"Orvosbűnözés" vs. politikusok.
Több független sajtóorgánum, így a Hírklikk is beszámolt arról, hogy vesztegetés vádja miatt emeltek vádat egy megyei kórház orvosa (és egy, az ügyleteket közvetítő betegszállító) ellen, aki tízezer forintért valótlan indokkal vett fel a kórházba, tartott bent „betegeket”.
Mi a bajom ezzel a hírrel?
Sokféle!
Természetesen elítélem az orvost, aki visszaélt a pozíciójával! Nem kérdés!
Azonban itt most egész másról lesz szó!
Arról, hogy a sajtó vékony jégen jár, amikor – teljesen fölöslegesen – jogerős ítélet hiányában, rágalmazási pertől tartva név nélkül – beszámol az ilyen, néhányadik esetről!
Jó! Tudjuk! A folyamatosan romló közbiztonság okán, meg az eladhatóság, a kattintásszám oltárán egyre szaporodnak a bűnügyi történetek a sajtóban, már-már fölidézve a hírhedt Szabó László nagy nézettségnek örvendő, egykori „Kék fény” című műsorát, melyet bő részben átvett az RTL híradója (gondolom, a TV2 és az M1) is, melynek hírösszefoglalói (első) felét különféle balesetek, bűnügyek krónikája teszi ki. Utána jöhet a harmadik világháború!
Jó! Az embereket ez érdekli! Katasztrófa-turizmus és társai! Tocsogunk mások vérében. Interjúk szaporán: „én kérem rendes embernek ismertem, ki gondolta volna, hogy kiírtja a családját?” És hasonlók.
Szolgálunk és informálunk! Ez a sajtó feladata!
Csakhogy!
1./ A meg nem nevezett orvos esetében az összes hasonló pozícióban lévő orvost (és betegápolót) is sikerül gyanúba keverni, személyükkel és az orvostársadalommal szemben egyben a közbizalmat rombolva!
2./ Tudjuk, hogy a kormány (és médiája pártfeladatként) az összeomlásra ítélt közegészségügy kilátástalan helyzetéért szokás szerint maga helyett bűnbakot állítva harcot hirdetett „a paraszolvencia” ellen, valójában az orvostársadalomba vetett bizalom megingatásáért, külön kommandót felállítva az orvosok ellenőrzésére, provokátorokkal, besúgókkal ékesítve a színtársulatot (ez a magyar embernek hagyományosan kedvenc elfoglaltsága), hogy a feje fölül a vádat: szétverte a közegészségügyet, hogy a neki és a klientélának hasznot hajtó magánorvosi szolgálatok igénybevételére szorítsa a fizetőképes keresletet, a többiek pedig dögöljenek meg cipőben, nem fizetünk egy buznyákot sem, az orvosokra hárítsa.
(Emlékezzünk, hogy a pedagógus-megmozdulások idején hány cikk jelent meg a tanítványait fenyítő, esetleg szexuális visszaélést elkövető magyar és külföldi tanárokról!)
3./ Tízezer lépés. Azaz forint! Sokszor tízezer sokra megy! És egyáltalán!
Csakhogy!
Mikor születik ítélet Simonka, Boldog és társai sokszáz-milliós harácsolási ügyében? Nem sikálták el Borkai ügyét? Ült egyetlen napot is Veres Margit? Mi van Kósa és a „csengeri örökösnő”, a lélegeztető gépek ügyében? Ki gazdagodott kővé, folyamatosan nyert közbeszerzési tenderekkel, fillérekért, vagy soha vissza nem térítendő hitelekből vásárolt értékes ingatlanokkal, megyényi szőlőkkel, földekkel, Postapalotával, MAHART-székházzal, megszerzett koncessziókkal, a kedvéért megépülő biatorbágyi átrakó állomással, déli-körvasúttal és így tovább, már számolatlanul, felsorolhatatlanul?
Igaz a közkeletű mondás! Lopni csak milliárdokat érdemes!
A független sajtó pedig ártatlan képpel, tán föl se fogva, hogy mit művel, szekundál a kormány tervéhez, hogy – ezúttal az orvosokra – kenje az ellátás tudatosan előidézett csődjét! Melyben kórházak, kórházi osztályok sora zár be, Pest megyében az ötvennyolc helyett tizenegy éjszakai és hétvégi ügyelet, három gyermekorvosi ügyelet marad, és társai!
Nem egyetlen bűnelkövető orvosra! Az esetével valamennyire!
