szakmai kihívás. Mi, közgazdászok mindig a pálya széléről kiabálunk be, amikor arról beszélünk, hogy milyen szerkezeti átalakítást kéne csinálni, milyen lépésekre lesz szükség stb. Nekem most volt lehetőségem tenni is, noha ezek a lehetőségek időben és hatáskörben is korlátozottak. A nemzeti banki munkához képest itt jóval változatosabb teendőim vannak, magasabb a tempó, van benne némi krízismenedzsment is. Vannak viszont előretekintő projektek is, és ezek azok, amiért megéri reggel bejönni.

Ezt a kormányt a köztársasági elnök nevezte ki szakértői kormányként, és a várakozások szerint nem is fogja elfogadni a parlament az Önök kormányprogramját. Ettől még persze együtt kell működni a pártokkal és a parlamenttel. Mennyire gördülékeny ez az együttműködés?

Valószínűleg nem kapunk bizalmat a parlamentben, ettől függetlenül a kormányprogram egy nagyon fontos dokumentum lesz, hiszen ez alapján lehet majd számon kérni rajtunk, hogy elvégeztük-e a feladatunkat. A politikai pártok vezetőivel vannak találkozóink, de lényegében hivatalnokkormányként működünk, és korlátozza a mozgásterünket, hogy törvényalkotásra nincs lehetőségünk.

A kormányprogram egyfajta tanácsadásként is felfogható a következő, szeptemberben megválasztott kormány számára – mik szerepelnek benne? Mik a prioritások?

A kormány, és azon belül az egyes minisztériumok szintjén is vannak rövid és hosszú távú prioritások. A rövid távú prioritások arról szólnak, hogy mit tudunk elvégezni szeptemberig, de fontosak a középtávú tervek is. Ezek olyan programok lesznek, amelyekre a következő, demokratikusan megválasztott kormány építhet. Ami a prioritásokat illeti, a kormány szintjén nagyon fontos cél, hogy az EU-s forrásokat idén még minél nagyobb arányban le tudjuk hívni.

Azon fogunk dolgozni, hogy minél több EU-s pénzt fordítsunk fejlesztésre, de sajnos valamennyi biztosan el fog veszni.

Emellett kell készíteni egy költségvetést – lehet, hogy kettőt is. Olyan költségvetést akarunk, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz: tehát nemcsak a célokat rajzoljuk fel benne, hanem azt is, hogy azokat hogyan lehet elérni. Elő kell készíteni az őszi választásokat is. Ezen felül itt vannak Szlovákia hosszabb távú kihívásai, amelyek közül kiemelkedő a társadalom öregedése. Ezt még tetézi, hogy a fiatalok is elmennek innen, középtávon ezt a folyamatot nagyon fontos lenne megfordítani. Ezen elkezdünk dolgozni, de a következő kormányoknak is lesz tennivalója ezen a téren.

Való igaz, hogy ügyvivő kormányként nem lesz sok mozgásterük, de azért a szeptemberben megválasztott parlamentnek már nem lesz sok ideje új költségvetést kidolgozni, tehát az önök által kidolgozott költségvetés szerint fog dolgozni az új kormány 2024-ben. Vagyis a szakértői kormány prioritásai még jövőre is jelen lesznek a kormányzásban.

Mi nem akarjuk megkötni a következő kormány kezét, ezért úgy fogjuk megalkotni a költségvetés-tervezetet, hogy az utódainknak legyen módja majd választani az intézkedések között. A cél, hogy fenntartható pályára állítsuk a szlovák költségvetést, de egyben választást is akarunk adni a kormánynak, hogy például az adókat emeli, vagy a kiadásokat csökkenti. Hiszen nem tudhatjuk még, hogy milyen pártszínezetű lesz a következő kormány.

Jogszabályokat ugyan nem tudnak majd elfogadtatni, de a költségvetésen túl a személyi ügyekben, a kinevezésekben van még a kormánynak nagyobb mozgástere. Milyen egyéb eszközök állnak még rendelkezésükre, hogy a programjukat végre tudják hajtani?

A személyi kérdésekben most elsősorban a stabilitás biztosítására törekszünk, hiszen a hivatali apparátusra is támaszkodunk munkánk során.

De azokon a területeken, ahol szerintünk nem a megfelelően kiválasztott, politikai kinevezettek ülnek, változást akarunk.

