Mégis van egy dolog, amelyben a két pártelnök egyetért.
Nem Deutsch a fontos
Hanem az a mentalitás, hogy egy politikus azt gondolja, rendben van, ha az olimpiai különgéppel jön haza.
Nincs rendben.
Az olimpiának van egy köznapi értelemben vett szentsége, a küzdelem, a fair küzdelem.
Ez a magatartás nem fair. Méltatlan.
Kétszer voltam hivatalból olimpián. Athénban és Pekingben. Előbb sportminiszterként, majd kormányfőként. Egyik alkalommal se mentem az olimpikonok gépével. Rendes menetrendszerű járattal repültem, ahogy szerintem az normális.
Bár kétségtelen, milyen jó lenne, ha ez lenne a legnagyobb baj, a most hatalmon lévőkkel. És az akkor is igaz, ha ebben az egészben ott van az a végtelen gőg, a “nekünk mindent szabad” oly gyűlöletes fideszes világa, amitől sokaknak van már erős hányingere.
Magyar Péter rövidebben fogalmazott:
A nemzet (s)portolója az aranygépen utazik haza. Hol máshol, ugye Tomi? “Szerénység elvtársak, ha valamit szeretek magamban, az a szerénység.”
De azért a Tisza Párt elnöke még kommentekben fokozta:
Nélküle valószínűleg fele ilyen jól se szerepeltek volna a versenyzőink…nála jobban senki nem húzza el a csíkot.
Nem mindegy, hogy valaki kisportolt, vagy kis port tolt.
Videó is van róla, amelyet ide kattintva nézhet meg.
