Rég volt ekkora pezsgés Magyarországon gazdaságpolitikai fronton.
A magyar kormány részéről a kommunikáció az elmúlt hónapban egyértelműen erre terelődött, gazdasági témákkal igyekszik elérni a szavazókat. Ez önmagában furcsa és elég veszélyes, de még rosszabb olvasni, hogy ennek kapcsán milyen víziók láttak napvilágot.
Furcsa, mert az elmúlt évtizedekben nem volt arra példa, hogy bármilyen politikai csoportosulás gazdasági programmal nyerjen választást, és veszélyes is, mert egyrészt a választók döntő többségének nincsenek meg a kellő gazdaságpolitikai ismeretei, és bizonyos szint fölött gyorsan elveszíti az érdeklődést a téma iránt. A saját zsebükön kívül érthető módon más nem nagy érdekli az embereket. Másrészt azért is veszélyes, mert a köztudatba bedobott víziókat másfél év múlva számon is kérhetik a kormányon: most beígért sok mindent (amit a nyomdafesték elbír), de nagyon nagy kérdés, ezekből mi és mekkora mértékben fog teljesülni.
Nem szeretném túlragozni a beígért lépéseket, a 3-6 százalékos GDP-növekedést, az 1000 eurós minimálbért, az egymillió forintos átlagkereset, írtak már róla eleget. Röviden és tömören a véleményem: nemcsak nem reális egyik ígéret sem, de sok szempontból káros is. Nézzük meg például az elvárt GDP-növekedési ütemet, kicsit bontsuk szét a GDP összetevőit.
A gazdasági növekedést egy bizonyos hibahatáron belül nem annyira nehéz meghatározni. Vegyük a legegyszerűbb tankönyvi példát, a GDP nagyon leegyszerűsítve a következő változók összegéből jön össze: lakossági fogyasztás, beruházások, kormányzati kiadások és nettó export (exportvolumen mínusz az importvolumen). Ennek a négy tényezőnek a változását kell megsaccolni, hogy eltaláljuk a várható gazdasági növekedést. A szakminisztériumokban és a jegybankban elemzők tucatjai dolgoznak azon, hogy eltalálják a következő időszak adatait. Az utóbbi időben inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A covid utáni fellendülés és a választási évben a lakosságnak kiszórt súlyos százmilliárdok hatására 2022-ben 4,3 százalékos volt a gazdasági növekedés, tavaly viszont már „technikai” recesszióba került Magyarország. 2023-ban a magyar GDP 0,8 százalékkal csökkent, így már tavaly év végén elkezdődött az álmodozások kora. A 2024-es GDP-növekedést 4 százalékosra tervezte a Pénzügyminisztérium, sőt idén év elején Nagy Márton bedobta még a magasnyomású gazdaság ötletét is, amiből szerencsére nem lett semmi sem.
Már 2023-ban látszott, hogy a lakosság az inflációs sokk után sok mindent szeretne, de leginkább pénzügyileg egyenesbe jönni. A legyalult megtakarítási állomány visszatöltése ugyanakkor azzal jár, hogy a rendelkezésre álló jövedelemből kevesebb marad fogyasztásra. Bár az alacsony bázis miatt lehetett reménykedni abban, hogy a lakosság nekiáll fogyasztani, nem ez történt.
A magas infláció miatt szintén magas jegybanki kamatok mellett pedig abban reménykedni, hogy a beruházási volumen érdemben nőni fog – hát több mint optimista várakozás volt. És még ott van egy nagyon komoly tényező, amit szintén a kormány hozott össze: miután agyba-főbe belenyúlnak adókkal a vállalati életbe, a beruházások kockázati prémiuma jelentősen megnőtt. A költségvetés már 2023-ban is óriási deficitet halmozott fel, idén ráadásul még bejött mellé a kamatkiadások drámai emelkedése, így ettől a GDP-tényezőtől (állami beruházások) sem lehetett csodát várni.
A nettó exportban lehetett egyedül reménykedni, de itt a magyar export fura szerkezete miatt két iparág határozza meg a teljes export sikerességét: az autóipar és az akkumulátorgyártás. Egyik iparág sem volt sikertörténet 2024-ben, de ebben túl meglepő nincs. Aki nem látja, mi megy végbe jelenleg az európai autóiparban, illetve aki nem látta, hogy a német gazdaság milyen helyzetben van, az egy másik bolygón él.
