A komplex rendszerek vizsgálata rámutat, hogy miközben a világ egyre bonyolultabbá válik, a láthatatlan, dinamikus elemek (érzések, gondolatok, norma) miatt előrejelzések nehezek, és a visszaút keresése nélkülözhetetlen a fenntartható működéshez; emellett a generalisták és specialisták közötti megosztottság határozza meg, ki látja át az egészet. A kincskereső megközelítés hangsúlyozza, hogy a változás belső, rugalmasságos struktúrák felé kell haladjon, és a vallásos‑kontrollal szemben az önművelődésre és kritikai gondolkodásra kellene helyeződni a hangsúly.
Üdvözletem kedveseim, mai anyagunk egy folyamatosan visszatérő témát fog vizsgálni. Nem azért mert ez a heppem, hanem azért, mert ahogy tárom fel előttetek az utat, úgy fogjátok elsajátítani az ismereteteket hozzá pontról, pontra. De kiindulási helyzetnek nyugodtan olvasgathatjátok vissza az előzőeket is, ártani biztos, hogy nem fog.
- Rendszer a képletben & Képlet a rendszerben
- Rendszerek problémái & amik mögöttük vannak (Közkívánatra)
Főleg azért nem, mert ez a mostani adalék egy fajta mankóként fog szolgálni hogy megértsétek azokat a személyeket, akik már látják felülről a rendszer kapcsolódási pontokat. Természetesen, a videót ezúttal is érdemes megnézni, de ezúttal a saját érdeketekben készüljetek fel egy fajta kincsvadászatra is, amiben viszont ásni is kell, az érdemi információ után. Akár tudatosan járt el az előadó, akár nem, lényegében az első leckét feladata előadásával, hogy a lényegi információt kiszűrjék belőle, így nem tagadta meg egyetemi tanári mivoltát sem.
Kivételesen, viszont a saját megkaparintott kincseimet is megosztom veletek. Mert bizony akad pár gyöngyszem. Lényegében, a Földön több fajta rendszer keresztezi egymást és ilyen folytán Komplex rendszernek tekinthetjük azt, amiben az élünk a bolygón (természeti -gazdasági- kulturális-társadalmi) . De nem elég, hogy a komplex rendszer, nem csak hogy összetett vagy rendezett, rendezetlen, rendszertelen elemekkel is tarkított, amiben nagy mértékű autonóm döntések is közreműködnek, így lehet szét választani egy összetett rendszertől ( pl. egy óra vagy technikai műszer működésétől) mert, vannak olyan elemei, amik változóak (érzések, gondolatok, viselkedés, norma) tartoznak a rendezetlen elemekhez, és ez teszi megjósolhatatlannak, hogy lássuk mi fog történni vele pontosan. Ezek a láthatatlan elemek. Így ezért is vonakodik bárki belenyúlni, hogy változtasson rajta, meg ahhoz már az unalomig ismételt tudatosodás sem árt, ami viszont önmagától nem fog beindulni, mert mindig kell hogy kiváltsa valami, pláne annál esélytelen, hogy ez elinduljon aki a "kék pirula" szerint él a Mátrixban.
Szóval, világunk egy komplex rendszer, de mégiscsak van egy íve, ami felé halad, a különféle változók szerepet játszanak ebben, és kérdés hogy már átbuktunk-e az ív túloldalára vagy sem, van-e vissza út és az hogyan lenne lehetséges? Így kénytelen vagyok elismerni, hogy tényleg több a kérdés mint a válasz, ahogy Boda Dezső említette. Hogy ezt miért nem látjuk problémának, itt jött el a másik számomra kincset érő információ. A mindennapi élet, nem látattatja azt az emberrel, hogy odáig fejlődött a világunk, amiben túl sok specialista él és dolgozik, míg generalistából egyáltalán nincs sok, vagy elég. Ami azt jelenti hogy sokan foglalkoznak életük során egy dologgal, munkájuk hivatásuk alatt, és látszólag azt gondolják, nincs szükségük arra, hogy más területet is jól átlássanak, inkább át is engedik olyanoknak, akik engedelmességért cserébe leveszik a hátukról és a vállukról a gondolkodás terhét azon a területen.
Dr. Boda Dezső előadása - Mit tanulhatunk, ha a komplexitás nézőpontjából nézünk a világra?
Míg a generalisták azok, akik felülről, madár távlatból tekintenek le és látják az összképet, hogy miért alakult úgy xy folyamat, mert átlátják a területeket és azoknak a működési elveit és hatásait egymásra, ebből azonban hiány van, mert ezzel még az iskolában sem foglalkoznak, mert az bizony veszélyt jelentene azok számára, akik élvezik az adott rendszer előnyeit. A bibi csak ott van, hogy az limitált ideig működőképes már csak, ezt is általában a generalisták látják, nem meghamisított statisztikákkal a hátuk mögött.
