A rövid ideig tartó orosz felkelés nyomán Joe Biden az utolsó öt amerikai elnököt megzavaró dilemma eddigi legveszélyesebb változatát kapta : hogyan kell kezelni Vlagyimir Putyint.
Bill Clinton óta minden amerikai elnök megpróbálta valamilyen módon bevonni a volt KGB-tisztet, akinek az orosz nagyság helyreállítására irányuló küldetését a volt Szovjetunió bukása során bekövetkezett megaláztatása váltotta ki. A legtöbben az USA-Oroszország kapcsolatok valamiféle újraindítására törekedtek. De mindez nem tudta megakadályozni a két nukleáris szuperhatalom közötti kapcsolatok zuhanását.
George W. Bush volt elnök Putyin szemébe nézett, és „megérezte” a lelkét, de Putyin az ő hivatali idejében megszállta Grúziát. Barack Obama kezdetben az orosz vezetőt partnernek tekintette a nukleáris armageddon fenyegetésének megszüntetésére irányuló törekvésben. Ez nem akadályozta meg Putyint abban, hogy 2014-ben annektálja a Krím-félszigetet. Donald Trump pedig elbizonytalanodott az orosz elnökkel szemben, és gyakran úgy tűnt, hogy inkább utánozni akarja, mint elítélni.
Bidennek, aki az 1970-es és 1980-as években, az Egyesült Államok és a szovjet ellentét legkeserűbb éveiben érte meg a nagykorúságot Washingtonban, mint szenátor, kevesebb illúziója volt Putyinnal kapcsolatban, mint a többieknek. De még ő is megpróbálta megtörni a hidegrázást azzal, hogy 2021-ben Genfben találkozott orosz kollégájával.
Ukrajna orosz inváziója azonban arra késztette, hogy ehelyett a NATO-szövetséget egy rendkívüli fegyver- és lőszerszállítással erősítse, amely az ország túlélését hivatott biztosítani. A nyugati támogatás nemcsak lehetővé tette Ukrajnának, hogy visszavágjon a megszálló erőkkel szemben, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a háború ingovánnyá változzon, amely politikai nyomást gyakorolt Putyinra, és olyan harctéri körülményeket teremtett, amelyek valószínűleg hozzájárultak Jevgenyij Prigozsin zsoldosparancsnok hétvégi felkeléséhez .
Putyin hétfőn állt a kamera elé, dacosan figyelmeztetve, hogy nem lett volna gondja a felkelés leverésével, ha a Wagner-csoport vezetője nem úgy dönt, hogy leállítja Moszkva felé menetelését egy olyan megállapodásban, amely látszólag Fehéroroszországba fogja száműzni.
De Oroszországon kívül széles körben elterjedt az egyetértés abban, hogy a leszámolás jelentette a legkomolyabb kihívást Putyin hatalmának megtartásában, és akár egy repedés is lehet, amely tekintélye végének kezdetét jelenti.
Biden tehát azzal a lehetőséggel néz szembe, amellyel a Putyinnal birkózó elődök egyikének sem kellett – hogy ennek a modern cárnak a végjátékával van dolga, és egy nukleáris szuperhatalmat megingató instabilitás kilátásával, aminek globális következményei lehetnek.
Az eszkaláció elkerülése
Az Oroszországot ezen a hétvégén elborító káosz során az Egyesült Államok és szövetségesei egyértelművé tették, hogy Putyin és Prigozsin között végül meghiúsult összecsapás orosz belső ügy volt. Miután Moszkva hétfőn propagandafrontot nyitott azzal, hogy azt állította, vizsgálja, hogy a nyugati hírszerzés részt vett-e a puccskísérletben, Biden mindent megtett, hogy elvesse az ötletet, megvitatva, hogyan konzultált a nyugati vezetőkkel a helyes megközelítésről.
„Egyetértettek velem abban, hogy meg kell győződnünk arról, hogy Putyinnak nem adtunk kifogást. Hadd hangsúlyozzam, nem adtunk ürügyet Putyinnak arra, hogy ezt a Nyugatot vagy a NATO-t okolja. Világossá tettük, hogy nem veszünk részt. Semmi közünk nem volt hozzá” – mondta az elnök újságíróknak.
A CNN hétfőn arról számolt be, hogy az Egyesült Államok előre figyelmeztetet Prigozsin szándékairól, de csak bizonyos magas rangú tisztviselőkkel és szövetségesekkel, köztük a britekkel osztotta meg azt. A leleplezés a legfrissebb jelnek tűnt arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok kiváló minőségű, pontos hírszerzést kap Oroszországon belülről, ahogyan az elmúlt évben is történt. Ez önmagában nagyon bosszantó Putyin számára, és elmélyítheti bunkermentalitását.