Ezek után már csak egy kérdésem van: hogy jöhetett ki a 4 százalékos GDP-növekedés terve idénre? Annyira lehetett ezt komolyan venni, hogy maga a PM a költségvetés elfogadás után kettő, azaz kettő hónap múlva lefelé módosította a növekedési várakozását. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer. És momentán ott tartunk, hogy 2024-ben az eddig eltelt három negyedévből kettő mínuszos lett. Jó esetben a teljes éves GDP-növekedés eléri az 1 százalékot, de valószínűbb, hogy plusz nulla lesz az.
„Kiemelkedő lehet a gazdasági növekedés 2025-ben”, hangzott el a magyar miniszterelnök szájából a szokásos pénteki Kossuth rádiós interjújában. Mitől is? A GDP-komponensek melyikétől is várható 2025-ben, hogy drámaian javuljon? A költségvetés így is romokban, a beruházások számára ugyan alacsonyabb a hitelkamatszint, de a szabályozási kockázat semennyire sem csökkent, sőt inkább nőtt az elmúlt hónapokban. Az egész európai gazdasági növekedés, azon belül is német továbbra is döcög, és semmi okot nem látok arra vonatkozólag, hogy ez jövőre érdemben javulna. Ezzel három változó nagyjából kilőve, marad egyedüliként a lakossági fogyasztás.
Egyetértek azzal a várakozásokkal, hogy az elmúlt évek gyenge lakossági fogyasztása jövőre nőni fog, ennek a mértéke ugyanakkor korlátos. A reálbérek alakulása nem vetít előre drámai pluszjövedelmet, vagyis sokkal több pénz reálértékben nem marad a lakosság zsebében.
Csak akkor érhető el drámai növekedés, ha kétirányú stimulus érkezik: mind a fiskális, mind a monetáris politika elkezdi szórni a pénzt.
Ezzel el lehet érni a 2025-re tervezett 3,4 százalékos növekedést, de ennek ára lesz. Tovább nő a költségvetési hiány, és ismét megugrik az infláció. És ezt árazza a forintpiac is: két év relatív nyugalom után 410 forintig az emelkedett az euró jegyzése.
A jelenlegi MNB-elnök, Matolcsy György mandátuma jövő márciusban lejár, és a várakozások szerint Varga Mihály jelenlegi pénzügyminiszter kerül a helyére. Nagy Márton megkapja a pénzügyi tárcát is, így kialakul majd egy gazdasági szuperminisztérium, adottak lehetnek majd a feltételek, hogy biturbó fokozatra kapcsoljon a kormány: egyszerre jöhetnek a költségvetési és a monetáris lazítások. Az elvárt eredmény, hogy valóban jelentősen nőjön a GDP, kevésbé valószínű, mint két szimpla következmény: ismét nekilódul az infláció és tartósan gyengülő trendbe kerül a forint. Megéri?
Azt érteni vélem, hogy a 2026-os választások eredménye fontos, csak az észszerűtlen pénznyomtatás következményeit ismét mi, állampolgárok/szavazók fogjuk megfizetni. És történik mindez úgy, hogy a főszereplők track rekordja finoman szólva is gyenge, illetve nem tudjuk előre, hogy Varga Mihály jegybankvezérként milyen sikeresen fog muzsikálni. Nagy Márton kreatív és hozzáértő jegybankár volt, a kreativitás megmaradt az NGM-nél is, de jelenlegi pozíciójában mintha nem fogadná el, hogy csak a jegybanknak van joga és lehetősége korlátlan mértékben pénzt/likviditást kibocsátani. A költségvetésnek nincs. És az elmúlt két és fél évben gyakorlatilag bármilyen nagyotmondó versenyben vett részt, semmi sem jött be belőle.
Érdekes másfél év vár ránk, a választási kampány már elkezdődött, ezek szerint most gazdasági ígéretekkel próbálja meggyőzni a szavazókat a kormány. Biztos sok-sok grandiózus tervvel, ígérettel fogunk találkozni, az is biztos, hogy
lesz helikopterpénz a lakosság és vállalatok részére, félek azonban, hogy ez nagyon sokba fog kerülni.
Ha meg nem sikerül, akkor megint rákenjük a háborúra és a gyenge német gazdasági teljesítményre, ugye? (g7.hu)
