Az InfoRádióban Gönczi Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke a helyzet súlyosságát úgy érzékeltette, hogy a ragadós száj- és körömfájás az állatoknak olyan, mintha az emberek között az ebola bukkanna fel.
A száj- és körömfájás betegség felbukkanása „derült égből villámcsapásként” érte a magyar szakembereket. Állat-egészségügyi szempontból a helyzet annyira ijesztő, mintha valamelyik európai nagyvárosban az ebola ütné fel a fejét – érzékeltette az ügy komolyságát a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke. Mint mondta, meglepetésként, drámaként érte az állategészségügyet, hiszen a száj- és körömfájás a létező egyik legveszedelmesebb vírusos betegség, ami Európában felléphet.
„Viszont erre kifejezetten komoly felkészülési védekezési terv is létezik” – jegyezte meg Gönczi Gábor. Egy olyan „uniós jegyzékben” betegségről van szó, amely esetében pontos menetrend működik a nemzeti védekezésben, miközben az unió is megadja ehhez az egységes szempontrendszert. Kiemelte: ez kizárólag szakmai szempontokat tartalmaz, hiszen a cél az, hogy az adott ország állatállományát a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban meg tudja védeni az állategészségügy.
Miután a betegség fél évszázad után bukkant fel, az állatorvosi szakma képviselőinek rohamtempóban kell felfrissíteniük az ismereteiket, hiszen a gyakorlatban a legtöbbjük nem látott még ilyet. A szakember megjegyezte: az állatorvoslásban a járványtan egy olyan tantárgy, amivel kapcsolatban azt szokták mondani, hogy ha azt valaki le tudja tenni, akkor már nagyjából majdnem odaírhatja a neve elé a „dr.”-t.
„Nagyon komoly a járványtani képzésünk. Merem állítani, hogy komolyabb, mint a humán orvosok ez irányú általános képzése” – fogalmazott Gönczi Gábor, és azt is elmondta, hogy a betegségnek rendkívül jellegzetes megjelenési formája van:
ha egy szarvasmarhának a szájából csorogni kezd a nyál, ne adj' Isten hólyagok jelennek meg rajta, „az már nem vészcsengőt, hanem vészharangot kell, hogy kongasson”.
A Magyar Állatorvosi Kamara elnöke szerint nem vitás, hogy az állattenyésztéssel, az állategészségüggyel, pláne egy súlyos állatbetegséggel és annak megelőzésével, kezelésével kapcsolatban a laikusok sokszor az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Példaként említette, hogy vannak, akik teljesen összekeverik a vírusokat a baktériumokkal. „Olyan, mintha egy doboz gyufát hasonítanánk össze egy atomerőművel, mind a kettő képes hőtermelésre, de egészen más a kettő” – magyarázta. Egy vírusnak teljesen más a fertőzési és terjedési módja, hatékonysága, mint egy baktériumos betegségnek, sokkal veszélyesebb.
„Döbbenten tapasztaltam, nemcsak én, hanem az állatorvos kollégáim is, hogy a social médiában ilyen rövid idő alatt milyen hihetetlen mennyiségű és töménységű konteó, összeesküvés-elmélet, félinformációkon alapuló, de az alapján csak kijelentő módban kommunikáló megjegyzés van, ráadásul összekeverik a magyarországi és a szlovákiai védekezési módot” – fogalmazott Gönczi Gábor, jelezve: a kettő alapjaiban azonos, de a szomszédunkban radikálisabb és szigorúbb módszert választottak, bár náluk egyelőre, úgy tűnik, sokkal veszélyesebb a helyzet, hiszen több helyen jelent meg a betegség.
Arról is beszélt, hogy az állatok kötelező leölése miatt az állatorvosokat mindenféle érzéketlen gyilkosnak elmondják, pedig csak arról van szó, valahogyan meg kell védeni hazánk mezőgazdaságát, mégpedig hatékonyan alkalmazott szakmai módszerekkel.
Nincs más lehetőség. Illetve van: ha az egész magyar mezőgazdaság leáll és tönkremegy
– mondta az elnök. Szerinte teljesen rossz az 1973-as hasonlat, ugyanis akkor az ország nem volt deklaráltan mentes a száj- és körömfájás betegségtől, ezért egész mások voltak a védekezés alapelvei, ráadásul az exportpiacok igényei is teljesen mások voltak.
