A tények ellentmondanak az Orbán-kormányak rakétaügyben

Az Egyesült Államok most el sem adná, a kormány pedig állítja, meg sem venné a HIMARS-rendszert. Pedig szakértők úgy vélik, ez a legjobb rendszer, és szükség lenne rá.

– Jókora lyuk tátong a magyar védelmi képességeken. Várhatóan idén hadrendbe állnak az első Leopard 2A7-es harckocsik Magyarországon, de még mindig hiányoznak azok a korszerű gépesített rakétavető ütegek, amelyek nélkül nem igazán lehet hatékony páncélos dandárt üzemeltetni – fogalmazott katonai forrásunk. A szakértő által említett rakétabeszerzési-igény újabb megvilágításba helyezi a Washington Post szerdai cikkét, amely tényként állította: a magyar kormány 735 millió dollár, mai áron mintegy 250 milliárd forint értékben nagy hatótávolságú, precíziós rakéta-sorozatvetőket – 24 kilövő rendszert és 100 rakétát – akar vásárolni az Egyesült Államoktól, ám az üzletet blokkolják a tengerentúlon.

James Risch idahói szenátor azt nyilatkozta a lapnak: egyelőre leállította a tranzakciót, mivel a magyar kormány nem támogatja Svédország NATO-tagságát.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) tagad: „Az előző kormányzati ciklusban a beszerzésekért felelős kormánybiztos levélben kért információt a HIMARS rakétarendszerekre vonatkozóan, 2022. márciusi határidővel. Erre válasz az amerikai féltől nem érkezett, a tárca az ügyet ezzel lezártnak tekintette.”

Ennek ellentmond viszont, hogy a szenátus külügyi bizottságának rangidős republikánus tagja, James Risch csak egy folyamatban lévő ügyletet állíthat le. A tárca állítását kétségessé teszi az is: míg a HM szerint tavaly tavasszal letettek az amerikai rakéták vásárlásáról, az egyik kormánylap még tavaly ősszel is arról írt: „Hazánk érdeklődik a HIMARS, illetve az ehhez hasonló nagy hatótávolságú rakétarendszerek iránt is.”

Arról, hogy a kormány talán mégsem tett le végleg a HIMARS-beszerzésről, idén januárban a Szabad Európa írt. A Honvédelmi Minisztérium kötelékébe tartozó több forrására hivatkozva azt állította a portál: 2022 után ismét felmerült a HIMARS-ok beszerzése. Erről később az ATV kérdezte meg Szijjártó Péter külügyminisztert – egy, a török ipari miniszterrel tartott rendezvényen –, aki nem cáfolta az értesülést. Azt mondta: „Vannak ajánlatok az asztalon, egészen újak, néhány másodpercesek is. (…) És természetes, hogy amikor fegyvereket vásárolunk, akkor leginkább a szövetségesek jönnek szóba, NATO-tagországok, mint például Törökország vagy bármely más NATO-szövetségesünk.”

Az amerikai külügyminisztérium honlapján szerepel annak a leírása, hogyan vehetnek más államok amerikai fegyvereket. Az egész egy hivatalos szándéklevéllel kezdődik, aminek tartalmaznia kell a megveendő fegyvert és a hozzávetőleges összeget. Ezt a levelet az amerikai kormány – a Pentagon, a külügyminisztérium és kiemelt ügyekben a Fehér Ház – véleményezi, s a fontosabb tételekhez kongresszusi jóváhagyás is kell. Ha ez megvan, elkészül a részleteket is tartalmazó amerikai „ajánlati és elfogadási levél” (Letter of Offer and Acceptance). A magyar üzlet azonban nyilvánvalóan nem jutott el eddig, bár a kormányzati akadályokat sikerrel vette – különben nem került volna a szenátus illetékes bizottsága elé. A külügyminisztériumi magyarázat szerint a jelentősebb tranzakciók hónapokat, sokszor éveket vesznek igénybe.

James Risch egyébként a Republikánus Párt jobbszárnyához tartozik, Donald Trump elnök híveként tartják nyilván. A Népszava kérdéseket küldött a szenátor washingtoni irodájának, ám cikkünk megjelenéséig ezekre nem kaptunk választ. Többek között azt szerettük volna megtudni, mikori a magyar kormány szándéklevele, mi lett volna a fegyverügylet eredeti határideje és milyen csatornákon ismertette a szenátor aggodalmait a magyar kormánnyal.

Az, hogy még szakmai berkekben is nehezen követhető, mikor, milyen fegyver beszerzését tervezi a kormány, az utóbbi években általánossá vált. Még az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságában sem vázolják a terveket, ha egyáltalán összehívják a testületet. Így a bizottság tagjai is jobbára a sajtóból, illetve a HM közleményeiből értesülnek arról, hogy éppen milyen fegyvert vásárolt a magyar honvédség. Ehhez képest a HIMARS-rakéták iránti érdeklődést lényegében világgá kürtölték korábban.

A HM tegnapi közleményében említett korábbi védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos, Maróth Gáspár például nyíltan beszélt arról, hogy ilyen jellegű eszközöket akarnak vásárolni. „A rakétatüzérség, mint hadrendi elem visszaállítása egyértelműen része a magyar Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak.” – mondta Maróth Gáspár 2022 februárjában a honvedelem.hu-nak adott nyilatkozatában. A cikkben utalás van arra is, hogy Maróth és Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök az Egyesült Államokban megtekintett egy HIMARS éleslövészetet. Az is egy formálódó Himars üzletre utalt: Maróth hangsúlyozta, a vásárlásnál fontos szempont lesz, hogy hazánk be tudjon kapcsolódni a leendő fegyverrendszer hosszú távú kutatási-fejlesztési folyamataiba, hiszen „hosszú távra kell terveznünk minden modern fegyverrendszer rendszeresítésének esetében”. Márpedig a HIMARS körüli fejlesztésekről épp a magyar kormány stratégiai partnere, a Rheinmetall tárgyal az amerikai féllel, a Lockheed Martinnal.

Az, hogy most a HM kizárta a HIMARS-vásárlást azért is figyelemre méltó, mert a szakértők szerint a rendkívül mobilis, nagy hatótávolságú, precíziós rakétarendszernek nincs igazán komoly piaci és harctéri vetélytársa. Ráadásul messzemenően NATO-kompatibilis lenne, miután a környező országok alaposan bevásároltak HIMARS-ból. Románia már 18-at megkapott és 54-et akar venni. Lengyelország 25 körüli HIMARS-szal rendelkezik, ám több százat akar venni, de Lettország és Litvánia is sorban áll a fegyverért. Nem csoda: a hasonló karakterű orosz – a legendás katyusákból kifejlesztett – Grad rakéták ugyan óriási tűzerőt tudnak produkálni, ám pontosságuk, hatótávolságuk nem veszi fel a verseny a HIMARS-szal.

(Népszava)