Vissza akarjuk oda helyezni a tapasztalt szakembereket, akik korábban is jól vezették ezeket az intézményeket. Nagyobb személycserékre viszont nem kerül majd sor. A lehetőségeink között pedig szerepelnek a rendeletek, illetve a törvénytervezeteket és programokat tudunk kidolgozni, amiket nyilvánosan be is tudunk mutatni. Azt mondhatom, hogy az ország jövőjén szeretnénk dolgozni. Aztán a felelősség majd a következő politikai garnitúráé lesz, hogy felhasználja-e megfelelően ezeket a szakmai anyagokat. Ha pedig nem foglalkoznak velük, akkor fel lehet nekik tenni a kérdést, hogy miért nem használták őket.

Ezek szerint a szakértői kormány földmozgásszerű változásokat nem fog végrehajtani.

Garantáljuk a kontinuitást, és ahol kell, ott szakmai alapon döntünk. De valahogy ez így is van rendben, egy bizonyos szint fölött nagyon fontos a politikai döntés. Alkotmányos értelemben természetesen van legitimitásunk, de mi nem vagyunk választott politikusok. Ez is korlátot szab abban az értelemben, hogy mit tudunk tenni. Javaslatokat fogalmazunk meg, és a megválasztott új többség majd dönthet a felkínált lehetőségek közül.

A miniszterelnök és ön a jegybankban is együtt dolgoztak, mindketten közgazdászok. Ennélfogva a pénzügyminisztérium súlya a szokásosnál is nagyobb lehet a többinél.

Igen, szorosan együttműködünk. A kormány egyik prioritása a költségvetés előkészítése, ugyanis a szlovák közpénzek helyzete nem túl jó. Erre mindketten sok figyelmet fordítunk, a miniszterelnök is gyakran kommunikál erről a társadalom felé és a kormány többi tagja felé is. Az én minisztériumomon belül is érzik, hogy ez a téma a következő hónapokban tényleg fontos lesz.

Szlovákia fejlődése az utóbbi években látványosan elakadt. Ismert, hogy ennek egy része statisztikai-mérésbeli pontatlanságok miatt van, de biztosan nem az egész. Miért akadt el a felzárkózás? Miért nő lassabban Szlovákia, mint Magyarország, Románia, Lengyelország?

Valóban, a tátrai tigris kifulladt.

Átfogó szerkezeti átalakítás nem történt Szlovákiában az elmúlt 10 évben, tehát nem is nagyon meglepő, hogy itt tartunk. Ez az összeszerelő-műhely modell már idejétmúlt. Régen Szlovákia felzárkózása arra épült, hogy van olcsó munkaerő, és a külföldi beruházások tolták az ország a szekerét. Csakhogy míg a munkaerő korábban bőségesen rendelkezésre állt, most inkább munkaerőhiány van. Óriási problémák vannak az oktatással, és a munkaerő sem olcsó már – ami persze jó dolog, de a magasabb bérek miatt már nemzetközileg sem vagyunk annyira versenyképesek, mint 20 évvel ezelőtt. Ahhoz, hogy ebből a helyzetből kimozduljunk, átfogó intézkedésekre van szükség. Az újjáépítési tervünkben vannak erre vonatkozó vállalások, és a jelenlegi kormány feladata az is, hogy ezeket valamilyen szinten előmozdítsa. Szeretnénk ebben az 5 hónapban előre lépni ezeken a területeken.

Mekkora lehet a helytelen statisztikai számbavétel hatása a szlovák fejlettségi mutatókban? A statisztikai adatok szerint a vásárlóerőparitáson mért egy főre jutó GDP-ben Magyarországhoz képest 10%-pont körüli elmaradása van Szlovákiának, ami nehezen hihető. Mekkora szerepe lehet a különbségben a sokak által ismert statisztikai elszámolási hibának, és menyi a tényleges lemaradás? Pénzügyminiszterként ön tud javítani ezen az adatközlési problémán?

Nem lehet pontosan számszerűsíteni a statisztikai hivatal számolásának hatásait, de az alapján úgy tűnhet, hogy a relatív életszínvonal csökkent az utóbbi években. Ez valószínűleg nem történt meg, de azt nyugodtan el lehet mondani, hogy nagyon lelassult a felzárkózás. A háttérben már most is dolgoznak munkacsoportok azon, hogy történjen javulás a statisztikai módszertanban, tehát várható előrelépés, de őszintén szólva nekünk most nem ez a legfontosabb feladatunk. Sokkal nagyobb probléma az, hogy a makroadatok mélyére ásva azt látjuk, hogy – talán a környezetvédelmet és a kereseti egyenlőséget leszámítva – minden statisztikai mutatóban ott kullogunk az utolsók között az OECD-s vagy EU-s rangsorokat illetően.

