Az orosz nukleáris fenyegetés lassan kezd mindennapossá válni, megszokni persze nem lehet, de most már nem kap mindenki a szívéhez, ha meghallja a hírekben, hogy a Kreml már megint az atomarzenálját vagy a zaporizzsjai erőművet emlegeti.
Azt bizony zsarolásra használják.
Lássuk rögtön egy július 6-i TASZSZ-hírt, aminek megértéséhez – előre szólok – csavaros elme szükséges, de azért nem lehetetlen feladat a megfejtése.
WASHINGTON, július 7. /TASZSZ/. Moszkva sürgeti az Egyesült Államok vezette Nyugatot, hogy akadályozza meg a kijevi hatóságokat abban, hogy terrortámadást hajtsanak végre a Zaporizzsjai Atomerőmű (ZNPP) ellen, mivel Kijev a NATO-t közvetlenül be akarja vonni a konfliktusba – közölte csütörtökön Anatolij Antonov washingtoni orosz nagykövet.
»Felszólítjuk a kijevi rezsim kurátorait, hogy gyakoroljanak felelősséget és gyakoroljanak befolyást ‘védenceikre’, hogy elkerüljék a nagyszabású katasztrófát. A nyugati uralkodó elitnek meg kell értenie, hogy a harctéri kudarcok miatt Kijev arra törekszik, hogy ürügyet teremtsen egy NATO-kontingens Ukrajnába telepítéséhez, és ezáltal a regionális konfliktust harmadik világháborúvá duzzassza fel. Az amerikai és az európai polgárok aligha állnak készen arra, hogy rendezett sorokban meneteljenek a pokolba, amelybe a Zelenszkij-kormány az egész bolygót belerángatja« – mondta a követ az ukrán kormány állításait kommentálva, miszerint Oroszország a ZNPP felrobbantását tervezi. Az orosz nagykövetség a Telegram-csatornáján tette közzé Antonov legfontosabb megjegyzéseit.
»Azok a kijelentések, amelyek szerint Oroszország provokációra készül az általa ellenőrzött atomerőmű ellen, abszurdak. A létesítményben orosz állampolgárok dolgoznak. A NAÜ szakértői, akik nem tudhatják, hogy ki bombázza a ZNPP-t, szintén rotációs alapon vannak ott« – mutatott rá az orosz nagykövet.
»A hírlapírók továbbra is úgy tesznek, mintha nem vennék észre a nyilvánvalót: a különleges katonai művelet kezdetétől fogva a Zelenszkij-rezsim összes ellenünk felhozott vádjáról kiderült, hogy az maga Kijev szabotázsakciója. Elég, ha csak azt mondjuk, hogy mi történt a kakhovkai gáton, Bucsában és Kramatorszkban. Ezúttal a tét jelentősen megnőtt: Európa nukleáris biztonsága van veszélyben« – hangsúlyozta Antonov.
Szerinte »a megfigyelők valójában az ukrán hatóságok bűnös szándékait támogatják a NATO-csúcstalálkozó előtt. A bűnözők szándékai a következők: terrorista támadást próbálnak felhasználni arra, hogy Oroszországot ‘nukleáris terroristaként’ rágalmazzák; el akarják terelni a figyelmet az ukrán fegyveres erők sikertelen ellentámadásáról, amelybe a Nyugat hatalmas erőforrásokat fektetett; a provokációt arra próbálják használni, hogy a szövetséget közvetlenül bevonják a konfliktusba« – pontosított a diplomata.
»A reaktorok védve vannak. Az erőműegységek mellett azonban vannak sérülékenyebb infrastrukturális létesítmények: hűtőrendszerek, a friss fűtőanyag és a nukleáris hulladék tárolóhelyei. Bármilyen lövedék találata rendkívül veszélyes, mivel hatalmas területek sugárszennyezése következhet be miattuk« – tette hozzá Antonov.” (TASZSZ)
Akkor értelmezzük. Antonov nagykövet azt mondja, hogy ők elfoglalták az erőművet, tehát ha azzal bármi baj történik, csakis az ukránok műve lehet. Azt nem értem, hogy ha elfoglalták, akkor nem tudják megvédeni? Mert egyelőre ez úgy néz ki, hogy az ő kezükben van az objektum, és kiabálnak, hogy nem ők akarják felrobbantani, azt csak rájuk fogják sütni, pedig nem is igaz. Gyerekes, sőt, oroszos „tükrözési” módszer mást vádolni azzal, amire magunk készülünk, ráadásul a nagykövet nyilatkozata igazi példája az orosz abszurdnak, ugyanis cinikusan azt állítja, hogy annyira akarják ők felrobbantani az erőművet, amennyire vétkesek voltak Nova Kakhovkánál, Bucsában vagy Kramatorszkban – márpedig pontosan, bizonyítottan tudjuk, hogy mindhárom borzalmas rémtettért Oroszország viseli a teljes felelősséget. Nem egyéb ez, mint a klasszikus kocsmai kötekedés első része:
– Te, b+, szidtad anyámat?
