Globális megállapodás készül a műanyagszennyezésről. A műanyag-újrahasznosítás azonban túlságosan költséges, és eltúlozzák az arányát az éllovasok is.
Jogilag kötelező ENSZ-megállapodás készül a műanyagszennyezésről, a jövő héten kezdődnek az egyeztetések a dél-koreai Puszanban. A tárgyalások elsősorban arról fognak szólni, kell-e egyezményben korlátozni a világon évente előállítandó műanyag mennyiségét, a legnagyobb gyártók – Szaúd-Arábia és Kína – azonban inkább a hulladékfeldolgozásra és a műanyag-újrahasznosítás javítására összpontosítanának.
A kormányközi környezetvédelmi tárgyalóbizottságnak ez már az ötödik ülése lesz, és Dél-Korea a legmegfelelőbb hely a megrendezésére, az ország ugyanis kimagasló eredményeket ért el: hivatalos adatok szerint a műanyaghulladék 73 százalékát újrahasznosítják. Összehasonlításképpen:
az Egyesült Államokban 5-6 százalékos ez az arány.
A kéthavonta megjelenő MIT Technology Review magazin szerint a dél-koreai „a világ egyik legjobb újrahasznosító gazdasága, az egyetlen olyan ázsiai ország, amelyik 2022-ben bekerült az első tízbe a szaklap zöld jövő indexe alapján. (A vizsgált 76 ország közül Magyarország a 29. helyen zárt.)
Környezetvédők és hulladékgazdálkodási szakértők szerint a kép azonban messze nem ilyen szép.
Csalnak a műanyag-újrahasznosítás számai
Azt állítják, hogy a 73 százalékos adat nem valós, mert csak a szelektálókba érkezett mennyiséget veszi figyelembe, a Greenpeace becslése szerint valójában a teljes műanyaghulladéknak csupán a 27 százalékát hasznosítják újra. Azt a szöuli környezetvédelmi minisztérium is elismeri, hogy a hulladék definíciója, az újrahasznosítási módszerek és a statisztikai számítások országonként eltérőek, ami megnehezíti az egységes értékelést.
Közben az ország műanyaghulladék-termelése a 2019-es 9,6 millió tonnáról 2022-re 12,6 millió tonnára ugrott, ami 31 százalékos emelkedés három év alatt, részben az élelmiszerek, ajándékok és egyéb online megrendelések műanyag csomagolásának koronavírus-járvány alatti viharosan gyors növekedése miatt. A 2023-as adatokat pedig még nem tették közzé – emlékeztetett a Reuters.
Ipari és kormányzati források, valamint aktivisták szerint a műanyag jelentős részét nem hasznosítják újra, néha pénzügyi okokból.
Halmozódik a feldolgozatlan veszélyes hulladék
A fővárostól 85 kilométerre lévő Aszan város anyagi okokból bezárt műanyag-újrahasznosító üzeménél például
19 ezer tonna finomra őrölt műanyaghulladékot halmoztak fel kezeletlenül,
a szeméthegyből árad az enyhe bűz.
„Valószínűleg több mint 2-3 milliárd von (840 millió forint) lesz az eltávolítása – mondta a hírügynökségnek egy regionális kormánytisztviselő. – A tulajdonos vélhetően képtelen fizetni, így a takarítás alacsony prioritású számunkra” – tette hozzá.
Egy 2017-es tanulmány szerint világszerte a műanyaghulladék több mint 90 százalékát lerakják vagy elégetik, mert nincs olcsó módja az újrahasznosításának.
Következetlen a szabályozás
A dél-koreai kormányt sok kritika éri amiatt is, hogy nem konzisztens az egyszer használatos műanyagok használatának szabályozása, a környezetvédelmi tárca tavaly visszavonta az egy évvel korábbi szigorítást, részben a petrolkémiai gyártók nyomására.
„A cégek adják a pénzt, ők fizetik az adókat. A környezetvédelmi a legkisebb hatalmú minisztérium a kormányzatban” – ismerte el egy neve elhallgatását kérő ágazati tisztviselő.
Jun Szogjol dél-koreai elnök a G20 csoport hét eleji brazíliai csúcstalálkozóján mindenesetre kijelentette, hogy a fenntartható fejlődés érdekében „erőfeszítéseket kell tenni a műanyagszennyezés csökkentésére”, és ígéretet tett rá, hogy a kormánya támogatni fogja a jövő heti tárgyalásokat.
Lépések előre
A kormány már lehetővé tette az olyan vezető petrolkémiai vállalatok számára, mint az LG Chem, hogy a műanyag pirolízis útján történő újrahasznosításával elsődleges alapanyagot, naftát állítsanak elő. Az SK Chemicals pedig újrahasznosított alapanyagokat használ fel olyan termékek gyártásában, mint a vizespalackok, valamint a csúcskategóriás elektromos autók gumiabroncsai.
A pirolízis során a műanyaghulladékot rendkívül magas hőmérsékletre hevítik, ami olyan molekulákra bontja, hogy újrahasznosíthatóvá válik üzemanyagként vagy második életciklusú műanyagtermékek előállításához.
Az eljárás azonban költséges, és növeli a szén-dioxid-kibocsátást.
Az Európai Unió is sáros
Az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek októberi ülésén is téma volt a jövő heti egyeztetés. „Megkíséreljük elfogadni az ENSZ keretében a műanyagszennyezésről szóló egyezményt” – mondta akkor Raisz Anikó környezetvédelmi és körforgásos gazdaságért felelős államtitkár. „Mindannyian ismerjük a tengerben, folyóinkban és tavainkban úszó mikroműanyagok és műanyagok problémáját. Fontos, hogy erre összpontosítsunk” – idézte a szavait a Fatáj című online szaklap.
A kontinensen kívüli műanyag-túlkínálat miatt ugyan tavaly 8,3 százalékkal csökkent a műanyaggyártás Európában, ez azonban az újrahasznosítást is magával ránthatja.
Az Európai Parlament és az Európai Tanács hosszú vita után megállapodott arról, hogy felülvizsgálják a 27-ek hulladékexportjának szabályozását, és nem szállítanak többé olyan típusú szemetet harmadik országba, ahol azt nem képesek megfelelően feldolgozni,
ez az intézkedés azonban csak 2026 közepén lép életbe, és az EU addig is önti a szemetét más országokba.
Az Eurostat adatai szerint csak a világ második legnagyobb hulladékimportőr országába, Malajziába 8,5 millió tonna papír-, műanyag- és üveghulladékot szállított, 35 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Nagy európaiszemét-importőr Indonézia és Vietnám is.
Bár az európai hulladék mintegy 90 százalékát helyben kezelik, az export 72 százalékkal nőtt 2004 óta – ismertette az Európai Bizottság adatait a Deutsche Welle. (vg.hu)