Oktatás, egészségügy – ezeknek a helyzete is mutatja, hogy itt valami elromlott.

Egy kevésbé fejlett országról beszélünk, azt lehetne feltételezni, hogy a fejlettebb országok felé organikusan is történik valamekkora felzárkózás, ha nincsenek is állami fejlesztések, átfogó programok. Szlovákiában még mindig néhány százalékkal nagyobb a munkaerő-tartalék, mint a környező országokban, mégis kifulladt a növekedés. Mi lehet ennek az oka?

Az organikus fejlődés jó megközelítés, ugyanis a szlovák gazdaság pont annyira tud organikusan fejlődni, amennyire látjuk. Ennyire telik a gazdaságtól, ennyit tudott az olcsó munkaerőre alapozott modell.

Elértünk egy bizonyos szintet, és ahhoz, hogy innen tovább fejlődjünk, már dolgozni kell.

Az államigazgatással sok gond van, új alapokra kéne helyezni azt, hogy egy modernebb gazdasági modellt is tudjon menedzselni. Vannak gondok a vállalkozási környezettel, jogbiztonsággal, úgy általában az igazságügyi rendszer működésével. Ezekben a kulcsfontosságú kérdésekben nagyon keveset léptünk előre az utóbbi időben.

Ezek nagyon átfogó problémák. Mik azok a konkrét szakpolitikai lépések, amelyekkel javítani lehetne ezen?

Számos feladat lenne. Kezdjük például az egyetemekkel: nemzetközi szinten kéne versenyképessé tenni őket. Biztosítani kéne a kutatás- és a gondolat átjárhatóságát Szlovákia és a külföld, az egyetemek és a versenyszféra között. De az oktatást már az óvodától kezdve át kéne alakítani. Az államigazgatás reformja, igazságügyi reform is szükséges lenne. És még sorolhatnám. A probléma az, hogy a szükséges tennivalókat már rég ismerjük, de sosem a vállalással, hanem a megvalósítással volt a baj. A jelenlegi újjáépítési tervben is szerepelnek ezek a fontos mérföldkövek. Csakhogy a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző reformelképzelések végül mindig egy kicsit fel lettek hígítva. Tudjuk, mit kell tenni, de végre is kell azt hajtani. Különböző külföldi és hazai intézmények ajánlásai sorakoznak az asztalon, és azokból tényleg lehet válogatni nagyon jó intézkedéseket. Ezért fontos a politikum:

a szakemberek el tudják készíteni az ajánlásokat, de ezek fontosságáról meggyőzni az országot, valamint keresztülvinni ezeket az intézkedéseket, csak erős politikai mandátummal lehet.

Önök konkrétan a következő pár hónapban mit fognak tenni, hogy ezeket a fontos reformokat előmozdítsák?

Elemzéseket és lépéstervezeteket fogunk készíteni, például az EU-s pénzek felhasználására vonatkozóan. A költségvetés kiadási oldalánál pedig nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy mennyit költünk, hanem azt is, hogy hogyan: olyan dolgokra kell költenünk, amely ténylegesen növeli a lakosság életszínvonalát hosszú távon is. Összességében mi adunk egy elemzésekre alapozott ajánlást arra vonatkozóan, hogy milyen irányba kéne vinni a gazdaságpolitikát, és reméljük, hogy a politikusok majd hallgatnak ránk.

Már korábban említette az EU-s forrásokat, amelyek felhasználásában Szlovákia a korábbi években is híresen rossz volt. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy lassult a növekedés? Ez már csak azért is érdekes, mert Magyarországon most kérdéses, hogy mikor lesznek EU-s források.

Az EU-s pénzek rossz felhasználása egy hatalmas probléma – de ez egyben egy tünet is. Azt mutatja, hogy az államigazgatás kapacitása mennyire korlátolt. Általában az történik, hogy az ország nem tudja a forrásokat időben lehívni, és mindig az utolsó pillanatban próbáljuk őket felhasználni, így pedig már nem lesz hatékony. Fel kell tárnunk, hogy ez miért van így, és fel kell számolni ezt a gyakorlatot. Az előző kormány próbált ezen a téren haladni, de nagy előrelépés nem történt, nagyjából ugyanott vagyunk, mint 10 éve. Igaz, a koronavírus és az azt követő válságok nem segítettek a helyzeten.

