Egy gyermekétől különélni kényszerülő édesapa kereste meg lapunkat. Levelét változtatás nélkül közöljük.
"Óriási csalódás volt, hogy az Egri Járásbíróságon akkor 6 éves kislányom érdekében lefolytatott gyermekelhelyezési ügy 2 éve alatt Dr. Kecskésné Dr. Ferencz Judit bírónak 4 db tárgyalást sikerült összehoznia, amelyek egyikére sem volt hajlandó tanúkat beidézni, nem volt hajlandó igazságügyi szakértőt bevonni, és volt olyan tárgyalás, amelynek végén, hiába kértem szót, leintett, hogy most erre nincs idő!?
Hozzáteszem, hogy a tárgyalóteremben, női ügyvédem lévén, az anya volt, hogy két ügyvédnővel, valamint a bírónővel együtt 5 nő között kellett "volna" az apai létjogosultságomat prezentálnom, de erre nem nagyon kaptam lehetőséget, és a bírói joggyakorlat abban kimerült, hogy statisztikailag, a minimumnak meg kell történnie: anyuka biztosan szent és sérthetetlen, én meg apaként örüljek, hogy egyáltalán vagyok (a többin pedig inkább ne gondolkozzam).
Ügyvédem biztatott, hogy a rendkívül instabil lábakon álló 1. fokú ítélet nem állhatja meg a helyét 2. fokon, de mégis megállta. Mit volt mit tenni, elindult egy új időszak, amely csak azért volt fájdalmas, mert a gyermekelhelyezési per megkezdéséig hétközben kedden, és csütörtök délután óvodából én hozhattam el kislányom, aki nálam aludt így reggelente én vihettem vissza az oktatási intézménybe. Ennek eredményeképpen, szinte folyamatosan 2 naponta jelen voltam az életében. Mivel ez a kettőnk között kötött megállapodásban nem került leírásra, az anya gyermekre aztán nulla tekintettel lévő ügyvédje (aki Heves Vármegyében ismert igencsak megkérdőjelezhető etikai hozzáállásáról) Dr. Krausz Ilona, azt nem tanácsolta neki, hogy azokat a jogokat, amelyek nincsenek leírva, vonja meg.
Ő ezt lelkiismeret nélkül meg is tette, és 2022. februártól kvázi kizárásra kerültem a lánykám életéből. (itt megjegyzem, hogy az Ügyvédi kamaránál etikai vizsgálatot indítottam az ügyvéddel szemben, amelyben jó jelnek tűnt, hogy az előzetes vizsgálat után lefolytatták az eljárást, de Kamarának tagdíjat fizetőt mégsem lehet elmarasztalni, így színpadias eljárás végén, megszüntették azt, amelynek 8-9 oldalas határozatából 1 oldalas kivonatot kaptam meg! Az ügyvédi kamarába vetett minimális hitem is elillant!)
12 naponta 2 napos hétvége, azaz 1 hónapban 4 nap maradt. Míg az anya 2021. októberében SMS-ben leírta, hogy nem szeretné, ha hétvégi apuka lennék, 2022. óta azzá tett, és az ügyek lezárása után sem volt hajlandó az eredeti állapotot visszaállítani. Sőt, még sötétebb és aljasabb szintre lépett.
Kislányomnak vásárolt mobiltelefont inaktív állapotra tette, a SIM kártya is eltűnt belőle, így az egyedüli szabályozott telefonos kapcsolattartás csak rajta keresztül valósulhatott meg.
Már amikor meg tudott valósulni. 2023. februártól dokumentálni kezdtem az eseményeket, mert összeállt bennem a felismerés, hogy ellennevelés, elidegenítés, un. „apátlanítás” történik, hiszen ha kislányom két apás hétvége között 12 napig nem tud velem semmilyen kapcsolatot fenntartani, akkor az anya kvázi mindent kitörölhet belőle, ami én lennék/lehetnék. 2023. okt. a 2. fokú döntés csalódása után, amelyben nem is értettem, hogy sem első, sem másodfokon fel sem merült a nagytudású bírókban, hogy az egy városban élő (akkor már 8 éves) kislányommal opció lenne a hétközbeni személyes találkozás. Minden ésszerű magyarázat ellenére szabályozták, hogy keddenként és csütörtökönként 18:00-19:00 óra között min. 30 perces telefonos vagy videó telefonos kapcsolattartásra vagyok jogosult.
Hogy-hogy nem, de a gyermek egyik napról a másikra elkezdett járni karatéra: mikor volt az edzés? kedden és csütörtökön 17:00-19:00-ig! Zseniális. Ennyit az életszerű jogszabályokból felállított játékszabályokra. 2023. novembertől elunva az anya évek óta tartó aljasságát, végrehajtási kérelmeket kezdtem beadni. Dühöm egyre nagyobb lett, mert ezt a szituációt szerettem volna elkerülni, és úgy voltam vele, akkor egye meg a bíróság, amit főzött, és dolgozzon meg, lássa milyen jogot biztosított nekem, és hogy röhög bele a jog arcába egy lélektelen anya. Az első pár végrehajtás csont nélkül átment, és jöttek a végzések. Majd másfél hónap után némi törésre került sor a bíróság részéről, és teljesen következetlen hivatkozásokkal egyértelművé vált, hogy a bíróság már hátrálna ki a folytatásokból.
A sokadik vh kérelemre érkezett egy hiánypótlás, hogy 3 példányban adjam be, és "amennyiben NEM sajátkezűleg készítem a kérelmet 2 tanúval ellenjegyeztessem".