Bár, ha odáig tuningolják az emberek agyát hogy az életedből hozd ki a legjobbat és arass le minden babért, a mostban, akkor kit érdekel mi lesz jövőben. (Mondjuk a szorongóknak erről biztos, hogy más a véleményük... de a jövőkutatókat sem nyugtatja meg, hogy annak az alapját veszélyeztetik, hogy legyen tovább)
Szó, ami szó, rendszerünket a technikával hiába próbáljuk egyszerűsíteni, átláthatóbbá tenni, az egyre inkább bonyolulttá válik és merevvé is a folyamatos bővülő tényezők miatt. Az által hogy merevebb még törékeny és sérülékeny is lesz a komplex rendszer és még nem beszéltünk a rend megbomlásáról, ami káosszal fog járni geopolitikai szinten garantáltan. Azzal sincsen tisztában az átlag, hogy bizonyos feltételeknek eleget is kell tenni, mert esszenciális az életben maradáshoz, ezért a nagy kérdés igazán hogy melyik területen lesz először megborulás, egyáltalán a természeti oldalról vagy társadalmi oldalról fog bekövetkezni az összeomlás, egymással persze ezek is kölcsönhatásban lesznek, így látszólag ennek vesézése nem lényeges. Viszont abból a szempontból nagyon nem, hogy milyen módon masírozzunk vissza a görbén, már ha lehetséges, úgy hogy a világ nagy része tartózkodik masszív kómában. Vannak-e visszafordítási -beavatkozási pontok, ahol egy változtatással, pozitív irányban indulunk el több rendszerben is?
Boda Dezső szerint, az erőforrás csökkenés vonzhatja másban is a visszavonulást és az egyszerűsödést, de a fájdalmat nem lehet majd elkerülni, nincs más út mint levonni a konzekvenciákat, hogy rugalmas és nem merev struktúrák szerint alakítsuk rendszereinket, de mondanom sem kell hogy semelyik rendszer sem fog megmaradni abban a verziójában, amiben most van, de ez nem az jelenti hogy nem lesz szükséges beavatkozni, ugyanis ez most csak egy átmeneti állapot, "viszonylag nyugodt" és főleg nem marad állandó, nem tudjuk ugyanis meg és fenntartani. Habár Ő bízik az emberekben, én ennél realistábban látom a kimeneteleket, ezért is hangsúlyozom hogy a változás belülről kell hogy elinduljon.
Voltak érdekes felvetések a vallással kapcsolatban, hogy segíthetne, de a kontroll, ami az összes vallás alapja, egy veszélyes üzem, és illúziót ad egy magasabb tekintély szolgálatára, ahelyett hogy felépítené a bolygó őrzői attitűdöt, amihez viszont egyéni erő és motiváció szükséges, nem pedig annak az illúziója, hogyha elvégzed a feladatot, akkor biztos hogy megmenekülsz az egész káosztól. Nem így lesz, akkor sem ha egy órát imádkozol naponta. Vissza fogjátok kapni a kezetekbe a felelősségvállalást, a struktúrák megborulásával, ami először nagyon rémisztővé válik, mert önállóságra, ugyanakkor konstruktív kooperációra egyaránt fog ösztönözni. Emellett az előadó véleménye szerint könnyen lehetséges, hogy lokálisan több megoldás fog születni kísérleteket tekintően, így figyelni kell egymásra ki mit lép, akár egy sakk játszmában.
Némi parázsvitával végződött az előadás a kérdések szekcióban, ami a téma szempontjából, fontos figyelmeztető jelzés is volt, hogy hogyan definiáljuk a siker fogalmát? Az ember egy "sikeresnek" számító faj, hiszen már az összes kontinensen jelen van, ugyanakkor a természeti rendszer egyensúlya szempontjából ez katasztrofális jelenség, pláne tevékenységei szempontjából. Szeretjük azt gondolni, hogy ez túlzás és nem számít, de bizony számít, és már csak ezért is kéne vallás helyett, az önművelődésre, leginkább a rendszerszintű és kritikai gondolkodásra ösztönözni a Földön lényegében mindenkit 0-90 éves korig, mert ez hozhatja el az új korszakot, amiben, bekövetkezik az értékek átrendeződése, a norma megváltozása. Emellett, azonban társadalmi problémák "orvoslásában" az empátia szint növelése ezt megsegítheti és kiütheti a közönyt, még azelőtt hogy a káosz eluralkodik, mert ez is egy rendszerrel képezhető le igazán, ami láthatatlan, de mégis körbevon. (Future Traveller/Nagy Zsófia)