Az újjáépítési tervbe bele kellett nyúlnia ennek a kormánynak, vagy a korábban elfogadott terv szerint haladnak tovább?

Az a helyzet, hogy mi még mindig az előző, 2020-ban véget ért EU-s költségvetési ciklus pénzeinek kiosztásával küszködünk.

A 2023-as az utolsó év, hogy ezeket a forrásokat felhasználjuk, és már június van. A nekünk járó 14 milliárd euróból még 4 milliárd eurót nem költöttünk el, tehát a források durván harmadát még el kell költenünk idén. Ennek egy részét át tudjuk csoportosítani energetikai programokra, ami hasznos, de nem ez volt az eredeti cél – ettől nem fogunk gyorsabban felzárkózni. És még így is az a helyzet, hogy vélhetően nem tudjuk majd az összes forrást lehívni. Ezen felül valóban haladni kell a helyreállítási tervben vállalt reformokkal és a pénzek felhasználásával, és bár vannak sikerek, ezen a téren is gond van a pénzek felhasználásával. Van például egy kórházfejlesztési tervünk, ami jól mutatja, hogy mennyire felkészületlen az ország az ilyen nagy projektekre, sok esetben már a tervezés fázisában elakad a folyamat. Végeredményben arról van szó, hogy itt van egy csomó pénz a kórházakra, de nem tudjuk arra elkölteni, amire igazán szeretnénk,

úgyhogy gyorsan ki kell találnunk, hogy hol tudunk úgy fejleszteni, hogy értelme is legyen. De amire igazán szükségünk lenne, arról már most tudjuk, hogy nem leszünk képesek megcsinálni 2026-ig.

Akartunk egy nagy központi kórházat több százmillió euróból. A pénzt meg is kaptuk rá, de nem fogjuk tudni megcsinálni, ezért most kisebb regionális központi kórházak fejlesztésére próbáljuk meg ezeket a forrásokat elkölteni.

Hogy lehetséges az, hogy ilyen nagy arányban ragadnak be ezek a pénzek? Nem keletkezik rá igény a gazdaságból? Nincsenek kivitelezők?

Nem, itt kifejezetten az államigazgatási apparátus szűk kapacitása okozza a problémát. Mindez szerintem csak munkaszervezés és menedzsment kérdése: elavultak a folyamatok, elavult a szerkezet, egy átfogó modernizációra van szükség. Márcsak azért is, hogy az állam jobban működjön a lakosság felé is. Ezen nagyon sokat kell dolgozni. A következő, 2020-27-es költségvetési ciklus már 3 éve tart, de onnan még tulajdonképpen semennyi forrást sem hívtunk le.

Ez lényegében ajándékpénz az Európai Unió gazdagabb polgáraitól, hogy mi is fejlesszünk és felzárkózzunk – és mi ezt nem tudjuk megcsinálni.

Ennek a helyzetnek a megoldása prioritás a mi kormányunk számára, és valamit tudunk is tenni az ügyért. Ki fogjuk jelölni az irányt, hogy milyen lépéseket kell megtenni a jövőben.

Szóba került már a költségvetési egyensúly is, ami Szlovákiában az elmúlt pár évben látványosan felborult, az EU-s átlaghoz képest is, miközben a növekedésben is elmarad az ország a hasonló fejlettségű EU-s országoktól. A következő években az egyensúly helyreállítása a növekedés rovására mehet majd, és ha igen, melyiket kell választani?

Lényegében az a helyzet, hogy sok választási lehetőségünk nem maradt.

Ha megnézzük a középtávú kilátásokat, beavatkozás nélkül 6 milliárdos deficitek várhatók a következő években, ami a GDP nagyjából 5%-a. Ha nem teszünk semmit, az államadósság felívelő pályára áll, miközben már most tudjuk, hogy 2030-tól az öregedő társadalom miatt eleve rosszabbak lesznek a költségvetési kilátások. Itt van előttünk még egy 4 éves választási ciklus, amikor még kiszámítható, következetes lépésekkel folyamatosan lejjebb lehet vinni a hiányt és csökkenő pályára állíthatjuk az államadósságot.

És ez nem megy a növekedés rovására?

