Mi közeljövőnk tíz legnagyobb kockázata?

Forrongó nagyhatalmak, tomboló erőszak, és mi, európaiak az amerikai-kínai adok-kapok, vagy épp Trump és Putyin közeledésének kellős közepén. Íme tíz olyan jelenség, amely kockázatként hat a turbulens világpolitikai és világgazdasági folyamatok eredményeként az EU-ra, azon belül is ránk, Kelet-Közép-Európában.

1. Senki nem tud rendet tartani: itt a G-zéró világrend?

„A világtörténelem páratlanul veszélyes korszakába lépünk, az 1930-as évekkel vagy a hidegháború korai szakaszával vetekszik” – vezeti fel éves kockázati rangsorát az egyik legelismertebb kockázatelemző csoport, a londoni Eurasia. Az úgynevezett G-Zéró világrend beköszöntére utalnak. Annak a korszaknak az eljövetelére, amelyben senkire se tudunk első számú globális vezetőként tekinteni. Még Donald Trump visszatérését az Ovális Irodába sem tartják fontosabb kockázatnak annál, minthogy egyetlen nagyhatalmi szereplő vagy tömörülés sem képes rendet tartani, agendát diktálni a világpolitikában. A stabilitás hiánya a kockázat: a G-Zéró felboríthatja az eddigi világberendezkedést, és újabb, mélyülő hatalmi vákuumokat teremthet. „Több mint tíz éve szajkózzuk, hogy a G-Zéró korszaka fenyeget” – jelenti ki az Eurasia.

2. A nagyhatalmak marakodása közben meggyengül az EU?

Európa, vele pedig mi is, a kelet-közép-európai régió, különösen védtelenek lehetünk a G-Zéróval szemben, folytatja a kockázatelemző csoport. Az Európai Unió nem bír a legfontosabb kereskedelmi partnereihez, az Egyesült Államokhoz és Kínához fogható ellenállási vagy alkalmazkodási képességekkel. Míg előbbi egyre elszigeteltebbé válik, Kína egyre magabiztosabban lép majd fel a geopolitika színpadán, addig Európa nem lesz képes betölteni az így létrejött űrt. Ezért aztán még több nyomás helyezkedhet a kontinensre, a kiegyensúlyozatlan hatalmi játszmák alapján a három világgazdasági szereplő közül az EU a legnagyobb vesztessé válhat.

3. Lesz-e összetartás

A második Trump-adminisztráció keményen próbára teszi az Unió egyik legfontosabb pillérét: vajon válságos időkben is össze tudunk fogni? A mindennél erősebb populista, berendezkedés-ellenes szólamok közepette Trump erősebb felhatalmazással tért vissza, mint amikor 2016-ban először megválasztották. Az Eurasia szerint a vészjósló szalagcímek ellenére sem valószínű, hogy mindez komolyabban akadályozná a brüsszeli döntéshozatalt, vagy hogy gyengülne tőle az EU összetartó ereje, még az Unióból kifelé, Trump erkélye alatt fütyülő vezetők ellenére sem.

Bár Orbán Viktor Trump – és Putyin-közeli politikai taktikája például jól ismert tény, az Eurasia elemzése szerint „Európában túlbecsülik a befolyását, és országában is egyre nagyobb ellenszéllel kell szembenéznie” Magyarország EU-ellenes miniszrerelnökének. Az olasz kormányfő, Giorgia Meloni is egyelőre még az uniós fősodorhoz áll közelebb, bár érdemes lesz figyelni, hogy Trumphoz fűződő szimpátiája be fog-e tölteni valamifajta közvetítő, feszültségoldó szerepet az EU és az Egyesült Államok között.

4. Ruszkik, haza?

Oroszország negyedik éve folytatja nyílt háborúját Ukrajna ellen. Az orosz hibrid hadviselés fő célpontja – Ukrajnán túl – még mindig az Unió, Vlagyimir Putyin a digitális, energetikai és közlekedési infrastruktúrára egyaránt veszélyt jelent. Oroszország a migrációval is nyomást gyakorolhat a közeli kelet-közép-európai országokra, miközben kibertámadásokkal, dezinformációval, vagy akár a választásokba történő beavatkozással belülről is bomlasztani próbálja az EU-t és tagállamait. Ha csak a régiót nézzük, idén Csehországban és Romániában is választások jönnek. Utóbbiban azért tartják újra az elnökválasztást, mert annak első fordulós eredményeit az orosz befolyásolási kampányra vonatkozó vádak miatt megsemmisítették.