– Én ugyan nem…
– Hát hazudok én?
És már repül is az első pofon.
Viszont lássuk, hogyan értékeli az erőmű helyzetét a jóval higgadtabb és elfogulatlan ISW július 6-i jelentése.
“Ukrán és orosz tisztviselők július 6-án nagymértékben enyhítették a Zaporizzsjai Atomerőművel (ZNPP) kapcsolatos megnyilvánulásaikat. Az ukrán katonai hírszerzés főigazgatóságának (GUR) vezetője, Kirilo Budanov július 6-án kijelentette, hogy a ZNPP-nél bekövetkező ember okozta katasztrófa veszélye „fokozatosan csökken”, miután július 4-én különböző ukrán tisztviselők arra figyelmeztettek, hogy az orosz erők robbanószerkezetre emlékeztető tárgyakat helyezhettek el a ZNPP két reaktorépületének tetején.
Szergej Kirijenko, az orosz elnöki adminisztráció első kabinetfőnök-helyettese és Jevgenyij Balickij, a Zaporizzsjai Terület megszállási vezetője július 6-án szintén látványosan meglátogatta a ZNPP-t, és állítólag az erőmű száraz nukleáris hulladéktárolójának közeléből posztolt képeket. Kirijenko és Balickij megjegyezte, hogy az erőmű továbbra is „normálisan működik” orosz ellenőrzés alatt, ezzel leértékelve a korábbi orosz állításokat, miszerint az ukrán tevékenység közvetlenül veszélyezteti a ZNPP biztonságát. Kirijenko és Balickij talán azért látogatott el az erőműbe, hogy Oroszországot a ZNPP felelős gondnokaként mutassa be, és a látogatás során tanúsított beszédes magatartásuk arra utal, hogy az orosz tisztviselők talán visszalépnek az erőmű közelgő katasztrófájára vonatkozó kemény fenyegetésektől.
Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy a ZNPP-t övező orosz retorika célja, hogy elriassza az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást azáltal, hogy Ukrajnát nukleáris felelőtlenséggel vádolja, valamint hogy lebeszélje az ukrán erőket arról, hogy ellentámadást folytassanak a megszállt Zaporizzsjai Területen.”
Izé. Ez nem úgy hangzik, mintha közelgő, hamis zászlós ukrán támadás fenyegetne. De lássuk végül, hogy igazából és tényszerűen mit tudunk az erőmű helyzetéről? A Nasztojasee Vremja utánajárt a dolognak és kiderült, hogy nincs is akkora baj, mint azt a műszaki-tudományos szempontból analfabéta sokaság hiszi. Persze nem jó a helyzet, de szó sincs arról, hogy a nukleáris megsemmisülés szélén billegnénk.
Arról van szó, hogy két napja Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ismét kijelentette, miszerint az orosz hadsereg robbanószerkezethez hasonló tárgyakat szerelt fel a zaporizzsjai atomerőmű blokkjaira, és figyelmeztetett, hogy Oroszország provokációra készül a lefoglalt erőműnél. Azt, hogy ezek a tárgyak valóban léteznek, a Szabadság Rádió ukrán szolgálata és a Schemes oknyomozó projekt is megerősítette: a Planet.com július 5-én reggel készített műholdfelvételein a 4-es blokk tetején új objektumok láthatóak, amelyek két nappal ezelőtt még nem voltak ott. Ennek a blokknak az orosz hadsereg általi elaknásításáról számolt be kedden az ukrán hadsereg vezérkara is. A parancsnokság szerint az erőmű 3. blokkjának tetejét szintén elaknásították.