Megpróbáljuk olyan intézkedésekre alapozni az egyensúly helyreállítását, ami nem fogja vissza a növekedést. Ebben is nagy segítséget jelentenének az EU-s támogatások: ha jobban tudnánk felhasználni, máris kedvezőbbek lennének a kilátások. Segíthet a világgazdaság várható fellendülése is, hogy egészséges mértékű globális növekedés mellett tudjuk véghezvinni a konszolidációt, ne pedig válságok közepette. Viszont az már elkerülhetetlen, hogy valamit tegyünk az államháztartás hiányával.

Számítanak arra, hogy az EU-s költségvetési szabályok jövő évi visszaállításával együtt túlzottdeficit-eljárás alá kerül Szlovákia?

Még várjuk meg, hogy milyen formában térnek vissza az EU-s költségvetési szabályok. Azt sem tudjuk még, hogy milyen szintről indulhat meg a hiány csökkentése, hiszen a parlament továbbra is ülésezik és költekezik anélkül, hogy nekünk ebbe bármilyen beleszólásunk lenne. Ha például 6%-os deficitről indulunk, akkor valószínűleg benne leszünk a deficit-eljárásban, és akkor a következő évekre vonatkozóan egy hiteles, folyamatosan csökkenő hiánypályát kell bemutatnunk. Ez fontos azért is, hogy megfeleljünk az EU-s szabályoknak, de fontos a piaci szempont is. A piaci szereplők és a hitelminősítők is azt várják, hogy a választások után a kormány cselekedni fog ezen a téren, nekünk pedig elő kell készítenünk ezeket az intézkedéseket. A hitelminősítők egyébként már nyíltan kimondták, hogy amennyiben elmarad a költségvetési konszolidáció, leminősítik Szlovákiát. Ez nagyon rossz hír lenne.

Szó volt már az összeszerelő-üzemekről is, amelyek Magyarországon is nagy figyelmet élveznek, ugyanis oda is több autóipari cég is települt és települ a közeljövőben. Szlovákiában nagyobb az autóipar súlya, mint Magyarországon. Tudjuk azt, hogy a gyáripar nem folytat magas hozzáadott-értékű termelést. Mik a szlovákiai tapasztalatok a gazdasági fejlődésre nézve? Jó ez az irány?

Szlovákiával kapcsolatban azt lehet mondani, hogy mi ezt tudjuk, erre van kapacitásunk. Ha vonzóbb környezetet tudnánk nyújtani, csúcsszinten képzett munkaerővel, már elmozdultunk volna más irányba. Bármikor, amikor beszéltem különböző vállalatokkal, akik potenciálisan beruháztak volna Szlovákiában, a kérdésük mindig az: ha idetelepítenénk egy kutatás-fejlesztési központot, tud az ország nekünk biztosítani 200, szükséges profilú mérnököt, magasan képzett szakembert? Ilyenkor mi is feltesszük a kérdést: mégis honnan? Sokszor az a helyzet, hogy a magasabb hozzáadott értékű beruházás megfelelő munkaerő nélkül nem jön létre, hiába akarjuk.

Ezt nem lehet állami támogatásokkal és adókedvezményekkel elérni, kell a képzett munkaerő is.

Kell továbbá egy digitális, modern energetikai infrastruktúra, amellyel szemben egyre komolyan követelmény, hogy zöld energiaára épüljön. Ahhoz, hogy az ország magasabb hozzáadott-értékű beruházások helyszíne legyen, ki kell alakítani a megfelelő környezetet. Az alacsony adók és az olcsó munkaerő erre nem elég.

Magyarországon ugyan nincs politikai szándék a kormány részéről az euróbevezetésre, de a közbeszédben vissza-visszatér. A közgazdasági diskurzusban gyakran megjelenik az az érvelés, hogy az euróbevezetésnek köze volt Szlovákia lelassulásához, vagyis az ország többek szerint negatív példa a magyarok számára ebből a szempontból. Mi igaz ebből? Ön szerint megérte-e Szlovákiának bevezetni az eurót?

Szerintem Szlovákia tapasztalata az euróval nagyon pozitív. Különböző válsághelyzetekben többször is védelmet nyújtott, stabilitást hozott. Nézzük meg azt is, mi az alternatíva! Egy kis, nyitott gazdaság számára egyre nehezebb saját monetáris politikán keresztül teljesíteni az inflációs célokat. De hogy a kérdésre is válaszoljak:

ha leásunk a legmélyebb okokhoz, minden mutató terén azt látjuk, hogy Szlovákia lemaradásában az eurónak semmilyen szerepe nincs.