Biden megjegyzései eközben Putyinnal szembeni stratégiájának furcsa dichotómiáját is tükrözték. Miközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek több milliárd dollárt küldött fegyverben és lőszerben, hogy harcoljon országa túléléséért, Biden ugyanakkor ragaszkodott hozzá, hogy az Egyesült Államok ne vegyen részt Oroszországgal szembeni háborúban, és mindent megtesz, hogy elkerülje a NATO és az orosz erők közötti közvetlen összecsapást, világháborús jellegű eszkalációt kockáztathat.
De a piros vonalak folyamatosan bővültek. Az Ukrajnába áramló lőszer-, nehéztüzérségi, Patriot rakétaelhárító rakéták és tankok készletei elképzelhetetlennek számítottak volna, amikor Putyin tavaly februárban átparancsolta csapatait a határon.
Mégis, Biden tényként közölte, hogy az Egyesült Államok nem vett részt a hétvégi lázadásban. Az Egyesült Államoknak nincs olyan hadura, mint Prigozsin, akit bérelt fegyvereit Ukrajnában és Szíriában elkövetett atrocitások elkövetésével vádolják. Putyin ellen pedig háborús bűnök miatt elfogatóparancsot adtak ki.
Moszkva állításai, miszerint a Nyugat bűnrészes volt a felkelésben, a Putyin uralmának erodálásával fenyegető szakadásoktól való elterelésnek tűnnek. Úgy tűnik, hogy az oroszokat arra tervezték, hogy egyesüljenek egy külső ellenség ellen. Putyin az ukrajnai háborút többször is úgy fogalmazta meg, mint egy olyan nyugati erőfeszítést, amely megtagadja Oroszországot globális hatalomként való jogos státuszától. Ez elvonja a figyelmet attól a ténytől, hogy csapatait a nemzetközi jog megsértésével Ukrajnába küldte, konfliktust robbantva ki, amely felfedte az állítólagos hatalmas orosz hadsereget, mint rosszul vezetett és rosszul felszerelt – a szovjet birodalmat fenntartó Vörös Hadsereg lövedéke.
Egy fejlődő nyugati válasz
Míg az Egyesült Államok és szövetségesei ügyeltek arra, hogy ne diadalmaskodjanak Prigozsin lázadása idején, a nyugati kormányok most politikailag próbálják kamatoztatni azt, miközben nyomást próbálnak gyakorolni Putyinra Oroszországon belül.
Antony Blinken külügyminiszter az amerikai vasárnapi talkshow-ban azzal érvelt, hogy bár az Egyesült Államok nem vett részt a lázadásban, Putyin hatalmában repedéseket mutatott. Ez volt egy refrén Európában, hétfőn.
Prigozsin lázadása példátlan kihívás Putyin elnök tekintélye számára, és nyilvánvaló, hogy repedések vannak a háború orosz támogatásában
- mondta James Cleverly brit külügyminiszter. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is hasonló álláspontot képviselt a nyugati szövetség vezető tisztségviselőinek több napos egyeztetése után. Azt mondta, hogy az események azt mutatják, hogy Oroszország katonai ereje „megreped”, hozzátéve, hogy az instabilitás „[Oroszország] politikai rendszerére is hatással van”.
Néhány tapasztalt amerikai megfigyelő arra figyelmeztetett, hogy még túl korai lenne Putyint leírni.
Ez Prigozsin kétségbeeséseként hatott rám, hogy valahogyan működésben tartsa a Wagner-csoportot. Nem tekintem ezt Putyin elleni populista fenyegetésnek, nem úgy látom, mintha megroppantaná Putyin legyőzhetetlenségének auráját
– mondta Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton hétfőn a CNN-nek, bár elismerte, hogy Putyin katonai pozíciója "tagadhatatlanul legyengült."
Putyin semmi jelét nem mutatta annak, hogy Moszkva ellenségei visszavonulásra kényszerítenék, és hazahozná csapatait. Valójában a pozíciója annyira sebezhető lehet, hogy nyereség nélkül megteheti, hogy a győzelem egzisztenciális veszélyt jelenthet a vezetésre nézve. Ez a magyarázata annak, hogy orosz katonák ezreit küldték egy "húsdarálóba", ahogy Prigozsin nevezte a bahmuti csatát, amely szétzúzta az orosz presztízst és rontotta európai stratégiai pozícióját.
De mivel az ukrajnai háború rosszul megy, Putyin új politikai fronttal néz szembe otthonában, miután Prigozsin áttörte a teljhatalmú egyeduralkodó személyi kultuszát, aki nem tud ellenállni a kihívásoknak.
Hacsak az orosz vezető nem tudja visszaállítani a tekintélyét, Biden lehet az első 21. századi amerikai elnök, aki túllép a Kreml erős emberén. (CNN)