Az orosz fél, nevezetesen a Roszenergoatom képviselője közben a Rosszija–24 szövetségi tévécsatornán azt nyilatkozta, hogy az erőművet július ötödikére virradó éjszaka támadhatja Ukrajna. Az ukrán hatóságok hevesen tagadták ezt a szándékot, és a jelenlegi helyzetet ahhoz hasonlították, mint ami a kakhovkai vízerőmű június 6-i bombázása kapcsán alakult ki. Akkor Oroszország szintén aláaknázta a gátat, de Kijevet hibáztatta az erőmű elleni csapásért.
Mi történik a zaporizzsjai erőműben, és mekkora a valószínűsége egy nukleáris katasztrófának?
Ezt Ukrajna volt tüzelőanyag- és energiaügyi miniszterhelyettese, a csernobili atomerőmű egykori főmérnöke, Nyikolaj Sztyinberg mondta el a Nasztojasee Vremjának.
– A műholdfelvételeken a negyedik reaktor tetején néhány tárgy látható. Ha látta ezeket a képeket, meg tudja állapítani, hogy mik lehet azok?
– Nem vagyok szakértője ezeknek a dolgoknak. Bármi: anyagdarabok, fehérre festett vödrök.
– A képek felbontása nem túl nagy. Szóval nagyon nehéz kivenni, hogy mi az. De mindegy is, ha Zelenszkijnek és az ukrán hírszerzésnek igaza van, és ha ez robbanóanyag, akkor mi van ezeknek az erőműveknek a tetőszerkezete alatt? Milyen készülékek?
– Ezek a gépházak, alattuk a turbinák: a negyedik blokk turbinaterme és a harmadik blokk turbinaterme. Ez a turbinacsarnokok tetején van. Ezekben a helyiségekben nincs radioaktív anyag.
– Az ukrán vezérkar arról beszél, hogy a két erőműegységnek ezeket a tetőtereit aknásították el. Ha robbanások történnek a tetőkön, az lehet sugárvédelmi szempontból veszélyes?
– Ismétlem: nincs radioaktív anyag kifejezetten ezekben a helyiségekben. De van elég olaj, több száz kilométernyi kábel, ami mind égni fog. Egyáltalán nincs értelme arról vitatkozni, hogy mit és hol aknásítanak vagy nem aknásítanak el. Ukrajna törvényei és a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezmény szerint – ez egy világméretű egyezmény, amelyet közel 200 állam írt alá – 2022. március 4. óta folyamatos terrortámadás alatt áll az erőmű. Amint az erőmű fizikai védelmét megsértik, és legalább egy olyan személy jelenik meg a területen, akinek bizonyos meghatározások szerint nem szabad ott tartózkodnia, azt terrorcselekménynek nevezik. A mai napon az állomás már közel másfél éve van ebben az állapotban. És ebben az állapotban is marad, akár vannak robbanószerek, akár nincsenek, mindaddig, amíg az állomás ismét teljes mértékben Ukrajna fizikai védelme alá nem kerül.
– El tudja ezt érni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ)?
– Ehhez meg kell nyerni a háborút. Más eszközökkel nem lehet elérni. Ez a valós helyzet. Az én szemszögemből nézve a legveszélyesebb állapot tavaly március 4-től szeptember közepéig tartott, amikor a blokkok teljes kapacitással működtek, a külső áramellátás többször is megszűnt, így a blokkok egy súlyos baleset szélén egyensúlyoztak.
Ekkor következhetett volna be egy Csernobil- vagy Fukusima-típusú forgatókönyv. Ma nincsenek ilyen eshetőségek.
Igen, ma súlyos következményekkel járhatna, ha a radioaktív hulladéktárolók, üzemanyag-tárolók stb. megsemmisülnének. Ez lehetséges, de kilométeres körzetben fertőznének, nem pedig több tíz vagy száz kilométeres körzetben. A radioaktív termékek bizonyos mennyisége lefolyhat a Dnyeperbe, kiáramolhat a Fekete-tengerbe. De ezek nem azok a nagyságrendek, amelyeknek katasztrofális következményeket kellene tulajdonítani. Maga az erőmű azonban állandó terrortámadás alatt áll.
– Ha valóban nem téved az ukrán hírszerzés, ami az erőműegységek veszélyeztetettségét illeti, akkor milyen veszélyt jelentenek az orosz hadsereg akciói? Lehetséges-e maguknak az erőműegységeknek a felrobbantása?
