Gazdasági semlegességet hirdetett Orbán Viktor. Szerinte nem szabad blokkosodni. Európa öngyilkos úton halad. Magyarországnak ezt nem szabad követnie.
Semleges pozíciót kell elfoglalni Nyugat és Kelet között. Beruházási semlegességet, piaci semlegességet, technológia semlegességet és energia semlegességet kell biztosítani.
A miniszterelnök még azt is leszögezte, hogy a gazdasági semlegességgel az Európai Unió átlagos növekedését meghaladó növekedést lehet elérni, és “a gazdasági semlegesség politikájával a magyar gazdaság növekedési ütemét a három és hat százalék közötti sávba" tudják emelni. A miniszterelnökség politikai igazgatója, Orbán Balázs még hozzátette, hogy “az új világrendben azok az erőközpontok tudnak megmaradni és tovább erősödni, amelyeknek saját szilárd kulturális alapjuk van, tehát nem betagozódnak más kulturális talapzatokba, hanem megtartják a saját elkülönültségüket, és ezen keresztül intézik a nemzetközi kapcsolataikat”.
Ernest Minor Patterson 1936-ban publikálta Economics of Neutrality (A semlegesség közgazdaságtana) című munkáját. Patterson szerint a gazdasági semlegességnek két módja van: vagy mindkét szembenálló féllel azonos gazdasági kapcsolatot tart fenn egy ország, vagy mindkét féllel minimálisra csökkenti a kapcsolatokat. Ugyanakkor már Patterson is felhívta a figyelmet a gazdasági semlegesség azon következményére, hogy az erre az útra lépő ország ezzel lemond az integrációból származó előnyökről is.
Gazdaságilag semleges Magyarország? Erről beszélni is komolytalan. Ennek minimális és legelső előfeltétele az Európai Unióból való kilépés lenne. Semleges pozícióban hogyan fogadhatná el Magyarország évente a nemzeti jövedelmének 3-4 százalékával egyenlő uniós ajándék-támogatást? Ez az Orbán Viktor által gyarmatosítónak, elnyomónak nevezett Európai Unió a világtörténelem első olyan szervezete, melynek gazdag nyugat-európai elitje - kilenc ország - sokkal többet fizet be az Unió kasszájába, mint amennyit különböző formákban visszakap. Németország például 26 milliárd euróval, Franciaország több mint 12 milliárd euróval fizet be többet.
Hogyan fér össze a gazdasági semlegességgel, hogy Németország - mint az Orbán-kormány emberei megfogalmazták - “Magyarország legfontosabb gazdasági partnere, a magyar gazdaság stabilitásában, fejlődésében nélkülözhetetlen szerepet játszó ország”? Milyen gazdasági semlegesség az, ha a befektetett külföldi tőkeállomány egyötödét Németország folyósította, és a 2020-as években magyar kormánytámogatással 134 nagyszabású német beruházás valósult meg? Hogy maradhat egy gazdaságilag semleges Magyarország tagja az Európa blokknak, amikor a Kelet országai, Oroszország és Kína kívül állnak ezen, sőt sok szempontból ellenségesen viszonyulnak az európai országokhoz?
Mindezek után most már igazán időszerű kimondani: az Orbán-féle magyar gazdasági semlegesség meghirdetése csupán politikai blöff.
A gazdasági semlegesség politikáját Orbán Viktor arra a meglátására építi, hogy - mint megfogalmazta - “a Kelet felfelé, a Nyugat pedig lefelé tart. Maximum tíz év, és a ‘legeket’ mind Keleten fogják sorolni a világgazdaságban”. Vagyis a Kelet lesz az élenjáró legjobb a világon. “A dinamika Ázsiában van – deklarálta -, ott van a legtöbb pénz, a legnagyobb bankok, vállalatok, egyetemek, a legtöbb innováció és szabadalom”. Miniszterelnök úr, lassítsunk, kicsit elragadtatta magát. Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak.
Tudom, hogy a miniszterelnök jogot és nem közgazdasági tanulmányokat végzett, de ha már ilyen sorsdöntő kijelentéseket tesz, sőt ezekre alapozza az egész ország nemzetközi kapcsolatrendszerét és politikáját, akkor talán utána kellene nézni a valóságnak. A Kelet - Kína, India és Oroszország - átlagos együttes egy főre jutó nemzeti jövedelme évtizedünk első éveiben kereken 11 ezer dollár. Az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa 12 országának együttes egy főre jutó átlag jövedelme ennek közel hétszerese, kereken 70 ezer dollár.
Ennek a különbségnek a behozásához nem egy, hanem több évtized szükséges. A mai növekedési ütem mellett a keleti országok egy főre jutó nemzeti jövedelme (11 ezer dollár) egy évtized alatt meg sem kétszereződik. Nem is beszélve arról, hogy Kína növekedése az utóbbi években már látványosan lelassult, évente átlag 5 százalék körül mozog, ami az amerikai növekedésnek már nem a korábbi 3-4-szerese, hanem csak kétszerese.
Ne feledjük el, hogy a 2010-es évek elején a magyar gazdasági növekedés csak alig előzte meg az USA növekedését (38,2 százalékkal szemben 35,1 százalék), holott alacsonyabb szinten - elemi közgazdasági közhely – könnyebb gyorsabb növekedést elérni. (Ha ma 2000 dollárom van és ez újabb 2000-rel gyarapodott, az 100 százalékos növekedés. Ha 20 ezer dollárom van és ez ugyanazzal az előbbi 2000-rel növekszik, az már csak 10 százalékos növekedés. Ha 200 ezer dollárom növekszik az előbbi 2000 dollárral, az már csak 1 százalékos növekedés.)
És még hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdasági modell, az alacsony bérű összeszerelési tevékenység, legnagyobb részt az autóiparban, nem is versenyezhet a tudásintenzív, magas hozzáadott értékű termeléssel. Ma Magyarország a 41-ik helyen áll 50 európai ország között a gazdasági növekedés ütemét illetően.
Ebből aligha a gazdasági semlegesség a kivezető és felemelkedést biztosító út. Különösen, ha nem is létezik.
