Még a landolásnál is háromszázzal száguldott
Ötven éve, 1973. szeptember 26-án repült először a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép Washington és Párizs között. Az út mindössze 3 óra 33 percig tartott, amely a jelenlegi járatok repülési idejének is kevesebb, mint a fele.
Az elnevezés a latin concordia szóból ered, amelynek jelentése egység. A repülőgépek életre hívása angol–francia együttműködésből született. A Concorde a szovjet Tupoljev Tu–144-es után másodikként lépte át a hangsebességet a személyszállító gépek közül. Végsebessége szintén az orosz gép mögött a második legnagyobb a világon.
Sebessége csaknem elérte az óránkénti 2200 kilométert, vagyis túlszárnyalta a hangsebesség kétszeresét.
Felmerülhet a kérdés, hogy a 2200-as sebesség hogyan lehet a hangsebesség kétszerese, amikor a hangsebesség óránként 1200 kilométer? A válasz a magasságban rejlik.
A hangsebesség tengerszinten 1200, de ez a magassággal csökken, 15 ezer méteren már csak óránként 1060 kilométer. A Tupoljev a hangsebesség két és félszeresével is képes volt repülni.
Hangsebesség felett utánégetők nélkül
A Concorde prototípusa 1967-ben készült el a toulouse-i gyártócsarnokban. Először 1969 márciusában emelkedett a levegőbe, három hónappal a Tu–144-es után. Ötezer óra tesztelés után – amely rekordhosszúságú volt – 1969 októberében tettek próbát a hangsebesség feletti repülésre a Concorde-dal – derül ki az Aeropark Budapest videójából.
Repülési magasságában ahhoz, hogy tartani tudja óriási sebességét, arra sem volt szükség, hogy folyamatosan működjenek az utánégetők. Az utánégető a sugárhajtóművekben alkalmazott rendszer, amely lehetővé teszi a teljesítmény átmeneti megnövelését.
A Tupoljevnek szüksége volt erre a rendszerre, ahhoz hogy tartani tudja a hangsebesség feletti tempóját. Az angol–francia gép háromórás útjain két órát hangsebességnél gyorsabban haladva teljesített.
Magasba emelt, lekonyuló orr
A Concorde azért közelítette meg meredek, 18 fokos szögben megemelt orral a reptér kifutópályáját, mert a szárnyakon nem voltak fékszárnyak. Még ezzel a technikával is óránként 300 kilométeres sebességgel landolt. Felszálláskor pedig 350–380-nal robogott végig a kifutópályán.
Fékezéshez úgynevezett sugárfordítót is alkalmaztak, vagyis a hajtómű nemcsak meghajtani, de a haladási iránnyal ellentétes irányba működtetve fékezni is tudta a repülőgépet. A gép orr-része ilyenkor azért volt lehajtva, hogy elősegítsék a pilóták kilátását földközelben. Repülés közben kiegyenesedve az orr nem csupán áramvonalasabbá tette a Concorde-ot, de a keletkező hő nagy részét is elnyelte.
Újdonság volt, hogy a szárnyakban lévő hideg tüzelőanyagot használták hőcserélő rendszereken keresztül a különböző berendezések, illetve az utastér hűtésére is. Tizenhárom üzemanyagtartállyal volt felszerelve.
Tragikus bemutatkozás
A Concorde és a Tupoljev szuperszonikus utasszállító repülőgépeket 1973-ban mutatták be a Párizs-Le Bourget-i Nemzetközi Légi- és Űrszalonon. A bemutató tragédiával ért véget, ugyanis a Tupoljev második repülése közben lezuhant. Ezzel drasztikusan megcsappant a gépeik iránti kereslet.
Egy tucat érdeklődő légitársaság közül a baleset után végül csak kettő állította üzembe a Concorde-ot, a British Airways és az Air France, és üzemeltette is több mint húsz éven át.
1973. szeptember 26-án először tette meg a Párizs–Washington útvonalat a Concorde, ehhez csupán 3 óra 33 percre volt szükség. Az első két menetrend szerinti útját 1976-ban tette meg, Londonból Bahreinbe és Párizsból Rióba.
A gép óriási zajterhelést okozott, amely tüntetéseket is kirobbantott az egyesült államokbeli környezetvédők körében. Így a hatóságok csak többéves egyeztetések után engedték landolni a tengerentúlon.
A budapesti Ferihegyen 1985-ben szállt le először Concorde repülőgép. Rengeteg ember volt kíváncsi rá, elmondások szerint az emberek szinte egymást taposták, hogy láthassák.
London–New York 2 óra 53 perc alatt
Főleg a Párizs–New York és a London–New York vonalon repültek a szuperszonikus gépek, felére csökkentve az addig megszokott menetidőt. A London–New York útvonalat általában 3 óra 15 perc alatt tette meg, de a két város közötti rekordot 2 óra 53 perccel döntötte meg a Concorde. 1970 és 2003 között összesen 16 rekordot fémjelez a nem mindennapi gép.
A 90-es évek végén egy ennyire gyors Londonból New Yorkba tartó járatra nagyjából 3520 dollárba (1,2 millió forint) került egy jegy, retúrjegy esetén 6040 dollárt (2,1 millió forint) kellett fizetni. A gép a luxust és gyorsaságot képviselte.
A Concorde-ot is utolérte a balszerencse
A legendás repülőgép két évtizeden keresztül biztonságban szállította utasait komolyabb balesetek nélkül, egészen 2000 júliusáig. A Párizsból–New Yorkba tartó járat szenvedett katasztrófát a francia fővárosban.
A felszállás során a Concorde egyik kereke ráfutott egy olyan alkatrészre, amely az előtte felszálló repülőgépről esett le. A gép kereke defektet kapott és a felcsapódó gumidarabok átszakították az üzemanyagtartályt, amelyből ömleni kezdett a kerozin. Több elektromos vezeték is megsérült, és az üzemanyag lángra kapott. A pilóták megpróbáltak a közeli Le Bourget repülőtéren landolni, azonban nem jártak sikerrel.
A német Deilmann vállalat által bérelt különjáraton száz utas és kilencfőnyi személyzet vesztette életét. A baleset után egy időre a teljes flottát leállították. Amikor újra engedélyt kaptak a felszállásra, már érezni lehetett, hogy nem lesz hosszú életű, mivel az emberek bizalma megroppant az eset után.
2003 májusától kezdték el kivonni a gépeket az Air France-nál, majd pár hónappal később a Biritsh Airwyasnél is. A kivonás bejelentése után újra megnőtt az utazási kedv, sokan akarták kipróbálni a szuperszonikus repülést, amíg még lehetett.
A legutolsó Concorde-járat 2003. november 26-án a londoni Heathrow-ról utasok nélkül repült át a szintén egyesült királyságbeli filtoni repülőtérre, végleg lezárva a Concorde fémjelezte szuperszonikus utasszállítás 27 éven át tartó korszakát. A forgalomból kivont gigászok máig láthatók a világ különbözői tájain lévő múzeumokban. (hirado.hu)
