Szeptemberben a töltések kiépítettsége jobb volt, mint a 2013-as árvíz idején, és idén számos olyan szakaszon is hatékonynak bizonyultak a védművek, ahol korábban nem lehetett megállítani a vizet – mondta az InfoRádióban a Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője.
Bíró Tibor szerint nagyon hasznos, hogy már árvízvédelmi gyakorlópálya is a vízügy rendelkezésére áll, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy az előrejelzések terén még javulni kell.
Az elmúlt tizenegy évben végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően Magyarország jobban felkészült az idei, dunai árvízre, mint a 2013-asra, ugyanakkor az előrejelzésen még javítani kell – vonta le az elmúlt hetek történéseinek legfőbb tanulságát a Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője. Bíró Tibor az InfoRádióban elmondta: a vízügyi igazgatóságok és dolgozóik mindig készenlétben vannak, és sokat tanultak a 2013-as árvízből. Kiemelte, hogy szeptemberben a töltések állékonysága, kiépítettsége jobb volt, mint tizenegy évvel ezelőtt, és idén számos olyan szakaszon is hatékonynak bizonyultak a védművek, ahol korábban „egyszerűen nem lehetett kizárni a dunai árvizet”.
Az egyetemi tanár hozzátette: a vízügy az elmúlt években nemcsak szerkezeti megoldásokkal készült, hanem például egy árvízvédelmi gyakorlópályát is létrehozott Szolnok mellett, a holt-tiszai Millér közvetlen környezetében, ahol
az ágazati szakemberek és a társszervezetek folyamatosan gyakorolják az árvízi védekezési technikákat, technológiákat.
„Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mostani árvíznél nagyon profi védekező csapatokat lehetett megfigyelni” – jegyezte meg Bíró Tibor.
Mint fogalmazott, az árvízvédelmi módszerek tárháza meglehetősen korlátozott, „eléggé szűkek a lehetőségek”, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az előrejelzések tekintetében az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött idehaza is a hidroinformatika, a távérzékelés és a műholdas megfigyelési rendszer. Bár a mobilgátak, mobilfalak sem számítanak régi eszközöknek, alapvetően nagyon kevés az újonnan megjelenő technológiai eszköz. A szakértő hangsúlyozta: árvízhelyzet idején mindig az a kulcs, hogy „teret tudunk-e adni a víznek”, ezt azonban nagyon nehéz megvalósítani, hiszen „a töltések között levonuló víztömegnek adott helyen kell elférnie”. Általában tovább szokta bonyolítani a helyzetet, hogy a feliszapolódás miatt folyamatosan szűkül a hullámtér.
Minél több nagy folyó van egy adott ország területén, annál több hordalék rakódik ki a hullámtereken, és annál inkább szűkülnek.
A Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője egy ellentmondásra is felhívta a figyelmet, ugyanis a nagy árhullámok mellett egyre tartósabbak azok az állapotok, amikor kicsi a folyók mederteltsége. Bizonyos időszakokban a Duna egyes szakaszain is megfigyelhető, hogy kevesebb víz van a medrében. Ilyenkor a víz nem tud kilépni a hullámterekre, aminek következtében kemény lombú, fás vegetációk és más invazív fajok jelennek meg a vízpartokon. Ezek a jelenségek, környezeti változások abból fakadnak, hogy folyamatosan csökken a hullámterek levezetőképessége, miközben bármikor érkezhet egy nagyobb árhullám vagy víztömeg.
Bíró Tibor úgy látja, a védekezés újszerű eszköze a nagyvízi medrek kezelésében keresendő, ami magyar szempontból a Duna völgye. Ezzel együtt azt gondolja, az árvízvédelmi technológiák ismertek és kipróbáltak, nem feltétlenül ezen a téren kell fejlesztéseket végrehajtani, hanem sokkal inkább az előrejelzéseknél, hogy minél több időt lehessen nyerni a felkészülésre.
Az egyetemi tanár szerint arra lehet számítani, hogy
az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban egyre nagyobb árvizek lesznek a jövőben.
Figyelmeztetett, hogy az elmúlt két évtizedben egymást meghaladó rekordértékeket lehetett látni a hidrometeorológiai adatok sorában. A szakemberek azért vannak rendkívül nehéz helyzetben, mert az előrejelzéseknél nem támaszkodhatnak az elmúlt száz év adataira, ugyanis napjainkban már nem állandósulnak egy bizonyos érték közelében az eloszlások. „Nem lehet a hagyományos valószínűségszámítási módszerek alapján sem előre jelezni az árhullámokat” – magyarázta a szakértő.
Mint fogalmazott, a mostani árvízhelyzetnél világos volt, mi történt: a Felső-Duna vízgyűjtő területén bizonyos helyeken 400 milliméter fölötti csapadékmennyiség hullott le egy hét alatt, illetve néhány ponton egyetlen nap alatt több mint 200 milliméter, ami egyszerűen „kivédhetetlen helyzetet teremtett”. Sőt, még ennél is rosszabb lehetett volna a helyzet, ha a hullámzó ciklon mozgása még erőteljesebben érintette volna Magyarországot.
Bíró Tibor szerint összességében el lehet mondani, hogy „volt egy kis szerencsénk is” a mostani árvízzel, de figyelmeztető jel a jövőre nézve, hogy egyre extrémebb mennyiségben hull csapadék a vízgyűjtőkre. Ennek oka, hogy a melegedő tengerek, illetve a melegedő északi félteke nagy páratartalmat idéz elő, valamint jelentős mennyiségű látens hő szabadul fel, amivel rohamosan nő a csapadékhajlam. (Infostart)
