18 éve nem volt olyan politikai erő az országban, amelyik akár csak megjelent volna a Fidesz radarjain, Orbánék hatalmát konkrétan semmi nem fenyegette. Aztán berobbant a Tisza Párt.
Rég volt ilyen a magyar politikában: egy ellenzéki erő egyedül 15 százalékpontnyira közelítette meg a Fideszt egy országos listás választáson. Az európai parlamenti választáson 44,61 százalékos eredményt ért el a kormánypárt, ami nemcsak azért kínos, mert a kampányukat arra építették, hogy egyedül ők képviselik a békét és mindenki más a háborút, mégsem lett abszolút többségük, hanem azért is, mert európai parlamenti választáson még soha nem szerepeltek ennyire rosszul.
Parlamenti választáson az országos listájuk ért már el ehhez hasonló eredményt, 2014-ben csak a voksok 43,55 százalékát kapták meg (a saját szájuk íze szerint átalakított választási rendszerben ez is elég volt a kétharmados parlamenti többséghez), viszont akkor a második legerősebb lista az MSZP vezette Baloldali Összefogásé volt 26,21 százalékkal. Azaz több mint 17 százalékos volt a különbség a Fidesz és az Összefogás között, és már akkor sejthető volt, hogy az MSZP, a DK és Gyurcsány Ferenc fölött üvegplafon van, és minden alkalommal fel fognak kenődni rá, amikor olyan magasra akarnak ugrani, amilyen magasan a Fidesz van.
Most viszont a Fidesz mögött ott van a hónapok alatt felépített Tisza Párt majdnem 30 százalékos eredménnyel. Ellenzéki párt 2010 óta soha nem szerepelt ennyire jól, és 2010 óta soha nem volt volt ennyire szűk listás győzelme a Fidesznek. A Tisza ráadásul nem pártszövetségben ért el ilyen eredményt, hanem egyedül.
Látszott ez Orbán Viktor rövid eredményértékelésén is. A kormányfő mérleget vont, azt mondta, bár három megyei jogú várost elveszítettek, de visszavettek négyet, Budapesten pedig egy kerületet nyertek és egyet veszítettek. Június 9-én este nem a megszokott, szűkszavúan magabiztos Orbánt látták a magyar választók, hanem egy kényszeredetten mosolygó politikust, aki néhol mintha a bizonyítványt magyarázta volna. 2022 után furcsa is lehetett számára ez a szerep, akkor az események minden olvasata szerint akkorát nyertek, hogy még a Holdról is látszott. Most nem.
Két olyan választás volt június 9-én Magyarországon, ahol a Fidesz listája a Tisza Párt listájával versenyzett. Az EP mellett ott volt a Fővárosi Közgyűlés listás választása is, ahol a két erő lényegében fej-fej mellett végzett, 28 és 27 százalékkal, 10-10 mandátummal. Igaz, ebben a Fidesz esélyeit rontotta, hogy az utolsó pillanatban visszaléptették a főpolgármester-jelöltjüket, amivel szükségszerűen csökkent a mobilizációs erejük a fővárosban.
De akárhonnan nézzük, június 9-én a Fidesz csak azokon a frontokon tudott igazán jó, az elmúlt 10 évet idézően magabiztos eredményeket elérni, ahol nem került közvetlenül szembe a Tisza Párttal. Magyar Péteréknek ugyanis nem voltak megyei listái és – néhány kivételtől eltekintve – önkormányzati jelöltjei sem. Ezeken a csatatereken a Fidesz könnyebben is vette az akadályokat.
Hogy a Tisza Párt mennyire érhet el jó eredményt a következő országgyűlési választáson, az még kérdés, csak az a biztos, hogy Magyar Péter pártja néhány hónap alatt nőtt akkorára, hogy elérte az elmúlt 14 év legjobb ellenzéki eredményét.
Ez a 2024-es választás legfontosabb fejleménye: megjelent egy politikai erő, ami már a Fidesz radarjain is látszik. 2010 óta az MSZP-s Összefogás, a Jobbik, az egyesült ellenzék, majd a DK is próbált minél magasabbra ugrani, de a Fidesz radarjai alatt maradtak, a kormánypártnak érdemben nem volt tőlük félnivalója.
Hogy mi vár a Tisza Pártra ezek után, nem tudni. Orbán Viktor mindig a soron következő választásra figyel, mindig azt akarja megnyerni, úgyhogy várható, hogy az ágyúikat át fogják irányozni Gyurcsány Ferencről Magyar Péterre, a hagyományos ellenzék pártjairól a Tiszára. Az elkövetkező hónapok legfontosabb politikai manővere lesz ez, és várhatóan nem is lesz annyira kényelmes a Fidesz számára ez a helyzet, mint hogy a 18 éve folyamatosan és nagy műgonddal építgetett ellenségképre, Gyurcsány Ferencre tüzeljen, ahogy eddig.
A Fidesznek ráadásul szembe kell néznie végre a politikai utánpótlás hiányával is. Ebben a kampányban különösen jól látszott, hogy a kormánypártban nem igazán vannak olyan politikusok Orbán Viktoron és a kiemelt minisztereken kívül, akik végig tudnak hajtani egy kampányt. Varga Judit ilyen, fiatal és népszerű fideszes volt, nem véletlenül szemelték ki őt az EP-lista élére. Csak aztán jött a kegyelmi botrány, Vargát lekapták a tábláról, és nem jött helyette senki. A lista vezetését átvette az addigi második Deutsch Tamás, aki viszont egyszerűen nem volt alkalmas arra, hogy egy teljes kampányt építsenek köré.
Tudta ezt Orbán Viktor miniszterelnök is, aki még csütörtökön is az országot járta, hidat adott át Kalocsa és Paks között, és Mohácsra is elment kampányolni. A kalocsai hídátadón kifejezetten arról beszélt, hogy neki már fáj a kampányolás, de hát nincs mese, nyomni kell. Az persze természetes, hogy egy országgyűlési választáson, ahol a saját posztja a tét, Orbán végigszántja az országot, most viszont mintha nem készült volna arra, hogy pártja EP- és önkormányzati posztjai érdekében is ennyire be kell dobnia magát.
Miközben Orbán gürizett, pénteken, azaz a választás előtt két nappal a Telex tudósítója egy budapesti kávézó teraszán találkozott az EP-listát vezető Deutsch Tamással és a frissen visszalépő Szentkirályi Alexandrával, tehát azzal a két emberrel, akiknek elvileg a Fidesz 2024-es kampányának motorjainak és legfontosabb arcainak kellett volna lenniük.
Ehhez képest Magyar Péter tényleg felszántotta az országot, elment minden megyébe, beszélt 200 településen: meg is lett az eredménye.
Ahogy Orbán ki is tért rá a Békemeneten elmondott beszédében: „A kampányban a rutin öl. A megszokott győzelem elkényelmesít. A kényelmes ember pedig a kanapéról akar szurkolni, és nem feszül meg a pályán a győzelemért.”
Ez látszik a június 9-i eredményeken is: a Fidesz elkényelmesedik, közben viszont jött valaki, aki tényleg megfeszül a győzelemért. Ha ez a leosztás így marad, akkor alapjaiban fog megváltozni a magyar belpolitika. (Telex)