Nem múlott azon semmi, hogy az euró épp mennyire volt erős vagy gyenge. A termelékenység például azért is alacsony, mert Szlovákiában a kis cégek aránya nagyobb, mint másutt. Szektorálisan nézve Szlovákiát szinte teljesen elkerülte az infokommunikációs fejlődés okozta termelékenység-robbanás. Ezek egyike sem függ össze az euróval. Ami viszont összefügg, hogy Szlovákia az euró miatt védett a külső fizetési nehézségekkel szemben, emiatt magasabb az államadósság minősítése, olcsóbb az államadósság finanszírozása, mint euró nélkül lenne. Azt már az euró bevezetése előtt is tudtuk, hogy szerkezeti átalakításokra és a költségvetés fenntarthatóságára lenne szükség, de azóta ezeket a dolgokat elhanyagoltuk. Most ezekre kell fókuszálni, ez eurón nincs mit gondolkodni.

Egyszer sem volt olyan pillanat 2009 óta, amikor jól jött volna az önálló monetáris politika? Nem hozott volna nagyobb növekedést egy folyamatosan, kiszámíthatóan gyengülő saját deviza?

A Nemzeti Bank elemzései azt mutatják, hogy nem volt olyan időszak, amikor az árfolyam gondot okozott volna versenyképességi szempontból. Sőt, bizonyos időszakban az euró gyengébb volt, mint amit a szlovák egyensúlyi szint indokolt volna, ezáltal segítette az exportot. Eközben voltak válságok, amik kisebb devizákban óriási volatilitást hoztak, ettől mi védve voltunk.

Végezetül hadd kérdezzem meg, milyen érzés magyarként Szlovákia pénzügyminiszterének lenni? Ön szerint mit jelent ez Szlovákiára és a helyi magyarságra nézve, hogy három magyar is van a kormányban, köztük a miniszterelnök is? Milyen volt ennek a fogadtatása?

Szerintem óriási dolog, hogy ez nem játszott szerepet a kiválasztási folyamatban. Én nem azért, és nem is annak ellenére vagyok itt, hogy magyar vagyok. Egy hónap távlatából nézve elmondhatom, hogy ez a kérdés azóta sem került elő. A mi kormányunk is kiváltott különböző érzelmeket, indulatokat, de ezek egyáltalán nem arra irányulnak, hogy magyar tagjai vannak a kabinetnek.

A társadalmi vitában ez fel sem merült, és szerintem ez nagy előrelépés ahhoz képest, ahol 15-20 évvel ezelőtt volt a szlovák társadalom.

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden rendben van a különböző kisebbségek esélyegyenlősége területén, de az egy nagyon fontos szimbolikus dolog, hogy mi itt vagyunk.

A kormányzati megbízatás belátható időre szól, még idén véget is ér. Tudja már, mihez kezd a minisztersége után? Marad a politikában, vagy visszatér a szakmába?

Nem leszek politikus. Most épp fizetetlen szabadságon vagyok a Nemzeti Bankban, a miniszteri mandátumom lejárta után másnap automatikusan központi banki hivatalnok leszek újra.

NÉVJEGY
Horváth Mihály közgazdász mesterdiplomáját a brit York Egyetemen szerezte, majd a skóciai St. Andrews Egyetemen doktorált 2007-ben. Pályafutását az ING Banknál kezdte elemzőként, tanácsadóként dolgozott a Világbanknál 2005-ben, később a szlovák pénzügyminisztériumnál töltött 5 évet tanácsadói pozícióban. 2012 és 2015 között a szlovák költségvetési tanács tagja volt, 2015 és 2019 között az EU-s államok költségvetési ellenőrző szerveit tömörítő egyesület tanácsadói pozícióját töltötte be. Kutatásait posztdoktori képzés keretein belül az Oxfordi Egyetemhez tartozó Nuffield College-ben végezte, 2014 és 2019 között a York egyetem oktatója volt, 2020 januárjában az egyetem tiszteletbeli tagnak nyilvánította. Fő kutatási területe a fiskális politika és a monetáris politika, és ezek optimális összehangolása volt. 2020 januárjában lett a Szlovák Nemzeti Bank főközgazdásza, 2023 májusa óta Szlovákia pénzügyminisztere.

(Portfolio)