A kockázatelemzők szerint az oroszok nyomásgyakorlása csak még tovább fokozódik most, hogy igyekeznek erősíteni tárgyalási pozíciójukon, készülve rá, hogy Trump tényleg elindítja a béketárgyalásokat. Ami a többi régiós országot illeti, Orbán Trump – és Putyin-közeli politikai taktikája jól ismert tény, de Robert Fico szlovák kormányfő sem marad le érdemben. Eleinte annak még nem örült, amikor Trump vámokkal fenyegetőzött, annak ugyanis Szlovákia issza meg a levét (lásd a hetes pontnál). Akkor már boldogabb volt, amikor Trump és Putyin egyeztetéseiről jöttek hírek. Fico meg is látogatta Putyint karácsony előtt a Kremlben.

5. Ki jön ki győztesként?

Ami a háború jövőjét illeti, az esetleges tűzszünet sem valószínű, hogy elhozza a remélt változást, de még csak a harcok leállítása sem vezet feltétlenül átfogó békemegállapodáshoz. Az Európa és Oroszország közti feszültség továbbra is éles marad, ennek gazdasági és nemzetbiztonsági vonzata pedig az EU-t is tovább fogja terhelni. Trump a kampány alatt még azt ígérte, akár 24 órán belül békét hoz Ukrajnában, ehhez képest végül februárban kezdett el egyeztetni Putyinnal.

Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij szerint Putyin trükközik a béketárgyalásokkal, neki csak tűzszünet kell, ami alatt lesz ideje átcsoportosítani haderejét. Egyre valószínűbb az is, hogy Washington és Moszkva kihagyja Európát a tárgyalásokból. Az Oroszország-szakértő Rácz András szerint „minden fenyegető árnyéka mellett elsősorban lehetőséget jelent” a helyzet az EU számára. „Lehetőséget arra, hogy hatni tudjunk az új amerikai adminisztrációra, és olyan ajánlatot, együttműködési keretet tudjunk kidolgozni, amire Washington is úgy tekint, hogy az megfelel a Trump-adminisztráció érdekeinek.”

6. Az embereknek elege lett?

Elég visszafogott a GDP növekedése, az infláció sem igazán lassul, és a költségvetési kiigazítás is komoly nehézségekkel jár – foglalja össze a főbb régiós országokat Jobbágy Sándor, a magyarországi Concorde csoport vezető makrogazdasági elemzője. 2025-re több országban is látható, mérhető szintre jutott a társadalmi elégedetlenség, sokan a bőrükön és a pénztárcájukban érzik, hogy változást szeretnének.

Magyarországon nemhogy csökkent, de januárra a 2023. végi szintekre gyorsult vissza az infláció üteme. A Telex gyűjtése alapján az egyes magyarországi közvélemény-kutatók méréseinek átlaga szerint a Magyar Péter-féle Tisza Párt már támogatottabb, mint a lassan tizenöt éve hatalmon levő Fidesz-KDNP, átlagosan majdnem négy százalékponttal. A régiónkban számos másik helyen is billeg a fennálló rend: Csehországban az autoriter Babiš- ormány visszatérését jelzik előre a kutatóintézetek, Szlovákiában folyamatos kormányellenes óriástüntetések zajlanak. Az elégedetlenség Szerbiában is tetőfokára hágott, a bukás szélén a kormány.

7. Mit tesznek velünk a vámok?

A bizonytalanság tehát fokozódik, ami csak hátráltatja a régió fellendülését, ezt már az Erste éves, kelet-közép-európai makrogazdasági kitekintőjének írja tanulságként. Trump a protekcionizmus és az elszigetelődés korszakát hozza vissza az Egyesült Államokban, Kínán és Mexikón már az EU-t is védővámokkal fenyegette, ami pedig biztosan nem fog használni a régiónk gazdaságainak.

