„Egy furcsa repülő lebeg felettem” – mondta a pilóta, majd örökre nyoma veszett

A húszéves pilóta és a gép ezután eltűnt. Ennek 45 éve, és máig nem tudni, hogy mi lett a sorsuk. A rejtély azóta is lázban tartja az ufóhívőket, de az esetre kínálkozik racionális magyarázat is.

Az a furcsa repülőgép már megint itt lebeg felettem. Lebeg, és ez nem repülőgép

– ezek voltak a húszéves Frederick Valentich utolsó ismert szavai a melbourne-i légiirányításnak, mielőtt 17 másodpercig tartó csend után nyomtalanul eltűnt az ausztrál szárazföldtől délre található Bass-szoros felett Cessna típusú kisgépével. A fiatal pilóta ma 45 éve, 1978. október 21-én történt eltűnése azóta is olyan megoldatlan rejtélynek számít, ami lázban tartja az ufóhívőket – ők ugyanis meg vannak győződve arról, hogy az ausztrál férfit földönkívüliek rabolták el.

Erre Frederick Valentich szavai jelentik az egyetlen bizonyítékot, az a beszélgetés, amit a légi irányítással folytatott, mielőtt örökre nyoma veszett volna. 

Abban ugyanis egy gyorsan mozgó, „hosszúkás, csillogó fémes borítású”, azonosíthatatlan repülő tárgyról tesz említést, ami „mintha csak játszadozott volna” vele, és hol alatta, hol felette, hol pedig mellette jelent meg.

Frederick Valentich helyi idő szerint pár perccel este negyed hét után szállt fel bérelt Cessna 182-es típusú gépével a melbourne-i Moorabin repülőtérről. Repülési terve szerint a nagyjából kétszáz kilométerre délre található King-szigetre tartott, hogy ott felvegye pár barátját, és visszavigye őket Melbourne-be.

Az eltűnéséről szóló hivatalos nyomozási jegyzőkönyv szerint másfél kilométeres magasságban repült, amikor este hét óra után hat perccel bejelentkezett a légi irányításnál, azt kérdezve, hogy tudnak-e olyan gépről, ami alatta repülhet. Amikor nemleges választ kapott, közölte, hogy „mintha egy nagy repülőgépet” látna 1,5 kilométer alatt. Hozzátette, hogy nem tudja megmondani, milyen gép lehet, de négy „leszállólámpához” hasonló fényt bocsájt ki magából.

Aztán jelezte, hogy „legalább ezer lábbal (háromszáz méter) felettem” halad el, elmondása szerint olyan nagy sebességgel, hogy felmerült benne a lehetőség, hogy esetleg a légierő egyik gépe lehet. Majd közölte:

Kelet felől közelít felém. Olyan, mintha valamiféle játékot űzne velem, kétszer-háromszor is nagy sebességgel elhaladt felettem.

Amikor a légi irányító megkérdezte, le tudja-e írni, amit lát, közölte, hogy egy hosszúkás alakú tárgyról van szó, amin zöld fény világít, és „csillogó, fémes” borítása van. A beszélgetés már négy perce tartott, amikor Valentich közölte, hogy a furcsa gép hirtelen eltűnt.

Fél perccel később pedig már azt jelezte, hogy a gép visszatért, és délnyugat felől közelít felé, majd közölte, hogy a hajtóműve elkezdett lefulladozni és köhögni. Ezután mondta ki a baljós mondatot, ami után soha többé nem hallott felőle senki: „Az a furcsa repülőgép már megint itt lebeg felettem. Lebeg, és ez nem repülőgép.”

Az egész beszélgetés kevesebb mint hét percig tartott.

Nyomtalanul

Amikor a gép fél 8-kor nem érkezett meg a King-szigetre, riadót fújtak, és keresni kezdték a feltehetően lezuhant Cessnát, de a hajók és repülőgépek bevetésével zajló, ötnapos intenzív kutatás nem hozott eredményt. Frederick Valentich a géppel együtt nyomtalanul eltűnt. A kutatás alatt mindössze egy olajfoltot találtak, de az azon elvégzett vizsgálatok bebizonyították, hogy egy hajó dízelmotorjából származott.

Hogy mi történhetett a fiatalemberrel, azt 45 éve után sem tudja senki. Az ügyben hivatalos nyomozás is indult, aminek eredményeit a hatóságok nem hozták nyilvánosságra. 2012-ben egy kutató véletlenül rábukkant a nyomozás lezáró iratokra az ausztrál nemzeti archívum weboldalán, de azok is csak elméletekkel szolgáltak, és arra jutottak, hogy nem tudni, mi történt a pilótával és gépével.

Furcsaságok és teóriák

Az eset után felmerült, hogy a mindössze 150 órás repülési tapasztalattal rendelkező Valentich, aki életében először repült naplemente után a tenger felett, fejjel lefelé kezdett el repülni, és saját gépének fényeit látta, ahogy visszatükröződnek a tenger vizén, vagy világítornyok felhőkön visszaverődő fényeit hitte ufónak. Azonban az ausztrál sajtónak nyilatkozó repülési szakértők valószerűtlennek tartották, hogy fejjel lefele repült volna, mert észrevette volna, ahogy a szőnyeg leesik a padlóról, és a csikkek kiesnek a hamutartóból.