Szép magyar nyelvünk szerintem elég változatos, de egyértelmű fogalmakat tartalmaz, ezért én úgy értelmeztem, hogy amennyiben nem sajátkezűleg (hanem pl: ügyvéddel) készül a beadvány kell két tanú. Véleményem szerint saját kezűleg készíthetek beadványt, írógéppel, kézírással, de számítógéppel is.
A hiánypótlást ennek értelmében határidőre beadtam, 3 példányban (bár nem értettem, hogy előtte 5 esetben 1 pld. is elég volt?) Jött az elutasítás, hogy nem felel meg a beadvány, a bíróság nem jár el. Megfellebbeztem, addigra sikerült megfejtenem, hogy az 1. fok úgy akarta érteni, hogy saját kézírás esetén NEM kell a két tanú. DE nem ez volt leírva! Kértem a fellebbezésben, hogy mivel az első fok megfogalmazása nem volt egyértelmű, az eljárást folytassák le.
A 2. fok leírta, hogy bár igazam van, de ők is úgy értelmezik, hogy a saját kézzel készült beadvány a saját kézírással készültet jelenti. Jelentem NEM jelenti ugyanazt. Másik érdekes eljárása, jogértelmezése az 1. és 2. foknak: az anyuka kedden is megakasztotta a kapcsolattartást, így beadtam a vh. kérelmet, amelyet meg is kaptam, DE csütörtökön is, így azon a héten kettőt kellett beadnom. Mivel a sokadikról volt, szó, a rutin az lett, hogy az utolsó kérelmet írtam át az aktuálisra. A kérelemben az adott dátum négy helyen szerepel. Jött a hidegzuhany az 1. foktól, hogy mivel a kérelemben szereplő dátumra már adtam be vh-t, és meg is kaptam, így nem áll módjukban újra eljárni Nézem a kérelmet, 1 helyen tényleg benne maradt a keddi időpont, de 3 azaz három helyen a jó szerepelt, azaz 75%-ban a hivatkozott dátum jó volt. Az első foknak minimum az lett volna a dolga, hogy az ellentmondást feloldandó nyilatkoztat, hogy mivel két dátum szerepel, melyikre kérem a vh-t. Ezt elmulasztotta, én megfellebbeztem, és a 2. fok megint leírta, hogy tényleg igazam van, de akkor is „jóvanazúgy”, ahogy van. Nem lett új eljárás.
És akkor a hab a tortán, hogy a bírónő kiküldött egy hiánypótlási végzést, amelynek nem volt melléklete, és a végzés nem tartalmazott a beadványra vonatkozóan semmilyen utalást. Ekkor már legalább 10-12 ügyem volt bent, és a végzésben kérte, hogy nyilatkozzam 8 napon belül "valamiről", de nem tudtam melyik ügyhöz kapcsolódóan.
Válaszlevélben (2-3 napon belül, tehát nem vártam meg a 8 napot) kértem, hogy azonosítsa be melyik időpontra vonatkozóan kéri a nyilatkozatot. A végzésen az ügy száma szerepelt, erre hivatkozással válaszoltam. Jött az elutasító végzés, hogy mivel nem teljesítettem a hiánypótlást, így nem jár el az ügyben, de leírja, hogy a megadott határidőn belül válaszoltam és még az ügyirat számot is meghivatkoztam, de nem nyilatkoztam a feltett kérdésre. Ment a fellebbezés a 2 foknak, de itt sem lett meglepetés, szerintük tök rendben volt az 1. fokú eljárás. A tendencia az lett, hogy 2-3 vh-t megkaptam csont nélkül, majd 1-2 elutasítottak formai, és ilyen olyan okokra hivatkozással. A cél egyértelmű volt, valahogy egálra hozni a dolgot. Komoly szankció, távoltartó ereje, annak, hogy az anya ezt fejezze be, nem volt. 330 Ft-tól 2900 Ft-ig terjedő perköltségeket állapított meg a bíróság, ami a postaköltségek egy része volt. Az anya persze ezeket sem volt hajlandó kifizetni, ami jól mutatja jogkövető magatartását, így beadtam 12 db letiltó végzést több hónappal a jogerők után, következő hónap elején, az Államkincstár be is vasalta rajta.
A sok következetlen döntés után az Egri Törvényszék elnökétől kértem időpontot, ahol nevesítve ezen eljárásokat vártam, hogy meggyőző érveket vonultasson fel, hogy miért is nem kapok apaként jogvédelmet. A válasz annyi volt, értsem meg sok az ügy, és ezek nekik nem fajsúlyosak, igyekeznek tőlük szabadulni. Ezt én értem, DE ezt a szituációt "ők" generálták azzal, hogy az első (a nagy P-s) ügyemet nem vizsgálták ki, mert igazságügyi szakértő, vagy tanúk meghallgatásával talán lett volna esély, hogy belássák, nem kaphat kizárólagos szülői felügyeleti jogot egy ilyen anya.
DE ha már ők szabályozták le ezt a nem életszerű kapcsolattartást, akkor a minimum elvárható tőlük, hogy betartassák ezen szabályokat a másik féllel, ha én minden betűt be kell, hogy tartsak. És a legfontosabb, hogy ezen ügyek mögött egy 8-9 éves kislány hétről hétre elszenvedi, hogy édesapja nem lehet jelen az életében, ezt ugyan felfogta az a 4-5-6 bíró, akikre ki lett osztva ezen feladatok valamelyike? Gyanítom nem.
Fajcsák Dénes, Heves vármegyei Príma díjas építész
