Elkezdődött az iskola és sok szülő, gyerek és tanár találkozik ezzel az egyre gyakoribb jelenséggel, amely nem csupán a gyerekekre, de az egész iskolai közösségre negatív hatással van.
Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a gyerekek között zajló konfliktusok természetes velejárói az iskolai éveknek, a bántalmazás ennél sokkal komolyabb probléma. Fontos, hogy tisztán lássuk a különbséget a konfliktusok és a bántalmazás között, és felismerjük, mikor van szükség felnőtt közbeavatkozásra. Ebben a cikkben szeretnénk eloszlatni néhány elterjedt tévhitet az iskolai bántalmazással kapcsolatban, hogy segíthessünk jobban megérteni ezt a súlyos problémát, és közösen tegyünk a gyermekeink biztonságosabb, támogatóbb környezetéért. Rosta Ágnes, pszichológus, a NEMECSEK Program szakmai munkatársának írása.
Mi számít iskolai bántalmazásnak?
A gyerekek között gyakran előfordulnak konfliktusok. A diákok összevesznek-kibékülnek, megbántják vagy csúfolják egymást. Ezeket a konfliktusokat a kölcsönösség különbözteti meg az iskolai bántalmazástól (bullyingtól), azaz hol az egyik gyerek bántja a másikat, hol a másik az egyiket, nem ragadnak bele az áldozat és a bántalmazó szerepbe. Az erőviszonyok is kiegyenlítettek, nem érzi azt a bántást elszenvedő, hogy hatalmat gyakorolnak felette, nem tud hogyan védekezni. Ezen kívül a konfliktusnak az esetek többségében van egy tárgya, érdekellentét húzódik meg a gyerekek, vagy a gyerekek csoportjai között.
Az iskolai bántalmazás célja kifejezetten a bántás, az, hogy az áldozat felett kontrollt, hatalmat gyakorol a bántalmazó. A közösség többi tagja pedig szemtanú lesz, akik akár passzívan, akár aktívan de részesei ennek a bántalmazási formának. Sajnos nemcsak az áldozat, de a bántalmazóra és az egész közösségre negatív hatással vannak a hasonló esetek.
Az iskolai bántalmazás nem természetes velejárója a gyerekkornak, ugyanakkor előfordulása sajnos nagyon gyakori. A UNICEF 2022-es kutatása alapján a kérdőívet kitöltő gyerekek 85%-a állította, hogy volt már áldozata zaklatásnak az iskolai pályafutása során.
Mi, felnőttek nagyon sokat tehetünk a megelőzéséért és a megfelelő kezeléséért.
5 tévhit az iskolai bántalmazásról
1. A gyerekek megoldják egymás között az iskolai bántalmazást, nem kell a felnőtteknek beleavatkozniuk.
Ez a mondat talán igaz lehet a gyerekek között előforduló konfliktusokra, bár ott sem minden esetben. A konfliktusok megoldásának folyamatát is el kell sajátítaniuk a felnőttektől, ami egy hosszabb folyamat. Az iskolai bántalmazás esetében pedig nincs is megoldásra váró konfliktus, hiszen a cél csupán fájdalmat okozni az áldozatnak. A bántalmazó kontrollt és hatalmat gyakorol felette. Mivel a bántalmazó többnyire rendelkezik olyan tulajdonságokkal, ami miatt népszerűbb, erősebb vagy menőbb, így az áldozat önmaga nem tud kilépni a helyzetből, mindenképpen szükség van arra, hogy közbeavatkozzunk.
2. Teljesen rendben van, természetes, hogy a gyerekek viccelődnek, ugratják egymást.
Az ugratás, viccelődés valóban természetes, de az iskolai bántalmazás nem. Hogyan tudjuk őket megkülönböztetni egymástól? Amikor a gyerekek ugratják egymást, az kölcsönös, a szerepek cserélődnek, a bántalmazás esetében ezek a szerepek nem változnak ilyen formában.
