Uszodai körökben már a nyolcvanas években köztudott volt, hogy az úszóválogatott korábbi szövetségi kapitánya szexuálisan bántalmazza versenyzőit. De ezt a közeg és a rendszer is hallgatólagosan elfogadta.
„A Fradiban úsztam Bakó Jenőnél és Gerendás Laci bácsinál, aki a Gyurika, az olimpiai bajnok pólós, Gerendás György édesapja, az én apám pedig a csapat és a válogatott erőnléti edzője volt akkoriban. Ez 1961-es történet. Edzések után mindig felültünk a srácokkal a margitszigeti fedett medence lelátójára, hogy megbeszéljük a dolgainkat, hiszen nemcsak klubtársak, de jó barátok is voltunk. És akkor odajött hozzánk egy fiatal edző, helyesebben egy fiatalember, s noha melegítőben volt, nekünk fogalmunk sem volt, hogy kicsoda. Ismeretlenül elkezdett minket dicsérni, hogy megnézte az edzésünket és látja, hogy milyen jók vagyunk, mert ő meg tudja állapítani, hogy ki tehetséges és ki nem. Szerinte a mostaninál sokkal többre volnánk képesek, és ha neki esélye vagy lehetősége volna velünk dolgozni, akkor mindannyian olimpiai bajnokok, világcsúcstartók leszünk. Ez volt az első élményem Széchy Tamással. Tizennyolc, tizenkilenc évesek voltunk, mindannyian az akkori válogatott keret tagjai. Persze amint Bakó Jenő meg a Gerendás Laci bácsi megtudta, hogy mit ajánlott, olyan dühbe jöttek, hogy felkeresték Rajki Bélát, aki mindamellett, hogy az uszoda igazgatója volt, a vízipóló-válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. Edzőim panaszt tettek nála, mire Széchy Tamást kitiltotta a Margitszigetről. Apám azonban később megszánta, megkérte a Bakó Jenőt, hogy tekintsen el a kitiltástól, mégiscsak egy fiatal edzőkolléga sorsa a tét, nem lenne helyes az elején derékba törni a karrierjét, még ha etikátlan módszerekkel is próbálkozott.
De ezt nekem nem az apám, hanem évtizedekkel később maga Széchy Tamás már befutott edzőként mesélte el, hogy tulajdonképpen az apámnak köszönheti, hogy engedélyezték a jelenlétét az uszodában miközben megkörnyékezte a válogatott úszókat.
Tőrös Károly története azért adekvát az Állami Díjas mesteredző halála után 24 évvel kirobbant szexuális bántalmazási botrány kapcsán, mert mutatja: a kétes megítélésű Széchy Tamás már edzői karrierje kezdetén is képes volt meglepni környezetét. De a történetet elmesélő Tőrös Károly életútja sem szokványos, és több ponton összeért Széchy Tamáséval. A fiatal úszó hiába volt válogatott kerettag, nem jutott útlevélhez, mert édesapját az ’56-os forradalom után a rendszer börtönbe zárta, a hatalom Magyarországon ellehetetlenítette pályafutását, így amikor 1965-ben először és utoljára megkapta az útlevelet, nem tért haza egy antwerpeni versenyről. Belgiumban a Leuven Egyetemre járt, úszásban egyetemi bajnokságot nyert, majd bekerült a Maccabi pólócsapatába, ahol aláírta első profi szerződését és bajnok lett. A hetvenes években már úszóedzőként ért el sikereket, tanítványai sorra nyerték a belga bajnokságokat, mire kinevezték a válogatott edzőjének. A nyolcvanas évek közepén Dél-Afrikába költözött és harminc évet élt ott. A nagy nemzetközi versenyeken rendszeresen találkozott Széchy Tamással, s mivel a magyar válogatott stábjából senki sem beszélt idegen nyelveket, ezért az öt nyelven kommunikáló Tőrös Károly tolmácsolt, illetve nemzetközi kapcsolatrendszerét is mozgósította. Ennek tudható be a magyar válogatott Speedóval, illetve az Arénával kötött exkluzív szerződése.
Már akkoriban hallottam Széchy üzelmeiről, a fiatal férfiversenyzőihez fűződő viszonyáról, arról, hogy visszaél hatalmával, és nem riad vissza akár a fizikai bántalmazástól sem. Pletykaszinten szerintem nem csak mi külföldön, hanem itthon is sokan tudtak erről, csak nem beszéltek róla. A hatalom pláne nem, hiszen Széchy eredményei vitathatatlanok, kilenc olimpiai bajnokot nevelt ki, azzal pedig senki nem foglalkozott itthon, hogy milyen áron. Az uszodai közegben azonban szóbeszéd szintjén köztudott volt ez, és a manipulációi sem maradtak titokban, meg a verések sem, de ezt kollektíve a szőnyeg alá söpörték.
Később még rosszabb lett a helyzet, Zemplényi György menedzser színre lépésével lényegében legitimálták a szexuális visszaéléseket. „Ők ketten megosztva uralkodtak, egy párizsi versenyen az egyik férfi úszó Széchy szobájában, a másik Zemplényiében aludt. Tudom is a neveket, de nem mondom meg. Mindkettő olimpiai bajnok.Nem azért nem árulom el, hogy ezzel másoljam a korabeli magyar sportvezetést, amelyik elfordította a fejét, hanem azért, mert erre az áldozatok nem hatalmaztak fel. Ha ők úgy érzik, lesz mondanivalójuk a közvéleménynek, megteszik. Hangsúlyozom, ők áldozatok, nem tehetnek róla, és nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán feldolgozták, amin keresztülmentek az olimpiai aranyig.
Széchy hatalmával visszaélve több tehetséges edző életét is tönkre tette, újfent nem mondok nevet, de volt, aki szó szerint halálra itta magát a toxikus lelki terror miatt.
A szövetség most felállított egy vizsgálóbizottságot a Széchy-féle szexuális bántalmazások kivizsgálására, de nincsenek olyan jogosítványai, amelyek a tényfeltáráson túl megnyugvást hozhatnának az áldozatoknak. Tőrös Károly ezért szkeptikus: „Ezt már nem úszószövetségi szinten kell tovább vinni, hanem a magyar sportvezetés államtitkári szintjén, de az sem lenne túlzás, ha kormányzati szinten is történne valami a gyermekvédelem terén. Erősen kétlem, hogy az áldozatok közül sokan megjelennének a bizottság előtt. Évekkel ezelőtt tagja voltam az első ilyen ügyeket kivizsgáló bizottságnak, de soha nem történt semmi. Többen kérdezték, elképzelhető-e, hogy az egykor legendaként tisztelt edző után a Széchy uszodának nevezett létesítményt majd átkeresztelik-e, ez szerintem nemhogy elképzelhető, hanem elvárható.” (Népszava)