„Ha fertőzött volt egy-egy állat, igazából nem sokat érdekelte például a szovjet piacot. Ilyen ma már nincs. Most abban a pillanatban, hogy egy fertőzött állatot találnak, és azt az ország bejelenti a Nemzetközi Állategészségügyi Központnak, az összes olyan ország, ahova exportálunk, azonnal leállítja a fogékony állatok, illetve a fogékony állatokból származó mezőgazdasági termékek importját” – fejtette ki a szakember, aki szerint teljesen jogos az ellenlépés, hiszen mindenki félti a saját állatállományát.
Hangsúlyozta: a száj- és körömfájás betegségtől csak radikális módon lehet megszabadulni, ráadásul ma már a 70-es években még bevetett „átvészeltetésre” sincs mód, amikor bezárták a személyzetet és az állatorvost az istállóba, mígnem az összes állat át nem esett a betegségen néhány hét alatt. Senkit nem aggasztott, hogy azok az állatok még vírusürítők lehettek, és az sem, hogy a termelőképességük radikálisan lecsökkent, hiszen ha fel is gyógyultak a betegségből, ez nem minden következmény nélküli teljes gyógyulás volt. „Ráadásul az állatok szenvedtek: jóformán az egész szájnyálkahártyájuk levált, és a szarvasmarhák gyakorlatilag kiléptek a szarutokjukból, levált a szaru a lábaik végéről. Az azért nagyjából sejthető, hogy milyen fájdalommal jár” – mondta. (Infostart)
A víruskutató elmagyarázta, miért kell vakcinázás helyett leölni az állatokat
Három hónapig még biztosan védekezni kell a ragadós száj- és körömfájás nevű állatbetegség ellen, amely eddig két Győr-Moson-Sopron vármegyei szarvasmarha-telepen bukkant fel – mondta az InfoRádió által megkérdezett víruskutató. Rusvai Miklós szerint az eddig bevezetett járványvédelmi intézkedések jók. A szakember azt is elmagyarázta, hogy miért van szükség az érintett állatállományok leölésére, és miért nem megoldás a vakcinázás.Jelenleg a reménykedés fázisában vagyunk, hiszen a leveli eset óta nagyjából egy hét telt el, és ez volt az utolsó magyarországi járványkitörés – fogalmazott az InfoRádióban Rusvai Miklós, hozzátatte azonban, hogy továbbra sem lehetünk teljesen nyugodtak, hiszen szlovák területen is felbukkant a ragadós száj- és körömfájás betegség, vagyis „a vírus még mozog”, és Szlovákia, Ausztria határhoz közel eső részén és Magyarországon bármikor újra felütheti a fejét. A víruskutató szerint nagyjából három hónap után jelenthető ki, hogy ez a járvány megszűnt.
A magyarországi intézkedésekről azt mondta, jók, legalábbis jobbat nem tudunk tenni; a korábbi évtizedek, évszázadok járványtani, járványmegelőzési tapasztalatai alapján működik a mostani karanténrendszer, működnek a zárlati intézkedések és tetemmegsemmisítések. „Ha ötven évvel ezelőtt hatékony volt, és meg tudtunk szabadulni ezekkel a módszerekkel a vírustól, akkor remélhetőleg újra sikerülni fog” – tette hozzá. Felidézte: 1973-ban is teljes állatállományokat irtottak ki, sőt, az azt megelőző években is, és akkor is fokozatosan sikerült visszaszorítani a vírus jelenlétét.
Szerinte korábban annyiban volt könnyebb a helyzet, hogy lehetőség volt a vakcinás védekezésre Európa számos országában, köztük Magyarországon, tehát az egyes járványkitörési pontok körül az állatokat egy védőgyűrű mentén oltották, megnehezítve a vírus terjedését. Erre most azért nincs lehetőség, mert ha bevezetnék a vakcinázást, az súlyos exportkorlátozásokkal járna, olyan gazdasági károkat okozva, ami messze meghaladná egy-egy, de akár tíz állomány leölési költségét. Magyarán
nem éri meg a vakcinázás, „nem vethetjük be ezt a fegyvert”, legfeljebb időlegesen, és a különben is leölésre szánt állományokban
– magyarázta a szakember.
Rusvai Miklós megerősítette: az oltás a megfertőződést nem előzi meg, ezért nem mehet a vakcinázást alkalmazó országokból export, mert az állatok tünetmentesen hordozhatják a vírust. „A vakcinázást azért kell megszüntetni, hogy ha beüt a vírus, akkor azonnal erős és határozott tüneteket mutasson az állomány, és így fel lehessen számolni. Ha vakcináznánk valamelyik állományt, akkor lappangva ott maradhatna a vírus, és ha ilyen állatokat exportálnánk, akkor átvihetnénk másik országokba is” – fejtette ki. (Infostart)