Ezen kívül, ha valamelyik gyerek túl messzire ment, akkor a gyerekek leállítják egymást, a bántás, a rossz vicc vagy hecc azonnal abbamarad. Ezek a helyzetek nem hiábavalóak, fontos tanulságaik vannak a társas viselkedés szempontjából. A gyerekek így megtanulják, hogy meddig mehetnek el, mi számít viccnek, le tudják olvasni a másik érzelmeit, mikor kell abbahagyni.
3. A gyerekek folyton árulkodnak egymásra, csak a figyelmünket szeretnék megszerezni, nem kell foglalkozni ezzel.
Az árulkodás tabuja az egyik olyan nehezítő tényező, ami megakadályozza azt, hogy a gyerekek segítséget kérjenek tőlünk, felnőttektől. Sajnos túl sokszor hallották már, hogy “ne árulkodj”, vagy ha mertek is segítséget kérni, akkor nem kaptak valódi támogatást. Ezért a gyerekek nagyon sokszor inkább nem szólnak, ha azt látják, hogy bántanak valakit, vagy őket bántják.
Az árulkodásban szemléletváltásra van szükség, hiszen az a gyerek, aki hozzánk fordul, valamiért igényli a figyelmünket. Fel kell derítenünk a motivációját és természetesen azt, hogy valóban bajban van-e. Bizonyos kor alatt nem elvárható az sem, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni azokat a helyzeteket, amikor iskolai bántalmazásról vagy konfliktusról van szó, így a legjobb, ha segítséget kérnek akkor, ha úgy érzik, hogy valaki bajban van.
4. Az online bántalmazás nem olyan súlyos, hiszen "csak" az interneten történik.
Sokan gondolják, hogy az online iskolai bántalmazás, vagyis a cyberbullying, kevésbé ártalmas. Az interneten zajló zaklatás azonban éppolyan fájdalmas, sőt, olykor még súlyosabb következményekkel járhat. Ebben az esetben a bántalmazó nem látja az áldozat arcát, nem kap visszajelzést arról, hogy mit okozott, így sokkal messzebbre elmegy. Az online térben a bántások sokkal gyorsabban terjednek, szélesebb közönséghez jutnak el, akár már egyetlen rosszul sikerült képből, videóból készülhet olyan tartalom, ami nagyon sok emberhez eljut. Az áldozat úgy érezheti, hogy nincs menekvés, hiszen a zaklatás a nap 24 órájában folytatódhat bárhol, otthon sincs biztonságban.
5. A bántalmazást nehéz észrevenni.
Néha valóban érezhetjük úgy, hogy nehéz felismerni, ha egy gyereket bántanak a társai az iskolában. Ennek oka lehet, hogy a bántalmazó sokszor figyel arra, hogy ne "bukjon le" a felnőttek előtt, az áldozat és a szemlélők pedig nem kérnek segítséget, mert félnek, szégyellik magukat vagy nem akarják, hogy "árulkodósnak" gondolják őket.
Azonban ha számítunk rá, hogy a bántalmazás megjelenhet az iskolában, ismerjük a jellemzőit, fogalmát, tudjuk, hogy mi a különbség a konfliktus, ugratás, viccelődés és a bántalmazás között és nem bagatellizáljuk el, akkor valójában könnyen felismerhetőek a bántalmazás jelei.
Az iskolai és online bántalmazás komoly hatással van a gyerekek életére, biztonságára. Fontos, hogy ha iskolai bántalmazást tapasztalunk, akkor tegyük meg a szükséges lépéseket azért, hogy minél hamarabb segíteni tudjunk. Szülőként, pedagógusként és közösségként közös felelősségünk, hogy támogassuk a gyerekeket, védelmet nyújtsunk számukra, és egyértelműen közvetítsük: a bántalmazás semmilyen formája nem elfogadható és minden formája megelőzhető. Ha figyelünk egymásra, együttműködünk, akkor sokat tehetünk azért, hogy gyermekeink biztonságos és támogató környezetben nőhessenek fel. (femcafe.hu)