– Nem tudom, mi van azokban a teherautókban, amelyek a turbinacsarnokokban állnak. Műszaki szempontból bármi lehetséges. Ki fogja megakadályozni őket abban, amit tesznek? Bárki, aki fegyvert visel az erőmű területén, ha nem a fizikai védelmi szolgálat tagja – definíció szerint terrorista. És senki sem tudja, hogy ki mit hordoz magánál. Ott van a nehéz felszerelés. Mi van abban a felszerelésben?
– Láttunk néhány felvételt erről a berendezésről közvetlenül az erőműegységek tetején, a turbinatermekben.
– Nem, nem láttam képeket fentről, de a gépházakban KAMAZ teherautók állnak, megrakva valamivel. Vagy talán üresek, vagy talán robbanóanyag van ott. Senki sem tudja. Ezért folyik ez a pszichológiai hadviselés, amelyet a NAÜ főigazgatójának ernyője fedez, aki a katasztrófa első napjai óta játssza provokatív szerepét. Ez a mai valós helyzet. A világ mindezt csak távolról nézi: még a kakhovkai vízerőmű felrobbantásán sem lepődött meg. És ez az 1949-es genfi egyezmény és az 1977-es bécsi jegyzőkönyvek megsértése, amelyek kategorikusan tiltanak minden katonai akciót a nagy gátak és nukleáris létesítmények környékén, mert az katasztrofális következményekkel járhat a lakosságra nézve.
– És ha egy gépcsarnokban történő robbanásról beszélünk, az már sugárveszélyes?
– Nem, nincs sugárveszély. A repeszek persze elszállhatnak mindenfelé, belecsapódhatnak bármibe. A katonák fegyverrel járkálnak. Mi van a zsebükben? Mi van azokban a ládákban? Nehéz megmondani. A gépház a legnehezebb probléma a tüzek szempontjából. Túl sok olaj van ott.
– De a nukleáris üzemanyag is megsérülhetett?
– Nem, ott nincs nukleáris üzemanyag. A turbinacsarnokban nincs sem nukleáris üzemanyag vagy radioaktív hulladék.
– Ha például az irányítóközpont károsodásáról beszélünk, az is kockázatot jelent?
– Természetesen igen. Ezért hívják az irányítóközpontot irányítóközpontnak. Az egész erőművet onnan irányítják, a műszakfelügyelő személyzetet és magukat a vezérlőrendszereket is. Az üzemben minden kockázatot jelent. Ez egy erőmű, ráadásul egy atomerőmű. Ott minden veszélyes lehet. Emiatt magasan képzett embereket alkalmaznak, amint azt másfél év elteltével már tudjuk. Ezért van a nagyon erős fizikai védelem, amelyet nemzetközi egyezmények védenek. Senki kívülálló, akit nem ellenőriznek minden egyes alkalommal a bejáratnál, nem mehet oda. És most több száz idegen fegyveres járkál ott…
Nos, a szakember nem kissé morózus – minden oka meg is van rá –, de az üzenete világos: Enerhodarból nem lesz sem Csernobil, sem Fukusima. Főleg azért, mert nincs is, hogy legyen, a feltételek, körülmények tavaly óta megváltoztak, a helyzet távolról sem teljesen veszélytelen, de nukleáris katasztrófa nem fenyeget.
Akkor mégis, miért emlegetik állandóan?
Láthattuk, ki emlegeti, ki állítja, hogy „ hatalmas területek sugárszennyezése következhet be” – az orosz diplomácia zsarolási kísérletének vagyunk tanúi. Ha épp nem taktikai nukleáris fegyverek bevetését emlegeti, akkor a zaporizzsjai erőmű sérülékenysége felett sajnálkozik, igazi maffiamodorban. Az a lényeg, hogy a világnak tele legyen a nadrágja a zsarolástól.
Ha már nadrágnál tartunk, sikerült egy mondatban meghatároznom az orosz diplomácia lényegét. Ez az, hogy több száz éve, lankadatlanul bizonygatják a világnak, miszerint nem ők tojtak a saját gatyájukba, és emiatt kárpótlás illeti őket. Valamint nagy-nagy tisztelet.
De ez másodlagos: az elsődleges az, hogy ne higgyünk a fenyegetőzésüknek, ne engedjünk a zsarolásuknak.
Ez a fontos. (Szele Tamás/huppa.hu)