A 2024-es évet az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egy igencsak jelentős hadgyakorlattal kezdi. A Steadfast Defender nevű gyakorlaton a szövetség mind a 31 tagja és Svédország is részt vesz.
A februárban kezdődő, megközelítőleg négy hónapon át tartó erődemonstráción csaknem 90 ezer katonát vetnek be. Ez a mozgósított erő a legjelentősebb a hidegháború lezárulását követően, hiszen az 1988-as NSZK-ban megtartott gyakorlaton 125 ezer katona volt ott. A hadgyakorlat célja összehangolni a szövetséges erők képességeit mind szárazföldön, vízen, levegőben és a kibertérben.
A hidegháborút követően fennmaradt az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, vagyis a NATO. Azonban a Szovjetunió szétesése miatt kérdéssé vált a szövetség célja, habár a nemzetközi rendszer átalakulása hamar rámutatott egy új globális kihívásra, méghozzá a terror elleni háborúra. A szövetség tagjai pedig jelentősen át is alakították haderejüket erre a célra. Részben ez a stratégiaváltás okozta a kontinens haderőinek leszerelését.
Ugyanis a békefenntartásra szakosodott haderőknek, úgy, mint a Bundeswehr, nem volt szükségük hatalmas konvencionális hadseregre. Sőt, a földrajzi fókusz is a Közel-Keletre (Irak), a Balkánra (Koszovó, Bosznia), illetve Afrikára helyeződött át.
Azonban az Oroszországgal folyamatosan romló viszony miatt a NATO-nak újra kellett gondolnia alapvető stratégiáját. Az 1999-ben felvett Lengyelország és a 2004-ben taggá vált balti államok már a 2008-as orosz-grúz háború idején figyelmeztették a Nyugatot az oroszok agresszivitására. Ezzel szemben Moszkva sokkal inkább a telhetetlen nyugati terjeszkedést látta a NATO-ban és az Európai Unióban is. Tehát már ekkor érzékelhető volt a felek közötti bizalmatlanság.
Az oroszok 2014-es krími akciója volt az első olyan komoly lépés, amelynek hatására a NATO tervezői elkezdték megerősíteni a szövetség „keleti szárnyát”. Amerikai, brit, német és kanadai csapatok jelentek meg a térségben.
A krími annexiót követően a NATO-orosz kapcsolatok közel a mélypontra jutottak. A térségben egyre gyakoribbá váltak a katonai műveletek is. Már 2018-ban, Norvégiában is tartottak egy a maihoz hasonló, nagy volumenű hadgyakorlatot. Így az egyre növekvő feszültség miatt a szövetség fókusza már sokkal inkább Európa északi és keleti térfelére terelődött. Felerősödött Lengyelország és a balti államok hangja. Ezen nemzetállamok ráadásul történelmük során többször megtapasztalták az orosz birodalmi ambíciókat, amitől a mai napig is rettegnek. Ráadásul pont a lengyel-litván határszakasz (Suwałski-folyosó) a NATO egyik legnagyobb gyengesége.
A NATO katonai vezetésének részéről több kritika is elhangzott már a szövetségesek irányába. Úgy, mint a különböző nemzetállamok közötti alacsony szintű együttműködés, kompatibilitási problémák és a kiberbiztonság elmaradottsága. Továbbá Rob Bauer admirális (a NATO Katonai Bizottság elnöke) rámutatott a civil lakosság felkészületlenségére egy esetleges konfliktus kirobbanása esetén. Ugyanis a civil lakosság kitartása és támogatása elengedhetetlen egy konfliktus során.
A katonai vezető szerint nem kizárható ki egy fegyveres összecsapás lehetősége Oroszországgal, amelynek következtében a polgári lakosság felkészítése primer cél lenne. Úgy mint, az egész lakosság bevonása egy esetleges védelmi akció során. Hiszen, ahogy Rob Bauer állítja, az elkövetkező 20 év nem feltétlenül lesz konfliktusmentes, illetve kiszámítható.
Az orosz-ukrán háború felkészületlenül érte Európát, sőt az egész világot. Habár vajmi kevés esély van arra, hogy Oroszország meginduljon a balti államok ellen, hiszen a NATO tagállamai jóval nagyobb erőt tudnak felmutatni, főleg együtt. Ez az eset természetesen akkor áll fenn, ha jól tudnak együttműködni a különböző nemzetállamok haderői. Az összehasonlításnál az is fontos, hogy az oroszok még a négy általuk annektált ukrajnai megyét sem tudták teljesen elfoglalni.
Egy esetleges NATO-orosz összecsapást a nukleáris elrettentés képes meggátolni, vagyis a kölcsönös megsemmisítéstől való félelem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a NATO keleti szárnyán elhelyezkedő nemzetállamok ne aggódnának Moszkva akciói miatt. A hibrid hadviselés különböző formáit (kibertámadások, aszimmetrikus és információs hadviselés stb…) Moszkva már elsajátította és előszeretettel használja is. Az ukrajnai agresszióját követően a szövetség keleti tagjai pedig egyáltalán nem bíznak már Oroszországban. Így a Baltikum, Lengyelország és Románia továbbra is kiemelt terület lesz a NATO tervezői számára. (Danube Institute)
