Pad
Miután momentumosok, vagy mások a Pride előestéjén szivárvány színűre festették, Fradi ultrák zöld-fehérre, hatvannégy vármegyések, fidelitasosok, Toroczkaik, vagy egyéb nyilasok nemzeti színűre, majd valakik barnára festették át, végül befóliázták és elvitték a Tompa utcai padot, megjelent a helyén egy szivárvány színűre festett konyhaszék, melyet valaki azonnal egy kukába gyömöszölt.
A szék kihelyezéséről és kivégzéséről eszembe jut az egészében is feledhetetlen Amarcord egyik feledhetetlen jelenete, melyben egy este hirtelen megszólal egy magányos hegedű a városka harang/óratornyából: az Internacionálét játssza a (nyilván kommunista) magányos zenész, egész addig, amíg a felfegyverzett, barnainges-egyenruhás fasiszták, döbbenetüket legyűrve, kitódulva a kocsmából, szilánkká nem lövik. A zene elhallgat, a hegedű lassan lecsúszik a terecske kövezetére, a fasiszták pedig diadalittas vigyorral, győzelmi mámorban visszatérnek a kocsmába: jól megadtuk neki!
Temérdek nemzetmentő/nemzetvédő teendői sorában a CÖF is indíttatva érezte magát, hogy eme – viszonyainkra, a kormányerők pitiáner kretenizmusára tökéletesen jellemző, mégis országos jelentőségű – ügyben megszólaljon: állítólag sebtiben közvéleménykutatást végzett, melynek eredményeként állítólag kétezernyolcszáz embert kérdezett meg, kik közül is állítólag kétezeregyszáznyolcan úgy nyilatkoztak, hogy a szivárványszín eltüntetése nem minősülhet rongálásnak!
A többieket már elvitte a rendőrség. Mári néni pedig nem tud a cekkereivel, bevásárlásból hazafelé tartva megpihenni a Tompa utcában, mivel közterületi ülőalkalmatosság ott már nem található. Viszont a nemzetet megint sikerült megvédeni a brüsszelista gyalázattól!
A tébolydák meg üresek!