Kedden elnököt választ az Egyesült Államok – hogyan állnak az esélyek legutolsó közvéleménykutatások szerint?
A lényeg nem az, hogy kit támogatnak többen országosan, hanem az, hogy ki szerzi meg a győzelemhez minimálisan szükséges 270 elektori szavazatot – ez pedig alapvetően az úgynevezett csatatérállamokban dől majd el.
Ha országosan nézzük, csaknem holtversenyben van az elnöki posztért folyó versenyben a republikánus Donald Trump és a demokratapárti Kamala Harris.
Fej-fej mellett
Harris – aki a Joe Biden elnöksége alatti években a modernkori amerikai történelem egyik legnépszerűtlenebb alelnöke volt – kis előnyre tett szert Trumppal szemben, amikor július végén gyakorlatilag átvette az elnökjelöltséget a mentális állapotának romlása miatt visszalépő Joe Bidentől.
Az előnyt augusztusban és szeptemberben néhány százalékpontra növelte, az elmúlt hetekben azonban egy százalékpontra csökkent a különbség közte és Trump között: jelenleg a megkérdezettek 48 százaléka támogatja őt, 47 százaléka pedig a volt amerikai elnököt a BBC által idézett friss, összesített amerikai közvéleménykutatási adatok szerint.
A győzelem szempontjából a lényeg persze nem az, hogy országosan kit támogatnak többen, hanem az, hogy ki szerzi meg elegendő tagállam támogatását, azaz a győzelemhez minimálisan szükséges 270 elektori szavazatot. (Az elnököt a tagállamok küldöttei, az úgynevezett elektorok választják meg, az amerikaiak tehát hivatalosan rájuk szavaznak az alapján, hogy melyik jelöltet támogatják.)
Itt dől el a választás
A tagállamok által delegált elektorok száma alapvetően népességszámtól függ, és túlnyomó többségükben a „mindent visz-elv” érvényesül: az államban a szavazatok többségét megszerző jelölt viszi az összes elektori szavazatot.
Az 50 amerikai tagállam többsége hagyományosan vagy republikánus vagy demokratapárti irányba húz, esetükben szinte előre borítékolható a végeredmény (bár a meglepetéseket természetesen itt sem lehet teljesen kizárni).
A választás tehát azokban az államokban dől el, ahol mindkét jelöltnek reális esélye van a győzelemre. Ezek az úgynevezett csatatérállamok, amelyek jelenleg a következők: Pennsylvania (19 elektori szavazat), Georgia (16), Észak-Karolina (16), Michigan (15), Arizona (11), Wisconsin (10) és Nevada (6).
Az ABC News által összegzett közvéleménykutatási adatok szerint a hét csatatérállam közül háromban jelenleg Trump vezet: Arizonában mintegy 2, Georgiában és Észak-Karolinában pedig egy-egy százalékkal. Harris két államban, Michiganban és Wisconsinban áll az élen (kevesebb mint egy százalékkal), Pennsylvaniában és Nevadában pedig döntetlenre áll a verseny.
A különbségek azonban olyan kicsik – hívja fel a figyelmet a BBC –, hogy a közvélemény-kutatások átlaga alapján lehetetlen megmondani, hogy valójában ki vezet (a felmérések általában 3-4 százalékpontos hibahatárral kalkulálnak.)
Arizonában, Georgiában, Észak-Karolinában és Nevadában már több alkalommal volt változás az első helyen. Michiganban, Wisconsinban és Pennsylvaniában Harris vezetett augusztusban 2-3 százalékkal, azóta azonban csökkent az előnye, Pennsylvaniában pedig el is vesztette az első helyet.
Érdekesség, hogy utóbbi három állam 2016-ig demokratapárti fellegvár volt, akkor azonban Trump elhódította őket Hillary Clintonnal szemben. Joe Biden 2020-ban visszavette őket, és ha sikerülne megtartania Harrisnek e három államot, akkor nagy lépést tenne a győzelem felé.
Harris mindenesetre jobban teljesít Trumppal szemben, mint tette anno Biden, aki a visszalépése napján átlagosan csaknem öt százalékponttal volt lemaradva a csatatérállamokban.
Kérdés persze az is, hogy mennyire lehet bízni az előzetes közvélemény-kutatásokban: 2016-ban és 2020-ban például alábecsülték Trump támogatottságát – részben azért is, mert a republikánus politikus híveit nem volt könnyű bevonni a felmérésekbe.