A nyomozás során több furcsaságra is fény derült. Valentich ugyan a repülési tervben azt állította, hogy barátaiért ment a King-szigetre, a családjának viszont már azt, hogy homárt akart ott vásárolni. Azonban kiderült, hogy nem volt senki, aki a szigeten rá várt volna, és akkortájt homárt sem lehetett ott kapni. Emellett a fiatalember nem jelentkezett be a King-sziget repülőterén, hogy oda készül, pedig ez szükséges lett volna a kis repülőtéren, hogy felkészüljenek az érkezésére, és felkapcsolják a leszállópálya fényeit az éjszakai leszállásra.

Emiatt felmerül, hogy Valentich vagy öngyilkosságot akart elkövetni, és azt leplezte az ufós bejelentkezéssel, vagy esetleg csak el akart tűnni, és nem lezuhant, hanem egyszerűen elrepült valahova. Ehhez elég üzemanyag volt a gépen, aminek tankját teletöltötte a felszállás előtt. 

Ezt az elméletet azonban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A fiatal férfi jóban volt a családjával, barátnője volt, nem volt depressziós, és nem menekült semmi elől.

Benézte

A szkeptikus magyarázat szerint Valentich a pilótákra legnagyobb veszélyt jelentő térbeli dezorientáció áldozata lett, és az, amit ufónak hitt, valójában négy fényes égitest volt. Az eltűnéséről készült vizsgálati jelentés szerint a fiatal „erősen hitt az ufókban”, amit csak erősített, amikor a légierő kadétprogramjának résztvevőjeként belekukkanthatott az ausztrál légierő ufóaktáiba – igaz, azok tartalmáról senkinek sem beszélhetett.

A jelentés szerint „Frederick tartott az ufótámadásoktól és attól, hogy mire lehetnek képesek” a földönkívüliek, hat nappal eltűnése előtt pedig arról beszélt barátnőjének, hogy „ha leszállna most itt egy ufó, akkor beszállnék, de nélküled soha”. Közben apja arról beszélt az ausztrál sajtónak, hogy fia hobbiját az ufók jelentették, és hangot adott meggyőződésének, miszerint a fiát „más bolygókról származó emberek” tartják fogva.

Amikor Valentich kirepült a tenger fölé 45 évvel ezelőtt, négy égitest – a Vénusz, a Mars, a Merkúr és az égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Antares – egymáshoz közel állt, gyémánt alakzatban az égen. A magyarázat szerint az ufóhívő férfi ebbe a négy fénybe látta bele a furcsa légi járművet.

A szkeptikusok a fények mozgására is adtak magyarázatot. Nem azok mozogtak, hanem Valentich gépe, csak ez a pilótának nem tűnt fel a térbeli dezorientáció miatt. 

Ahogy azt a Repüléstudomány című lapban írják, „a térbeli dezorientáció esetében a pilóta hibásan érzékeli a helyzet- és a mozgásérzékelésben meghatározó látási, illetve a belsőfül egyensúlyozó szervéből származó (esetleg izom és ízületi eredetű kiegészítő) információkat, emiatt hamis képet alakít ki a test és a repülőgép térbeli mozgásáról, pozíciójáról, amire alapozva hibás manővert hajt végre”. Ilyenkor a pilóta bedönti vagy dugóhúzóba viszi a gépet, miközben azt hiszi, hogy egyenesen repül, és végül lezuhan.

Ez olyan nagy veszély, hogy a vadászpilóták kiképzése előtt szigorú pszichológiai vizsgálatokkal szűrik ki azokat a jelentkezőket, akik hajlamosak lehetnek rá. Valentich viszont több vizsgán is elbukott az ausztrál légierő kiképzésén.

Tenger felett repülve, naplementekor, amikor a horizont egyik része még világos, a másik pedig sötét, úgy tűnhet, mintha a horizont megdőlne. Ilyenkor egy felkészületlen pilóta, aki nem hisz a műszereknek, megpróbálja kiigazítani a gépet, hogy „egyenesen” repüljön, majd újra és újra korrigál, és mielőtt észrevenné, olyan dugóhúzóba kerül, amiből nem tudja kiszedni a repülőt.

Ez történhetett az eltűnt ausztrál pilótával is, aki az „ufóval” volt elfoglalva, nem pedig a repüléssel: valójában nem az „ufó” mozgott, hanem az ő gépe, és ezért látta a csillagokat hol itt, hol ott. A zöld fény, amit említett, a saját gépének fénye volt, a gép hajtóműve pedig azért kezdett le-lefulladni, mert dugóhúzóban zuhant lefelé.

Az pedig, hogy nem találtak semmilyen roncsot a lezuhanás után, magyarázható azzal, hogy Valentich máshol ért földet, mint ahol keresték. Kis gépe a radarokon nem volt látható, így gyakorlatilag bárhol lehetett, nem csak ott, ahol elmondása szerint repült.

A hatóságok csak egyetlen egy apró repülőgép-maradványt találtak, ami Valentich Cessnájának darabja lehetett. A három része tört alkatrész öt évvel később sodródott partra a King-szigettől háromszáz kilométerre található Flinders-sziget repülőterénél. A darabon talált részleges gyártási szám alapján akár Valentich bérelt gépéhez is tartozhatott, amit az áramlatok elvileg elsodorhattak olyan távolságra.

Minderről csak a 2010-es évek elején szerzett tudomást a világ, amikor előkerült az eltűnése kapcsán írt jelentés. Ezután többen is szerették volna megvizsgálni a fémdarabot, de kiderült, hogy a roncsdarabnak addigra nyoma veszett, és már csak a jelentésben szereplő fényképeken lehet látni.

Keith Basterfield, a kutató, aki rábukkant a Valentich-eltűnésről szóló kormányzati jelentésre, 2014-ben a Herald Sun című lapnak úgy fogalmazott:

Szerintem soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt aznap este.

(rtl.hu)