A két ünnep nagyon más hangulatú, ráadásul nem is egy napra esik.
„Nem kell nekünk a halált, az ördögöt ünnepelnünk! Nem kell a gyerekeket csontváznak, boszorkánynak öltöztessük! Nem kell átvegyünk semmilyen idegen néptől pogány ünnepeket, szokásokat! Fontos tudni: a halloween a sátánisták ünnepe!” Ezt a szöveget a a Szigetszentmiklósi Hajnalcsillag Református Óvoda tette közkinccsé a közösségi médiában. Azt is hozzátették, hogy sokan tudatlanságból ünnepelnek október 31-én. Persze a halloweent nem kell szeretni, és nem kell megünnepelni, ha valaki nem akarja, ahogy semmilyen más ünnepet sem kötelező tartani.
Nem tekinthető reprezentatív közvélemény-kutatásnak, de egy Facebook-csoportban sok édesanya szólt hozzá a témához.
Az derült ki, hogy a legtöbben teljesen természetesnek tartják a két ünnepet, a halloweent és a halottak napját, semmiféle ellenérzés nincs bennük egyikkel szemben sem.
„Érdekes hogy mennyien ragaszkodnak az ilyen-olyan vallási ünnepekhez, közben pedig semmilyen vallásban nem hisznek/gyakorolnak. Fölösleges így azon vitatkozni, ki milyen ünnepet tart meg. Mindenki amit akar” – írta Blanka. „A gyerekeim már középiskolások, de egész kicsi koruktól tartottuk a halloweent is, és november 1-jén a temetőbe is mindig kimentünk velük. Nem lettek sátánisták, mindketten saját akaratukból konfirmáltak (református templomban), a kicsi templomba jár, szintén saját döntése alapján. Egyébként annak idején, amikor a nagymamám gyerek volt, ők is faragtak töklámpást, és ijesztgették egymást halottak napja körül, csak nem hívták halloweennek” – jegyezte meg Anna.
Ugyanezt erősítette meg egy óvónő is, Zsuzsanna, aki elmeséli a kicsiknek, hogy más népek hogyan ünnepelnek, és hogy bizony Magyarországon is van hagyománya a tökfaragásnak, régen a fiúk tökvicsorinak nevezték a riasztó figurát, ezzel ijesztgették a lányokat tollfosztás, kukoricamorzsolás közben.
Azt is szokta ajánlani a szülőknek, hogy a gyerekekkel együtt nézzék meg a Coco című animációs filmet, amelynek főszereplője egy tizenkét éves mexikói fiú, aki előtt varázslatos módon megnyílik a holtak világa, majd beszélgessenek el a témáról.
Mónika gyereke már nagy, de amikor még pici volt, mindig együtt jártak a temetőbe halottak napján, elmondták neki, hogy megemlékezünk azokról akik már nincsenek köztünk. Viszont ez náluk sosem siratós ünnep volt, hanem sztorizgattak, kedves emlékeket idéztek fel, ami igen gyakran nevetésbe fordult. „Lehet, hogy ez valakinek nem jön be, de mi úgy gondoljuk, hogy a szeretteink is így szeretnék, hogy így emlékezzünk rájuk” – írta a posztjában. Krisztina Angliában él, és a 12 éves lánya a minap jegyezte meg: milyen nehéz lehet a magyar gyerekeknek úgy, hogy csak szomorúság tartozik ehhez a naphoz, vidámság nem, pedig akik meghaltak, nem akarják, hogy szomorúak legyünk. Dóra pedig arra világított rá, hogy nem kell bigottnak lenni akkor sem, ha valaki vallásos. „Mi katolikusok vagyunk. Az ötéves gyerekem már csak az apja sírjához tud kimenni. Nem tabu a halál, nagyon finoman, szépen beszélgettünk róla, mindig az ő szintjén. Mivel érdekli, hogy kik voltak az elhunyt nagyszülei, róluk is mesélek. Emlékezünk rájuk. Gyertyát gyújtunk. Bármikor. A maga aranyos kis módján szereti őket is. Imádkozik értük. Ez egy fontos belső viszonyulás. A halloween pedig buli. Imádja a tökfaragást, a csokigyűjtést. Ez egy viccesebb módja a hideggel, a fény csökkenésével való megküzdésnek. A halállal nem csak komoly arccal lehet és kell megküzdeni.”
Az óvodásoknak igazából még fogalmuk sincs, ez az egész miről szól – nyilatkozta lapunknak Dúró Zsuzsanna gyermekpszichológus. Ő maga ugyan nem rajong a halloweenért, de látja, hogy a gyerekek számára ez egy jó buli, nem több, nem más. A lakóhelyén is nagyon elterjedt. Azok a családok, akik szívesen látják a jelmezes, csokigyűjtögető gyerekcsoportokat, ezt jelzik a kapujukon például egy töklámpással vagy egyéb dekorációval. Ilyen értelemben ez egy közösségi program, egy jó alkalom az együttlétre a családoknak is, meg a gyerekeknek is. „De hogy nem tudja, hogy valójában mit ünnepel, az teljesen biztos” – tette hozzá a szakember. Ugyanis az olyan elvont fogalmak, mint például a halál értelmezésének képessége nagyjából csak 10 éves kor körül alakul ki. Addigra már tudatosul bennük, hogy az életünknek van eleje, közepe és vége, és az iskolában a történelemórákon megismerkedhetett olyan hősökkel, akik például a hazáért harcoltak, elestek csatákban, és máig büszkék vagyunk rájuk.
Dúró Zsuzsanna arról is beszélt ennek kapcsán, hogy nagy tabu Magyarországon a halál témája, sokan nem képesek kezelni, ha meghal egy családtag, gyakran őt kérdezik a szülők arról, hogy a gyereket kivigyék-e az elhunyt rokon temetésére. Erre nincs egyetemes válasz, mert ez természetesen attól függ, mennyi idős a gyerek, és milyen mély volt a kapcsolata az elhunyttal. A halottak napi temetőlátogatás már más, az a szituáció nem kelt félelmet a gyerekben, sőt az is egy élmény lehet számára, hogy például lehullott leveleket, gesztenyét gyűjt a temetőben. Tulajdonképpen ez is egy családi program, egy közös élmény lehet számukra, ami persze nagyon más hangulatú, mint a halloween. (Népszava)