Azóta azonban a közvéleménykutatók számos változást vezettek be a mérésekben, a 2022-es időközi választás pedig állítólag az egyik legsikeresebb volt az amerikai történelemben a kutatók szempontjából.
Mit mond a szakértő?
„Teljesen fej-fej mellett van a két jelölt (…) Megjósolhatatlan, hogy ki nyeri a választást” – mondta korábban mindezzel összhangban Yaro Patrice Amerika-szakértő lapcsoportunk, a Klasszis Média műsorában, a Klasszis Podcastban.
Hozzátette: ha mindenáron tippelnie kellene, akkor kicsit esélyesebbnek tartja Harrist, de „a vagyonomat nem tenném fel szívesen erre.” Megemlítette, hogy egy amerikai professzor, Allan Lichtman – aki 1984 óta minden elnökválasztás eredményét sikeresen megjósolta egy különleges modell segítségével – szintén Harrist jelezte győztesnek.
Patrice is kiemelte, hogy a választás fókusza most a csatatérállamokra korlátozódik – gyakorlatilag ezekben fog eldőlni a győzelem.
Szerinte a két párt támogatottsága a 2010-es évekre földrajzilag is kettészakadt: a nagyvárosok demokratapártiak, a kisvárosok és a vidék republikánusok. A nagyvárosokat körülvevő külvárosok pedig jelenleg kiegyenlítettek, „itt lesz a nagy csata.”
Szerinte az alapkérdés az, hogy „ki a változást ígérni tudó jelölt”. Az amerikaiak ugyanis elégedetlenek sok dologgal, többek között a gazdasággal – Trumpnak ebből a szempontból jelentős előnye volt Bidennel szemben a közvéleménykutatásokban, Harris-szel szemben viszont már jóval kisebb az előnye.
Ugyanakkor – tesszük hozzá – a volt elnök személye annyira megosztó, hogy a választás alapvetően Trump és „nem Trump” közötti döntésnek tűnik, amely során háttérbe szorulhatnak a választási ígéretek.
November 5-én persze nemcsak elnök-, hanem kongresszusi választás is lesz – a Képviselőház mellett a Szenátus egyharmadát is megválasztják az amerikaiak –, és ekkor tartják a tagállami választásokat is (polgármesterek, kormányzók, tagállami törvényhozás megválasztása). Azaz minden szempontból irányt választ az Egyesült Államok.
Érdekesség egyébként, hogy hétfőn a Klasszis Média stábja (nem reprezentatív) közvéleménykutatást végzett Budapest utcáin a témában. Az eredmény hasonló lett, mint a tengerentúlon: a megkérdezettek közül körülbelül ugyanannyian támogatták Harrist, mint Trumpot. (Privátbankár)
Újabb jel utal arra, hogy Donald Trumpra egy csúnya vereség vár
Bár az amerikai választások hivatalos napjáig még hátravan néhány nap, a voksolás korábban elkezdődött, hiszen az Egyesült Államokban az ország mérete miatt bevett gyakorlat az előválasztás. Kinek kedvez az előválasztók magas száma?
Minden bizonnyal kevesebb izgalmat tartogatna az elnökválasztás, ha a demokraták jelöltje még mindig Joe Biden lenne. Hiszen ebben az esetben Donald Trumpnak jóval korábban odaadhatták volna az Ovális Irodát, a leáldozóban lévő jelenlegi elnök nem jelentett volna érdemi vetélytársat. A Demokrata Párt reménye azonban Biden alelnöke, Kamala Harris, aki alelnöksége alatt jócskán megkopott népszerűsége hamvaiból részben feltámadt, ráadásul sikeresen vett több akadályt is.
Miközben az előválasztás már nagyban dübörög, a cikkünk írásakor legfrissebb közvélemény-kutatási adatok fej-fej mellé mérik a jelölteket: a FiveThirtyEight aggregált, kizárólag a szövetségi szintű felméréseket figyelembe vevő, november 4-i adatai alapján Kamala Harrist a megkérdezettek 48 százaléka támogatja, míg Donald Trump mögött 46,9 százalék sorakozott fel. A különbség hibahatáron belül van, így az állás elképesztően szoros.
Ennyi még gombócból is sok
66 443 034 – ez egy olyan szám, amely még sokszor elő fog kerülni a választási hajrában; ugyanis ennyi, valamivel több mint hat magyarországnyi ember igényelte az előválasztási lehetőséget. Pontos megoszlásuk is ismert, 44 százalék regisztrált demokrata, 30 százalék republikánus, míg további 26 százalék nem regisztrált pártpreferenciát.
