Nem értenek egyet azzal sem, hogy az egyházi iskolák több pénzt kapnak, mint az államiak – derül ki a Publicus felméréséből.
Minden második ember fontosnak tartaná, hogy Magyarországot a keresztény értékek mentén irányítsák az ország vezetői, viszont csak 33 százalék gondolja úgy, hogy ez meg is valósul – olvasható a Publicus Intézet Népszava számára készített reprezentatív felméréséből. Abban nincs meglepetés, hogy a Fidesz-KDNP szavazóinak 82 százaléka fontosnak tartaná ezeket az értékeket, ugyanakkor az ellenzékiek 32, és a nem vallásos – vagy legalábbis egyházhoz nem kötődő – válaszolók 38 százaléka is így nyilatkozott. Összességében a válaszadók 59 százaléka szerint nem érvényesülnek ezek az értékek az ország vezetése során, az ellenzéki szavazók 85, a kormánypártiak 22 százaléka gondolkodik így.
A legutóbbi népszámlálás tanulsága szerint a katolikusok száma 3,9 millióról 2,9 millióra zuhant az országban, a reformátusok 944 ezren vannak, vagyis az arányuk 21-ről 16 százalékra csökkent 2011 óta, az evangélikusok pedig a korábbi 4 százalék után jelenleg a népesség 3,1 százalékát teszik ki. Emellett a vallásukat firtató kérdésre az emberek 40 százaléka nem válaszolt. Szakértők szerint valójában nem arról van szó, hogy kevesebb lenne a hívő, inkább az „intézményes egyháztagok” száma csökken, amelynek okát az egyházi lét átpolitizálódásában látják.
A Publicus kutatás alapján az emberek 85 százaléka szerint elfogadhatatlan, ha a papok nyíltan politizálnak a templomokban, és erről a kérdésről a kormánypártok szavazóinak háromnegyede is így gondolkodik.
A meglepő népszámlálási adatok mögött a megkérdezettek 71 százaléka szerint kisebb vagy nagyobb mértékben az egyházak átpolitizáltsága áll. A többség (54 százalék) szerint nem befolyásolja a vallásosság, hogy egy közéleti szereplő, művész vagy más ismert ember hogyan boldogul ma Magyarországon, de összesen 25 százalék érzi úgy, könnyebb azoknak az ismert embereknek, akik kereszténynek mondják magukat, 12 százalék szerint viszont ennek ellenkezője igaz.
Az „üldözött keresztények” narratíva viszont a Fidesz-KDNP szavazóinak gondolkodásába se épült be igazán: körükben is csak 15 százalék gondolja, hogy emiatt valaki akadályokba ütközhet a közéletben.
A többség nem elégedett a keresztény egyházak segítő tevékenységével sem: 38 százalék vélekedik úgy, hogy kellő mértékben kiveszik a részüket a szegények, szociálisan rászorulók, elesettek megsegítéséből. Ebben a kérdésben szintén a kormánypárti szavazók és templomba járó vallásgyakorlók ítélik meg pozitívabban az egyház szerepét, ők sokkal elégedettebbek a szerepvállalással, mint az ellenzékiek vagy a vallástalanok.
Annak ellenére, hogy a hívők láthatóan egyre inkább elfordulnak tőlük, az egyházak az elmúlt évtizedben nagyon sok iskolát átvettek az államtól, a kormány egyre nagyobb teret enged a felekezeteknek az oktatás terén. Ennek a folyamatnak a megítélése igencsak megosztja az embereket a Publicus kutatása szerint: 34 százalék inkább helyesnek tartja, hogy az iskolák átvétele miatt egyre több gyerek tanul egyházi fenntartású intézményben, 28 százalék inkább helyteleníti, 29 százalék szerint pedig nincs jelentősége ennek a dolognak. A Fidesz szavazóinak 58 százaléka pozitívan értékeli ezt a tendenciát, míg ez az arány az ellenzékiek körében 19 százalék. A válaszadók 61 százaléka szerint ezekben az egyházak által fenntartott iskolákban nagy hangsúlyt fektetnek a vallásos nevelésre, 24 százalék szerint viszont alig különböznek az állami iskoláktól. Ugyanakkor a megkérdezettek 76 százaléka helyteleníti, hogy az egyházi fenntartású iskolák több adófizetői pénzből gazdálkodhatnak, mint az államiak, és csupán 14 százalék ért egyet ezzel. A kormánypártok szavazói kicsit megengedőbbek: 50 százalékuk nem ért egyet a források ilyen módon való elosztásával, 30 százaléknyi „helyeslővel” szemben, az ellenzéki szavazóknak pedig 94 százaléka negatívan ítéli meg ezt a finanszírozási gyakorlatot.
Az egyházak megítélésének minden bizonnyal nem tettek jót az elmúlt években nyilvánosságra került pedofil bűncselekmények sem. A válaszadók 33 százaléka több, 44 százaléka pedig néhány ilyen esetről hallott, 21 százalékhoz nem jutottak el az ezekről szóló hírek. Csupán 17 százalék gondolja, hogy a keresztény egyházak megfelelően kezelik a papi pedofília és a szexuális visszaélések kérdését Magyarországon, 57 százalék pedig ellenkezőképpen vélekedik (26 százalék nem tudja, vagy nem akarja ezt megítélni). Ugyanakkor csak 18 százalék gondolja, hogy egyházi környezetben gyakrabban fordulnak elő ilyen esetek, 21 százalék szerint „gyakoribbak, de csak annyira, mint bármely területen, ahol felnőttek gyerekkel foglalkoznak”. Majdnem minden második megkérdezett (47 százalék) szerint viszont ugyanolyan gyakoriak vagy ritkábbak, mint az élet bármely más területén.
