Naama Lerner a fogyatékkal élők emberi jogainak előmozdításával foglalkozik, a Haaretz hozta le az alábbi véleménycikket.
A nevem Naama, ultraortodox vagyok. A fiaim és az unokáim nem dolgoznak, a Talmud Tórában és a Kolelben tanulnak. A férjem is tanult Tórát körülbelül hét évvel ezelőttig, és harminc évig én voltam az egyedüli családfenntartó. Ötven évesen kezdett vallástanítással foglalkozni. Ha engem kérdeztek, jobban örülnék, ha tovább tanulná a Tórát.
Hetedik generáció vagyok Izraelben. A nagyszüleim itt éltek, és ultraortodox életmódot folytattak jóval Izrael állam megalakulása előtt. Az unokáim visszatekintenek, és kilenc generációnyi tórai életet látnak ezen a helyen. Egyikünknek sem áll szándékában megszakítani ezt a generációs láncolatot.
Én vagyok az a szektor, amit szerettek utálni. Én vagyok az a szektor, amelyik úgy él, hogy szembemegy mindazokkal az értékekkel, amiket ti hoztatok ide nemrég, és amelyeket nagy vehemenciával hirdettek. Zavarlak titeket azzal, ami maradinak, tudatlanságnak, lustaságnak, gyávaságnak és primitívségnek tűnik. Lesajnáltok, mint egy diszkriminált és elnyomott nőt (és még csak észre sem veszi, hogy az), aki a személyes fejlődése helyett rabszolgaságra, kisebbrendűségre, gyerekszülésre és háztartásra van kárhoztatva. Szolgálólány. Lekezeltek, megpróbáltok arra nevelni, amit a megvilágosodás csúcsának tartotok, és megpróbáltok megmenteni önmagamtól.
De hogy őszinte legyek, úgy gondolom, hogy ultraortodox nőként való jogaim iránti aggodalmatok nem igazi. Nem az Izrael állam gazdaságáért vagy biztonságáért való aggódás miatt sürgetitek a szektorunkat a munkavállalásra, vagy a katonai szolgálatra.
Nem igazán tartotok az ország gazdasági összeomlásától. Az ultraortodox szektor háztartásai egyetlen kenyérkeresőre támaszkodnak (akik úgy fizetnek jövedelemadót, mint bármely más állampolgár). Sok világi családot ismerek, akik egyetlen kenyérkeresőre támaszkodnak. Senki sem hibáztatja őket az ország jövőbeni gazdasági összeomlásáért. Természetesen nem vetik meg őket, és nem tekintik őket parazitáknak. A hadseregben sem nagyon van szükségetek ránk a magunkkal hozott szigorú kósersági, szombati és szerénységi korlátozásokkal.
Akkor mégis miért fontos nektek, hogy dolgozzunk és bevonuljunk?
Azt akarjátok, hogy asszimilálódjunk. Az általatok kreált olvasztótégelyben akartok beolvasztani minket, ami végigjárja a hadsereget és a munka világát. És különösen nagyon dühösek vagytok, ha nem működünk együtt veletek. Semmit sem tanultatok abból a kísérletből, hogy az új bevándorlókat összeolvasztják az államalapítással. Akkor is rossz volt, és most is szörnyű.
Nem, nem akarunk asszimilálódni, és nem áll szándékunkban feladni identitásunkat és életvitelünket, amely teljesen más, mint a tiétek.
A fogyasztói kultúra és a jóléti élet idegen számunkra. Egészen más módon mérjük az életminőséget. Éppen a szerény, a kevéssel is megelégedő életben látjuk az értéket. Pénzünk legjavát nagycsalád alapításra fordítjuk, és az általunk legjobb oktatásnak tartott oktatás teljes kifizetésére. Míg ti az egyén szabadsághoz, egyenlőséghez és jóléthez való jogát magasztaljátok fel, mi az egyén teremtőjével és közösségével szembeni kötelességeit preferáljuk.
