Ettől a sötétségtől, csak az értelmes polgárok és a jó Isten mentheti meg az országot!
A politikusok, Magyarország újkori történelme során, talán a legtöbbet használt gondolata és mondandója az volt, hogy mit és mire gondolt István király.
Azt, hogy valójában mire gondolt talán senki sem tudja, de az ezer éve becsukódott szájába a legváltozatosabb gondolatokat adták.
Az biztos, hogy István király a semlegességre nem gondolt, mint ahogy egyetlen politikus sem Orbán Viktor előtt! Ennek számos oka van, mert az Árpád Ház idején ez fel sem merülhetett, mivel a Római Pápák vaskézzel uralták Európát, ezt bizonyítja a Beregi Eskü, amelyet a kiátkozás visszavonása miatt tett a király a pápának:
„Nektek, Jacobus uram, 3 Palestrina választott püspöke, az apostoli szentszék legátusa, a római egyház és Magyarország minden egyháza helyett és nevében, mi, András, Magyarország királya, megesküszünk Isten szent evangéliumára, hogy az alábbiak minden egyes pontját megtartjuk, elhatározva, hogy örökünkbe lépő fiaink is mindörökre tartsák meg, és semmiben ne szálljanak ezekkel szembe semmiféle alkalommal, és ne játsszák ki ezeket csalárdul, hogy ne úgy legyenek, ahogy az alábbiakban meg van írva; és elő fogjuk írni minden alattvalónknak királyságunkban, hogy minden egyes pontot tartsanak meg, és ha parancsunknak áthágói akadnak, meg fogjuk őket büntetni, ahogy illik, és megesketjük fiainkat és jobbágyainkat aszerint, ami lentebb írva van az ő esküjüket illetően”
Orbán mai logikája szerint az akkori Brüsszelnek, Rómának tette le az esküt, a szövegből nem süt a semlegesség!
Az Árpád Ház után ez szóba sem kerülhetett, mert a királyok Európa több országából érkezvén erre nem gondolhattak. Mint ahogy a sajátunk, Mátyás király sem.
A török ezt a kérdést egycsapásra 150 évre elintézte, majd a Habsburgok is 350 évre.
Újbóli lehetőséget a dualizmus szétesése kapcsán kaphattunk volna, de a világháború után ennek lehetősége, Trianonnal fűszerezve egyenlő volt a nullával.
A Szovjetunió az ilyen típusú ábrándokat nem tette lehetővé.
A rendszerváltás meg alapvetően arról szólt, hogy végre visszatérhetünk a nyugatos Európába.
Újabban jött ez az agyament beteg ötlet, hogy a gazdasági függetlenség útjára kell lépnünk, mikró országként, a világ GDP 0,1-0,2% adva, de az Unióban sem több mint 3-4%. Nincs egyetlen olyan iparág, amelyben akár részben is, Magyarország a saját jogán, értelmezhető piaci szereplő lenne.
Lombardia, (Milánó és környéke) egyedül a kétszeresét állítja elő a magyar GDP- nek.
A szerénység sosem volt a magyarok kenyere, vagy sajátja, a nagyzolás és a kavarás mindig túlhaladta a szerénységet.
Úgy látszik a parton vergődő és szenvedő hal szerepe jobban tetszik a hatalmon lévőknek, mint a valósággal való szembenézés.
Az oroszok vagy a kínaiak felé való kacsintás hatalmas kockázatokkal jár, talán egyetlen előnye sincs, a legfelsőbb politikai vezetők függetlenedésén kívül, az Európai Unió polgári kultúrával teletűzdelt szabályozásától.
A semlegesség ideája egyben a Szent István „gondolatának” nyílt elárulása, populista és értelmezhetetlen gondolatok mentén.
Isten és a józanul gondolkodók, remélhetőleg megmentik Magyarországot, ettől az otromba, és káros akciótól!
