Nem csak a növekedésre épülő világnak van vége, de a jelenlegi fogyasztás sem tartható fenn.
"A háború nem Ukrajnáért, nem annak egyes részeiért folyik, hanem
Oroszországért zajlik a küzdelem, s már kezdettől fogva
– jelentette ki az orosz állami téve egyik, június 19-ei közéleti vitaműsorában Karen Sahnazarov, a nemzetközi mércével mérve is jelentős, orosz-örmény rendező.
Megjegyzem: aki nem érti, hogy kettős értelemben is erről van szó – Washington és Moszkva szemszögéből eltérő okok miatt – az, szerintem, semmit nem ért az Ukrajna területén az USA és Oroszország között folyó háborúból. Persze, egyesek csupán úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy a cél
az oroszországi erőforrások megszerzése, illetve megtartása
egy olyan időszakban, amikor a Föld tartalékai az emberiség igényeihez képest kimerültek. Nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen a növekedésre épülő világnak van vége, de a jelenlegi fogyasztás fenntarthatóságának sincsenek meg a feltételei. Az úgynevezett zöldgazdaságra való átállással sem. Ez is egyfajta fából vaskarika, ami az érintett üzleti körök és politikus lobbistáik érdekeit szolgálja.
Viszont, az oroszországi ásványkincsek, energiahordozók, a favagyon, a klímaváltozás miatt szüntelenül növekvő termőterületek, a glóbusz legnagyobb édesvíz-készlete fölötti rendelkezés kivételezett helyzetbe hozzák vagy tartják azt a hatalmat, tőkés érdekcsoportot, amely ezek elosztásában meghatározó szerepet játszhat a jövőben. Minden más magyarázat inkább csak magyarázkodásnak, sőt kifejezett figyelemelterelő propagandának tűnik fel előttem. (BEKIÁLTÁS)