Az, hogy Dobrev Klára, a DK politikusa feljelentette az ügyészségen Sulyok Tamást, alkalmat adhat a zsebszerződések felderítésére.
Az EP-választási kampány hajrájában bombaként hathat Dobrev Klára jól időzített be-, feljelentése, hogy a köztársasági elnök – még ügyvédként – törvénysértő földügyletekben működött közre. A DK-s politikus egy csaknem húsz évvel ezelőtti Csongrád megyei „földmutyi” dokumentumaival kopogtatott be az ügyészségre.
Akkoriban nyílt titok volt, hogy hasonló jogi praktikákkal sokan próbálnak és tudtak „nagy üzletet csinálni” a nyugat-európai árak töredékéért megszerezhető magyar földből. A rendszerváltás utáni EU-s integrációval, majd a húsz évvel ezelőtti uniós csatlakozással biztosnak tűnt ugyanis, hogy „az áruk szabad áramlásával” előbb-utóbb a magyar földpiacot is megnyitják az uniós polgárok előtt. A reménybeli nagy kereslet pedig többszörösére emeli az akkor még csak filléres hazai földárakat, tehát most kell bevásárolni…
Most kell szerezni!
De a nemzeti termőföldvagyon különleges „jószág”, amiből végesek a készletek. Ezért a rendszerváltás utáni kormányok a befektetői törekvéseket látva, egyre szigorúbb szabályokkal korlátozták, majd megtiltották a nem hazai polgárok földszerzését.
A piaci kereslet – helyi szakemberek közreműködésével – azonban kitermelte a megoldást. Olyan félig-meddig szabályos jogi tranzakciókat, kiskapukat találtak, amelyekkel mégiscsak meg lehetett szerezni a termőföldet. Ezeket a módszereket nevezte el a szakma „zsebszerződésnek”, ami persze nem jogi „terminus technicus”, de – a piaci szereplők vélelmei szerint – olyan bevetté vált, hogy később a földjoggal foglalkozó szakemberek is átvették.
Egyikük Gúti Zoltán, aki mélyreható tanulmányt is írt a „zsebszerződésről”, amelyben 11 szerződéstípust, módszert különböztet meg a zsebekben rejlő „dátumhiányos adásvételi szerződéstől”, a végrendeleten, a tartási, öröklési, bérleti, haszonbérleti szerződésen át a művelésből való kivonásig, más célú hasznosításig, elővásárlásig. Megemlíti a stróman által kötött szerződést is, mind bevett módszert. Gyakori volt az is, hogy valaki termőföld-tulajdonnal rendelkező gazdasági társaságban vett üzletrészt, vagy egyszerűen magyar állampolgárságot szerzett.
Már az elnevezés is némi magyarázatra szorul. Miután az 1994-es földtörvény – a spekulációs célú földvásárlás megakadályozására – eleve kizárta a külföldieket és a jogi személyeket a magyarországi termőföldvásárlásból, az ezredforduló után a tulajdonosok unortodox megoldásokat választottak.
Évtizedekre előre megkötött földbérleti, földhasználati szerződésekkel adták – közvetlenül, vagy egy-egy strómant beiktatva – külföldi kézbe a területüket. Az olykor áttételes, de az aktuális szabályoknak megfelelő jogügyletekről kötött és a hatóságoknak benyújtott megállapodások mellett azonban aláírtak egy tényleges adásvételi szerződést is. Ebben az illető eladja, a külföldi pedig megvásárolja az ominózus földterületet, de a dokumentumra nem írtak dátumot, olykor vásárlót sem. Ez volt a „zsebszerződés”, amit a vevő gondosan félretett arra az időre, amikor a magyar állam teljesíti az EU-csatlakozáskor vállalt kötelezettségét és az uniós polgárok előtt is megnyitja majd a földpiacot. A vevő akkor húzza majd elő a zsebszerződést, és ráírva a friss dátumot nyújtja be a földhivatalhoz a tulajdonváltás bejegyzésére.
Egyre szigorúbb szabályok
Ez volt az elgondolás, de a várva várt liberalizáció máig nem jött el. Az EU-s csatlakozás utáni hétéves piackorlátozás után Magyarország élt a 3 éves hosszabbítással is. Azóta is egyre szigorúbban korlátozzák a földszerzést és használatot a jogszabályok. Mégis olyan gyakorivá vált a földmutyizós megoldás, hogy egy 2012-es kormányhatározat már utasította az érintett minisztereket és a legfőbb ügyészt a zsebszerződések felszámolására, mindhiába. A tanulmány is megjegyzi, hogy ilyen tartalmú kormányhatározat már 2001-ben is született, de nem hozott fordulatot. Bár 2014. márciusban hatályba lépett a (Termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról szóló) zsebszerződés-törvény is, így a korábbi ilyen biankó dokumentumok többségét fel sem használták, még mindig nagy volt a kísértés.