„Kevesebbet a látszatra, többet a szívekbe!”
Hiteles, pártpolitikától mentes kommunikációt szeretnének a magyar katolikusok. Jelentős részük ugyanakkor még nem is hallott arról, hogy Ferenc pápa milyen módon próbálja megújítani az egyházat.
A katolikusok közösségében világszerte nagy visszhangot kiváltó szinodális folyamatról a hazai nyilvánosságban alig-alig esik szó – rögzítette a Szemlélek Alapítvány. A keresztény értékrendű alapítvány kutatást indított, hogy megtudja: mennyire vannak tisztában a magyarok azzal, hogy az egyház jövőjét meghatározó reformfolyamat zajlik.
Ferenc pápa szándéka szerint a szinodalitás a katolikus egyház helyes működési módja, a káros vallási felsőbbrendűség, vagyis a klerikalizmus ellentéte. A pápa által 2021-ben meghirdetett szinodális folyamat az egyházi szervezet és az egyházi gondolkodásmód átformálását jelenti a párbeszéden, egymás meghallgatásán alapuló, közösségi egyházkormányzás felé. A Vatikán kifejezetten támogatta, hogy minél több hívő alkosson véleményt – hangsúlyozta a Szemlélek.
Az online kutatás választ keresett arra is, hogy a magyar emberek milyen módon formálnák a jövő katolikus egyházát. Bár a kérdőívet bárki kitölthette, a vizsgálat híre főleg a híveket elérő csatornákon keresztül terjedt. Végül több mint 2200-an vettek részt a felmérésben, amely nem reprezentatív ugyan, de a kutatás készítőinek meggyőződése szerint megfelelően tükrözi a magyarországi katolikusok véleményét.
A kutatás egyik legszembeötlőbb eredménye, hogy a magukat teljes mértékben vallásgyakorlónak vallók közel fele, 48 százaléka azért nem vett részt a szinodális folyamatban, mert nem tudott a lehetőségről – olvasható a kutatás összegzésében. A Magyar Katolikus Egyház a jelek szerint nem érezte fontosnak a hívők (Ferenc pápa szándéka szerinti) teljes bevonását a nagy horderejű kezdeményezésbe.
Azok közül, akik egyáltalán hallottak már a szinodalitásról, mindössze 28 százalék állította, hogy követi az azzal összefüggő aktualitásokat.
Majdnem ugyanennyien (24 százalék) válaszolták, hogy bár hallottak róla, nem tudnák megmondani, pontosan mit is jelent a fogalom. A válaszadók 38 százaléka „néhány konkrét dolgot” hallott róla. A kitöltők túlnyomó többségéhez tehát legfeljebb csak hiányos információk jutottak el a szinodalitásról.
Az online kutatás második részében a válaszadóknak tízes skálán kellett eldönteniük, hogy egy adott kérdés mennyire jelent fontos kihívást a katolikus egyház számára. A legmagasabb átlagpontszámot (8,61) a fiatalok egyházba való meghívásának és megtartásának problémája kapta. Inkább hazai sajátosság, de szintén magas átlagértéket kapott (8,49), hogy az egyház számára kihívást jelent a „hiteles, bátor, pártpolitikától független kommunikáció”. A harmadik legjelentősebb kihívásnak (8,48 pont) a felmérés résztvevői azt tartották, hogy az egyház képes legyen érthető válaszokat adni a kor emberének valós kérdéseire.
A legalacsonyabb pontszámot a nők és a laikusok szerepéhez kapcsolódó, valamint a teológiai vonatkozású kérdések kapták, ezek láthatóan kevésbé foglalkoztatták a válaszadókat.
A kitöltők közel negyede élt a lehetőséggel, hogy saját véleményt, javaslatot is megfogalmazzon. Sokan szóvá tették a szinodális folyamat hazai „elmismásolását”, ami miatt a magyar hívek többsége akaratán kívül nem tudott bekapcsolódni a kezdeményezésbe. Mások a „nyitott templomok” fontosságát hangsúlyozták, vagyis azt, hogy az egyháznak befogadóbbnak és szolidárisabbnak kell lennie a különböző társadalmi csoportok irányába.
Sok válaszadót aggasztott a Magyar Katolikus Egyház drámai mértékű politikai függősége is, ami az anyagi javak hajszolásával párosul – közölte a Szemlélek. Ahogy az egyik hozzászóló fogalmazott: „Kevesebbet a látszatra, többet a szívekbe!” Voltak, akik arra hívták fel a figyelmet, az egyház megújulása nem jelentheti azt, hogy több ezer évnyi tanítást egyik pillanatról a másikra meg kell változtatni: Krisztus tanítását kell hirdetni, nem pedig a világhoz idomulni.
Az emberek egyharmada soha nem megy templomba
A Publicus kutatásában a válaszadók 15 százaléka mondta magáról, hogy vallásos és követi az egyház tanítását, további 49 százalék a maga módján vallásos, a Fidesz-KDNP szavazóinak esetében ez a két arányszám 30 és 50 százalék. Az összes megkérdezett 11-11 százaléka jár heti gyakorisággal vagy havonta 1-2 alkalommal, templomba, misére, istentiszteletre vagy más vallási összejövetelre, további 19 százalék évente néhányszor látogat el ilyen eseményre. 26 százalék ennél is ritkábban vesz részt egyházi eseményen, jellemzően csak esküvőkön, keresztelőkön fordul meg templomban. A válaszadók 32 százaléka viszont soha nem megy vallási rendezvényre. Nincs meglepetés abban, hogy a kormánypárt hívei összességében aktívabb templomba járóknak számítanak mint az ellenzék szavazói vagy a bizonytalanok.
(Népszava)