A bank elemzői szerint Szlovákia és Magyarország a régió legkitettebb országai az amerikai kereslet felé. Mindkét országban a GDP 5–6 százalékát tette ki 2023-ban a tengerentúlra eladott áru, leginkább járművekkel, autóalkatrészekkel kereskedik a két ország. Szlovákia azért még sebezhetőbb, mint Magyarország, mert külkereskedelmi mixe sokkal kevésbé kiegyensúlyozott, az Amerikába áramló export közel nyolcvan százalékát a járműipar adja. A szlovénok is hasonlóan fejnehéz üzletet folytatnak az Egyesült Államokkal, az export több mint hetven százalékát a gyógyszeripar teszi ki.

8. Mi lesz veled, euró?

Az európai gazdaság növekedésére vonatkozó visszafogottabb várakozások, valamint Trump kereskedelmi, költségvetési és migrációs politikájának valószínűsíthető hatásai már október óta jelentős leértékelést okoztak az euró árfolyamában. Ennek következtében újra visszatérhet a paritás az euró-dollár árfolyamgörbén, azaz amikor egy dollárért adnak egy eurót. Az euró gyengülése mellett az energiaárak januári emelkedése is lassította az inflációs csökkenését. Az Eurasia szerint ezek mind gyengíthetik az Európai Központi Bank (EKB) kamatvágó erejét: ha az infláció magas, a jegybankok is magasabban tartják a kamatszinteket, vagyis lassabb ütemben vágnak vissza belőlük, hogy drágábbak maradjanak a hitelek. Az EKB januárban kockázati tényezőként, a növekedés gátjaként sorolta fel a turbulens világpolitikai környezetet, az egyre eszkalálódó kereskedelmi háborút és a csökkenő fogyasztói bizalmat.

9. Az erőszak kezdete?

Nemrég a nyílt utcán végezték ki a legnagyobb amerikai egészségügyi vállalat vezetőjét New Yorkban. Tavaly Trump és Fico is túlélte az ellene végrehajtott merényletet. A közösségi médiatérben minden korábbinál brutálisabb a hangnem, de a valódiban is egyre puskaporosabb a levegő. Az emberekben feszülő érdekellentétek pedig egyre nagyobb sansszal fajulnak tettlegességig.

A Control Risks nevű, szintén londoni tanácsadó cég szerint a technológiai fejlődés kétélű fegyver, az elmérgesedő hangnem, az egyre szaporodó erőszakos cselekmények megrémítik a társadalom tagjait, és a befektetői morált is rontják. „Lebomlóban az erőszak tabuja” – írják. A köztisztviselők elleni fenyegetések egyre gyakoribbak, nő a politikusok, másként gondolkodók, újságírók és aktivisták elleni merényletek száma. Mintha egyre inkább a hatalomszerzés, az elszámoltatás elfogadható eszközévé válna az erőszak.

10. Még durvább lejáratások?

A fentről támogatott, direkt vagy indirekt lejáratási kísérleteket is egyre inkább normalizálja az erősemberek politikája. Története során a jobboldal mindig is a régi, kulturális sérelmekre, a társadalmi széthúzásra támaszkodva nyert teret a politikában. Ahogy nő a tét a geopolitikai színtéren, úgy lépnek színre egyre hatékonyabban a kirekesztő, nacionalista erők, a jobboldal világszintű megerősödésének központjában állva. Az álhírek, az összeesküvés-elméletek, a propaganda gyengítik a status quót, erőszakra buzdíthatnak, a Trumpnak kedveskedő közösségmédia-platformokon (X, Facebook) pedig vírusként terjedhetnek a pusztán véleményük, politikai nézetük miatt kiszemelt szervezetek, egyének elleni lejárató kampányok.

A támadók mindennél kifinomultabb eszközöket fognak bevetni, az ideológia pedig a mesterséges intelligenciával megtámogatva keveredni fog a személyes motivációval, sérelmekkel, így minden korábbinál nehezebb lesz kibogozni, kinek és miért állt szándékában bárkit is kipécézni, hogy kitöltse rajta bosszúját – summázza a Control Risks. (NAPUNK)