A ma Izraelben létező, gyakran az államot felváltó jóléti és közösségi szolgáltatások jelentős részét ultraortodox emberek magánforrásaiból hozták létre, irányítják, sőt finanszírozzák. A Yad Sara, az Ezer Mizion, a Kav Lachaim, az Ezra Lamarpe, a Meir Panim, a Magen Lachole, a Zichron Menachem és több száz egyéb egyesület tartja fenn a jóléti rendszert Izraelben, és pénzük nagy része ultraortodox avrachim adományaiból származik, akik a szájuktól vonják meg a falatot, hogy finanszírozzák ezt a tevékenységet. Mi eleget teszünk, de ez nem befolyásolja a véleményeteket, hiszen mindezt a közösség, és nem az állam, és annak értékei iránti elkötelezettségből tesszük.
Nem a tetteinkkel van bajotok, hanem az értékeinkkel. A nagy pluralizmusotok és a mások elfogadásának vágya mellett azt szeretnétek, ha mindannyian ugyanazon az értékvilágon osztoznánk. Ti csak akkor ölelitek magatokhoz a kisebbségeket vagy a másságot, ha ez a másság a ti értékvilágának keretein belül van. Aki megkérdőjelezi ezeket az értékeket, nem érdemli meg a befogadást. A nemzeti vallásosok az egyik példa erre. Látszólag olyan emberek, akik nem jelentenek terhet az államnak. Dolgoznak, tanulnak, szolgálnak a hadseregben, de a katonáskodás és a munkába állás nem képes elfedni a köztetek tátongó ideológiai szakadékot. A bevonulás és a munkába járás a közöttünk tátongó szakadékot sem tudja majd elrejteni.
Talán ahelyett, hogy munkavállalásra és katonáskodásra próbálnátok rávenni, legyetek inkább pluralisták felénk.
Az elmúlt hetek arra tanítottak minket, hogy érdemes megpróbálni csökkenteni a szakadék mélységét, és biztos vagyok, hogy ez lehetséges. De ehhez bátor, őszinte, nyílt, és mindenekelőtt tiszteletteljes és nem lekezelő vitára van szükség mindkét oldalról. Egy olyan párbeszédre, amely nem a másik oldal megváltoztatására törekszik, hanem annak indítékait próbálja megérteni. Hiszem, hogyha megpróbáljuk, meglepetésben lesz részünk. Lehetséges, hogy új felismerések nyomán mindkét oldal képes lesz elmozdítani egy-két vörös vonalat. Lehetséges, hogy az egyik fél megérti, hogy valami, ami számára ezoterikusnak tűnik, miért olyan jelentős a másik fél számára, és engedni fog. Talán. Bárcsak.
Az ultraortodox társadalom a ti gyűlöletetekre és arroganciátokra egyelőre szeparatizmussal és elzárkózással válaszol. De paradox módon a ránk zúduló sár elviselésének minden nehézsége mellett könnyebb nekünk így. Ti húzzátok meg a közöttünk lévő határt, és ez nagyszerű szolgálatot tesz nekünk. A jesiva növendékek, akik néhány héttel ezelőtt Arie Deri háza alatt táncoltak a rendszerváltás ellen tüntetőkkel szemben, talán nem tudták, mi különbözteti meg őket a velük szemben tiltakozóktól, de miután egy high-teches ember pénzt szórt szét a fejük fölött, tökéletesen megértették, miért tanítják őket menekülni minden elől, aminek pénzszaga van, és miért jobb a Tóra illata után vágyódni. Az elmúlt néhány hónapban erre rengeteg példa akad.
Én a nézeteimet tekintve nagyon baloldali vagyok. A legtöbb kérdésben rendkívül távol állok a nemzeti vallásos szektor tagjaitól. És mégis, néhány héttel ezelőtt azon kaptam magam, hogy velük tüntetek a Sacher Parkban Jeruzsálemben. Egy ultraortodox nő, akinek az égvilágon semmi köze a jogi rendszerváltáshoz. Ti magatok löktetek oda.
Gondoljátok ezt át, és talán érdemes más útvonalat választanotok. (Haaretz)/izraelinfo.hu
