Avagy a világ leggazdagabb országa
Zajlik a világ. Háború dúl Európában, autokratikus rezsim Magyarországon, nagy tétje van a közelgő amerikai választásoknak. Pihenésként nézzünk egy pillanatra másfelé. Lehár Ferenc jól ismert három felvonásos, 1909-ben született operettje, René festőművésszel, Luxemburg grófjával és Bazil Bazilovics herceggel, Ugaranda kormányzójával jó kikapcsolódást igér. Luxemburg – legalábbis a Nagymező utcai Operett Színházból nézve - amolyan operett ország.
Első pillantásra ezt mintha megerősítené, hogy az ország nyelve, a “luxemburgisch”, önálló nyelvnek deklarált német dialektus, sok francia kölcsönszóval, de a törvényhozás a francia nyelvet használja, és az ország adminisztrációja egyaránt használja a luxemburgischt, németet és franciát. A kicsiny Luxemburg három-nyelvű ország. Lakosságának fele elsősorban a luxemburgisch nyelvet beszéli és ezt a lakosság háromnegyede érti. Ugyanezt a benyomást erősíti az ország mérete is. Luxemburg ugyanis Európa egyik legkisebb országa nem egészen 2.600 négyzetkilométer területén 672 ezer lakosával. Ráadásul lakóinak csak 53 százaléka luxemburgi, 47 százaléka külföldi. A magyar olvasó számára elég ideírni összehasonlításként, hogy a budapesti agglomeráció 1.7 millió lakossága két-és-félszer nagyobb, mint Luxemburg lakossága. Nem meglepetés, hogy ezt a kis országot, melyet Belgium, Németország és Fanciaország veszi körül, történelme legnagyobb részében szomszédai bekebelezték.
Luxemburg ismert történelme a Lucilinburhuc, ma Luxemburg Vára történetével indult 963-ban. I. Konrád 1083-ban megteremtette a független Luxemburgot és Luxemburg Grófjának nevezte magát. 1308-ban Luxemburg akkori grófja, VII.Henrik a Szent Római Birodalom császára lett. Ezt követően még további három császár került trónra a Luxemburgi Házból. 130 éven át a luxemburgi és Habsburg uralkodó házak versengtek a Szent Római Birodalom trónjáért. A luxemburgi uralkodó házból került a magyar trónra Zsigmond király is. A 15. század közepén azonban a luxemburgi uralkodóház kihalt. Ezt azután közel 400 év idegen uralom követte. Burgundi, majd spanyol uralom a 16-17-ik században, rövid francia uralom XIV. Lajos alatt, és osztrák uralom a 18. század legnagyobb részében, majd Napoleon csatolta a területet Franciaországhoz. Ekkor az ország még a nevét is elveszítette és az “Erdőségek megyéjévé” vált. Luxemburg 1815-ben lett nagyhercegség, amikor a Bécsi Kongresszus I. Vilmos holland királynak adta a tartományt. Luxemburg végül csak 1839-ben nyerte vissza függetlenségét. Mindkét 20. századi világháborúban azonban német megszállás alá került, sőt a II. világháború idején – a Mosell vidékével összevonva – a Harmadk Birodalom egyik “Gau”-ja lett.
A II. világháború után okosan politizálva, Luxemburg a politikai és gazdasági integráció útját választotta. Tagja volt az egyik első európai integrációs csoportnak, a Benelux Economic Union-nak. Feladta alkotmányában kimondott semlegességét, csatlakozott az Egyesült Nemzetekhez, a NATO-hoz, még csapatokat is küldött a koreai háborúba és Afganisztánba. Ami a legfontosabb, egyik alapító tagja volt az Európai Uniónak, számos fontos intézményének adva otthont, s ezzel az Unió egyik fővárosa is lett.
Az igazi meglepetés azonban nem Luxemburg mérete és viharos, megrázkódtatásokkal teli történelme, hanem az a tény, hogy ez a picurka, legtöbbször idegen uralom alatt álló ország ma messze Európa leggazdagabbja. Egy főre jutó nemzeti jövedelme (131 ezer dollár) háromszorosa az Európai Unió átlagának, két-két-és-félszer nagyobb mint a svéd, német, francia, vagy angol, és több, mint másfélszer nagyobb az Amerikai Egyesült Államokénál. A magyar jövedelmi színt a luxemburginak 18 százalékát sem éri el. A gazdagságban nagy szerepet játszik, hogy a munkavállalók majdnem fele, 220.000 ingázó, nagyban hozzájárul a jövedelem megtermeléséhez, de nem tartozik az ország lakosságához, vagyis az egy főre jutó jövedelem ezáltal nagyon megnövekszik. Luxemburg végülis – bár a különböző számítások nem egybehangzóak - a világ leggazdagabb országa.
Érdekes jelenség, hogy a leggazagabb országok jó része kicsiny, mint San Marino, Luxemburg, Szingapur vagy Svájc, de mindegyikben különösen erős a pénzügyi szektor és vonzzák a külföldi befektetőket. A leggazdagabbak másik csoportja, mint Katar, vagy az Arab Emirátus hatalmas olajkinccsel rendelkezik. Nem egy esetben a kaszinók szerencsejátéka alapozza meg a gazdagságot, mint Makao esetében is.
Miből keletkezett tehát Luxemburg gazdagsága, mikor a 19. század elején a lakosság 80 százaléka még a mezőgazdaságban dolgozott? A fordulat az ipari forradalommal kezdődött a 19. század közepén, amikor a német Zollvereínhez csatlakozva Luxemburg 50 ezer munkással Európa egyik legnagyobb vas- és acéliparát építette ki. A nemzetközi verseny a század második felében már az iparág hanyatlására vezetett és végül az utolsó nagy olvasztó-kemencét is bezárták 1997-ben. Ez sem okozott azonban gondot. Új feldolgozóipari ágazatokat építettek ki. De ennél is fontosabb volt, hogy stabil politikai rendszerével, okos adópolitikáva, alacsony adókkal vonzotta magához a befektetőket, és a világcégeket, amit az ország központi fekvése is segitett. A Google, Amazon, Ferrero, Microsoft, Facebook mind Luxemburgban hozta létre európai központját. A kis ország Európa egyik legnagyobb pénzügyi központja lett, ahol 266 különböző nemzetiségű milliárdos hat-trillió eurót tart bankokban. Mint a Sunday Telegraph felderítette, Kim Jong Un észak koreai diktátor is Luxemburgban tartja titkos számlán négy milliárd dolláros rejtett vagyonát. Az itt működő közel 17 ezer beruházási alap 4.5 trillió euró értékű. A kicsiny ország a világ második legnagyobb beruházási-alap központja az Egyesült Államok után és az euró-zóna legjelentősebb magán-bank és biztosító társaság központja.
Luxemburg lakosságának foglalkozási megoszlásában ennek megfelelően egyedülállóan kiemelt szerepet játszik a szolgáltatási szektor, mely a munkaerőnek majdnem 90 százalékát foglalkoztatja, míg az ipar alig több mint 9, a mezőgazdaság pedig 1 százalékát. Ez jócskán meghaladja a többi, legfejlettebb ország átlagát. Azokban az országokban ugyanis a mezőgazdaság 2-3 százalékkal, az ipar 23-25, a szolgáltatás pedig 72-75 százalékkal részesedik a foglalkoztatásból. A nemzetközi fórumok által mért élet-minőség index Luxemburgot a világ negyedik helyére rangsorolja.
Luxemburg a legkevésbé sem operett ország. Leginkább arra kell vigyáznia, hogy fel ne vesse a pénz. (Berend T. Iván)