Továbbra is sokan akarják megszerezni ezt az értékes és nem szaporítható jószágot, ezért a módszerek tovább finomodtak. A szerzés jogi korlátainak durva megsértése helyett a felek olyan megoldásra törekszenek, amellyel fenntartják a jogszerűség látszatát – fogalmaz a tanulmány. Ami tiltott, azt elrejtik – az okiratban nem rögzítik –, vagy külön megállapodásba foglalják. Így esetenként csak az egymáshoz kapcsolódó jogügyletek komplex vizsgálata alapján „nyomozható ki” a felek valódi szándéka.
A földmutyik megelőzésére ezért a 2014-es földforgalmi törvény is újabb korlátokat állított. Az uniós előírással összhangban már nem a magyar állampolgársághoz köti, ki szerezhet földet. Ezt ugyanis a továbbiakban már csak földműves teheti meg. A földforgalmi törvény is meghatározta, hogy ki és mennyi földet szerezhet. A bevezetett elővásárlási jog is azt szolgálja, hogy csak olyanok, akiket a mindenkori agrárpolitika kedvezményez.
Új megoldás
Ha egy kapu bezárul, egy másik kinyílik. Az elővásárlási jogosultság szigorú szabályozásával az alternatívákat keresők között felértékelődött egy másik jogi abszurd okozta új lehetőség: az „osztatlan közös” földtulajdon, aminek megszüntetésére reménytelen kísérleteket tesz évek óta a jogalkotó.
A tanulmány szerint „jellegzetes ügyletkötési céllá vált”, hogy a nagy, osztatlan közös földrészleteken valaki kisebb-nagyobb tulajdoni hányadot szerezzen. Ezzel ugyanis elővásárlási jogot kap a többiek tulajdonrészének felvásárlására is, majd – immár földtulajdonosként – a környező birtokok megszerzésére.
Miután csak földműves szerezhet földet, a hazai befektetők előszeretettel végeznek ehhez jogilag megfelelő képesítést adó „aranykalászos tanfolyamokat” is, hogy földet vehessenek.
Mindez csak egy-egy példa a „zsebszerződések”, földmutyik modernkori továbbélésére. Meg is jegyzi a tanulmány szerzője, „mindig is volt zsebszerződés és jelenleg is kötnek zsebszerződéseket”. A kérdés csak az, kik, és kiderül-e ez bármikor is?
„Pereljen csak be!”
Dobrev Klára, a DK politikusa azt állítva tett szerdán feljelentést az ügyészségen Sulyok Tamás ellen, hogy az államfő a 2000-es évek elején ügyvédként közreműködött abban, hogy a csongrádi földmaffia külföldi kézbe játszott át magyar termőföldeket. Ezért Dobrev felszólította Sulyokot, hogy mondjon le, mivel szerinte több ügyvéddel együttműködve, az ellenjegyzést, az ajándékozást, a kölcsönszerződést, illetve a haszonélvezeti jogot is elintézve zsebszerződésekkel játszotta át külföldieknek a magyar termőföldeket.
Összesen pedig több mint ezer hektár került így strómanokon keresztül Szeged környékén külföldiekhez. Bizonyítékul egy 103 hektáros konkrét földügylet – Sulyok aláírásával ellenjegyzett – dokumentumait adta át Dobrev a Polt Péter vezette ügyészségen. A 103 hektáros ingatlan szerinte először strómanokhoz, majd ajándékozással, később kölcsön- és jelzálogszerződéssel egy osztrák családhoz köthető céghez, az Agronómia Kft.-hez került. Dobrev szerint az ügyben érintett Agronómia Kft.-ből kivált az a Botanic Garden Kft., amelyeknek Sulyok kézbesítési megbízottja volt alkotmánybíró korában is. Dobrev ezért az Alkotmánybírósághoz is fordult, hogy kiderüljön – a szervezet elnökhelyettese, majd elnöke – akkori tisztségével összefért-e az akkori ügyvédi tevékenysége.
A köztársasági elnöki hivatal múlt szerdán úgy reagált: „Sulyok Tamásnak nincsen takargatnivalója. Ügyvédi tevékenysége során mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el. Törvénybe ütköző szerződés megkötésében soha nem működött közre.”
Egy nappal később, a csütörtöki Kormányinfón pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter visszautasította a DK-s politikus Sulyokkal kapcsolatos földmutyis vádjait.
Így tette maga az érintett is, egyúttal jogi lépéseket helyezett kilátásba.
„Sulyok Tamás pereljen be, ha ennyire magabiztos” – reagál a DK-s politikus. Abból kiindulva, hogy ez esetben az azóta elévült földügyletet a bíróságnak újra kellene vizsgálni, s fény derülhet a törvénysértésekre.
(mfor.hu)