Végre a kormány is leírta, hogy 60 ezer forintból nem lehet megélni

Az önmagában ritkaságnak számít, hogy ezeknek a csoportoknak a létezését elismeri, tudomást vesz róluk. Most annak kapcsán tette meg ezt az Orbán-kabinet, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményén keresztül tudatták: a végrehajtás által érintett adósok jövedelmének szignifikánsan nagyobb hányada állhat majd védelem alatt, mint az elmúlt 14 évben, mindezt pedig szerintük „a társadalom alacsonyabb jövedelmű és sérülékenyebb csoportjainak védelme” indokolja. 

A kormány által kezdeményezett változtatás volumenét jól szemlélteti, hogy a védett jövedelemhányad – vagyis a jövőbeli törvénymódosítás nyomán a mindenkori nettó minimálbér 60 százaléka – sosem volt ilyen magas a NER alatt. 2010-ben az akkori nettó minimálbér 47 százaléka maradhatott az adósnál, a rá következő 12 évben – miután a kormány e tekintetben a füle botját sem mozdította az adósok védelmében – óriásira nyílt az olló: 2022-ben ez az arány már csak 21 százalék volt. Hogy – 2023 végén némi kiigazítást közbeiktatva – 2024-re miért jutott eszébe jelentősen javítani ezt az állapotot a Fidesznek, annak a Szikra Mozgalom és a Mi Hazánk politikai agendájától kezdve a 2026-os választások előtt formálódó kvázi kétszereplős verseny kialakulásáig számos oka lehet.  

Igen érdekes mellékzöngéje ugyanakkor a védett összeghatár emelésével kapcsolatos kommunikációnak, hogy a kormány kerek-perec leírta: 60 ezer forintból nem lehet megélni:

A jelenlegi szabályozás szerint a végrehajtás alól mentesített összeg 60 ezer forint, ami nem nyújt megfelelő fedezetet az érintett adósok megélhetési költségeire[…].

A minisztérium védelmében annyit el kell mondani, hogy ennek a szöges ellenkezőjét azért igen régen állították, talán Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként mondott (reálértéken) hasonlót 2012-ben, s ezt a hírhedt mondását már akkor sem övezte egyértelmű konszenzus a kormányon belül. Miután most a kormány leszögezte, hogy márpedig 60 ezer nem elég a boldoguláshoz, azt is közölte, hogy a nettó minimálbér 60 százalékának védelmével „biztosítja a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat az alacsonyabb jövedelműek számára”. Nem elvitatva az adósok védelmében tett lépéseket, az ilyen kijelentések számos kérdést nyitnak ki, amelyek bőven túlmutatnak a végrehajtások és az adósok szféráján. 

Állítja-e például ezek szerint a kormány, hogy a nettó minimálbér 60 százalékából – januártól 116 029 forint – viszont már meg lehet élni? Ezt ilyenformán nem jelentik ki, de azért a formális logika mentén erősen következik a mondataikból. Ha adunk az utolsó olyan fellelhető számításokra, amelyek a magyarországi létminimumot igyekeztek megállapítani, akkor feltehetően nem lenne igazuk, ha tényleg erre az álláspontra helyezkednének. 

A KSH ilyen jellegű tevékenységének hiányában a Policy Agenda elemzőintézet számolt már évek óta magyarországi létminimumot, s az ő máig elkészült utolsó kutatásuk is 2020-ra vonatkozik. Négy évvel ezelőtt – tehát a jelenlegi inflációs ciklus elején, vagy még inkább előtte – a különböző összetételű háztartások létminimum fenntartásához szükséges jövedelemszintje így nézett ki:

• két aktív korú felnőttből háztartás: 218 400 Ft,
• két felnőttből és két gyermekből álló háztartás: 362 000 Ft,
• egyszemélyes nyugdíjas háztartás: 112 300 Ft,
• kétszemélyes nyugdíjas háztartás: 193 500 Ft.

A Bankmonitor idén az egyszemélyes nyugdíjas háztartásra kalkulált 160 100 forintos létminimumszintet. Magyarul legalábbis retorikai túlzásnak tűnik, hogy az adósok védelmében hozott – amúgy valóban jelentős – lépés önmagában elérné a deklarált célját, vagyis, hogy a végrehajtói követelés ne veszélyeztesse alapjaiban az illető egzisztenciáját. 

Ennél is érdekesebb a minisztériumi közleményben, hogy a kormány a „legalacsonyabb keresetűek” és a „sérülékenyebb csoportok” védelmét hangsúlyozza, mindenfajta morális ítéletalkotás nélkül közéjük sorolva az „érintett adósokat”. Mindeközben pedig azt is írják:

A változtatást nemcsak a munkabérből, hanem a nyugdíjakból és más járandóságokból történő letiltások esetében is alkalmazni kívánja a Kormány.

Vagyis azon túl, hogy a béreket munka fejében kapják az érintettek, a kormány a jelek szerint olyan, jövedelmi helyzetet javító intézkedést készít elő, amelyet – legalábbis az adósok egy része esetében – semmilyen különösebb teljesítményhez nem köt.

Ez mindenképpen meglepő fordulat a kormány részéről, főleg akkor, amikor Orbán Viktor újra leszögezi, hogy ők a „gyermekek utáni adókedvezményt összekötik a munkával”, és a nemrég újra kinyílt családipótlék-vitában továbbra is  tíz körömmel ragaszkodnak  mind a juttatás 13 700 forintos összegéhez, emellett pedig az öregségi nyugdíjminimum 28 500 forintos szintjéből sem kívánnak engedni. 

Nem hiába mutatott rá az Utcajogász Egyesület sem, hogy ha már a kormány elismeri, hogy 60 ezer forintból nem lehet megélni, igazán rápillanthatna a saját szociális törvényére, amely szerint azoknak a személyeknek, akik családjában az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelem meghaladja a szociális vetítési alap – jelenleg 25 650 forint – 90 százalékát, „más módon biztosított a megélhetése”. Vagyis a rászorulók jelentős – és egyre szélesedő rétege – esik ki az állami ellátásból azért, mert rendelkeznek annyi jövedelemmel, amely már a mostani inflációs időszak előtt sem volt elég semmire. Ezzel pedig értelemszerűen eleve jócskán leszűkül azoknak a köre is, akiket aztán adósként védhetne a nem levonható jövedelem összeghatárának emelése. 

A beismerés gesztusát – ha nem is verte nagydobra – tehát megtette a kormány. Még addig is eljutott, hogy az adósok nem munkabérből élő részének valóban feltétel nélkül készül segítséget nyújtani (a pontos törvénytervezetet egyelőre nem ismerjük). Ugyanezt a szemléletet alkalmazhatná a többi rászoruló esetében is. (Mérce)