November 4-ig 76 438 831 ember szavazott le akár valamelyik előválasztási helyiségben megjelenve, akár levélben. Megoszlásuk az NBC adatai alapján árulkodó, a szavazók 41 százaléka volt demokrata regisztrált, míg 39 százalék republikánus. Miután összességében is több demokrata beállítottságú választó jelezte, hogy így kíván szavazni, az előválasztáson résztvevők körében egyelőre Kamala Harris vezet.
2020-ban nagyon más volt a világ, hiszen az amerikai választásokat a koronavírus-járvány közepén rendezték, így rekord sokan választották a korábbi szavazás lehetőségét, az Elect Project adatai alapján összesen 101 453 111 előszavazatot adtak le, ebből 35,8 milliót személyesen. A lakosság döntő többsége azonban – részben a bevezetett korlátozások miatt is – levélben voksolt: a több mint 92,8 millió igényelt levélszavazatból végül 65,6 millió érkezett vissza.
Ezek megoszlása összességében a Demokrata Pártnak kedvezett, ugyanis Joe Biden támogatóinak nagyjából 51 százaléka szavazott így, szemben a Trump-tábor 25 százalékával. A személyes szavazók körülbelül 50 százaléka viszont a republikánus jelölt táborából került ki – ezzel is magyarázható, hogy a kezdeti eredmények miért Trump győzelmét mutatták, hiszen több csatatérállam végeredménye csak a levélszavazatok megszámlálása alapján lett biztos.
Volt egyszer egy 2016
A 2016-os választások több szempontból is sorsfordítónak bizonyultak az amerikai politikában, hiszen akkora datálható a klasszikus Republikánus Párt azóta is tartó válságának kezdete, amikor Donald Trump lényegében egy külső jelöltként nyomott le olyan republikánus szenátorokat az elnökjelöltségért folyó harcban, mint a texasi Ted Cruz, és a floridai Marco Rubio. Ellenfele Barack Obama korábbi külügyminisztere, Hillary Clinton volt.
A rendkívül durva, gyűlölettel és agresszív retorikával telített kampány után az előválasztás során több mint 57 millió amerikai döntött úgy, hogy így adja le a voksát, ebből nagyjából 33 millió szavazat érkezett levélben, míg 24,1 millióan személyesen mentek el. Az előválasztók aránya a két párt esetében 2016-ban 39 és 42 százalék volt a demokraták javára, és az adatok azt mutatták, hogy Clinton előnyben volt a korai levélszavazatokon, különösen a nők, a kisebbségi csoportok és a fiatalabb szavazók körében, míg Trump támogatottsága erősebb volt a személyesen szavazó korai szavazók körében és magán a választás napján.
Annak ellenére, hogy Clinton jobban teljesített az előrehozott szavazáson, Trump a választások napján a magasabb részvételi arány révén kulcsfontosságú államokat szerzett meg, különösen a nem felsőfokú végzettségű fehér szavazók körében, ami végül hozzájárult a győzelméhez az elektori kollégiumban, miközben az országos népszavazáson közel 3 millió szavazatot veszített. Ez az eredmény a stratégiai választói mozgósítás és a támogatás bizonyos területekre való koncentrálásának fontosságát mutatta meg, hiszen ez volt az, ami lehetővé tette azt, hogy Donald Trump úgy legyen amerikai elnök, hogy Hillary Clinton egyébként több szavazatot kapott.
Oké, de mit jelent mindez 2024-ben?
Azt, hogy az Egyesült Államok 47. elnökét hogy fogják hívni, valószínűleg november 6-a hajnali óráiban fogjuk csak megtudni magyar idő szerint, minden addig érkező adat csak előrejelzés – arra egyébként pont a 2016-os választás a jó példa, hogy ezek időnként igen megtévesztők lehetnek, hiszen akkor volt olyan agytröszt, amely Hillary Clinton győzelmét jelezte előre 90 százalékos biztonsággal.
Az előző két választási ciklus adatait figyelembe véve összességében azonban úgy tűnik, hogy az, hogy az előreszavazók aránya viszonylag magas, a Demokrata Párt malmára hajtja a vizet: nem véletlen, hogy Trump tervei közt szerepel többek közt ennek a rendszernek is a felülvizsgálata – igaz, ehhez előbb meg kell választani. (Privátbankár)
