Ha ez nem demokrácia, akkor mi?
Közkeletű nézet szerint a magyar választókat a saját jólétük érdekli, a demokráciával kapcsolatos kérdéseket távolinak, lényegtelennek gondolják – a demokrácia megléte sokak számára nem is támogatandó. E vélekedés szerint egy szűk ellenzéki magon („a belvárosi értelmiségen”) kívül senki nem gondolja azt sem, hogy Magyarországon diktatúra lenne.
Az első állításban van igazság, 2022 őszén a megélhetési költségek, az alacsony fizetések és az egészségügyi ellátás alacsony színvonala volt az első három helyen az ország problématérképén, azonban 13 százaléknyi válaszadó elsőnek, másodiknak vagy harmadiknak a demokrácia leépülését jelölte meg (még a kormánypártiak 10 százaléka is így nyilatkozott). A European Social Survey 2020-as felmérése szerint a magyar lakosság 76 százaléka tízes skálán legalább 8-as értéket ad arra a kérdésre, hogy mennyire fontos neki, hogy az országot demokratikusan kormányozzák, 44 százalékuk pedig a maximális értéket adta. Erre a felmérésre adott válaszból persze nem következik semmilyen cselekvés, de az sem igaz, hogy a magyar választót 2010 óta sose mozgatta volna meg a demokrácia kérdése. A 2011. december 23-án elfogadott új választási törvényt az egyik legeseménydúsabb tiltakozás követte az Orbán-rendszer történetében, a 2018-as harmadik kétharmados győzelem utáni tüntetések pedig talán a legerőteljesebbek, legnagyobb létszámúak voltak.
A demokrácia iránti legalábbis elvi elkötelezettség viszont a magyarok nagy többségére jellemző: az MTA TK 2020-as kutatása szerint a társadalom 69 százaléka a demokráciát tartja a legjobb (vagy legalábbis a legkevésbé rossz) rendszernek, 22 százalék volt közömbös, és mindössze 3 százalék preferálta a diktatúrát (6 százalék pedig nem tudott véleményt alkotni). Osztályhovatartozás, iskolai végzettség szerint sem voltak jelentős különbségek e tekintetben. Párthovatartozás szerint pedig azt tapasztaltuk, hogy – kis különbséggel, de – éppen a kormánypártok hívei válaszolták azt a legnagyobb arányban, hogy „a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb”. Ez persze nem meglepő, tekintve, hogy a rendszer önképében, legitimációjában központi helyet foglal el a demokrácia: az Orbán-kormány számtalan intézkedése során hivatkozik a választási eredményre, arra, hogy az emberek mögötte állnak a nyugati, „globalista”, „liberális” elittel szemben – hasonlóan számos más populista vezetőhöz. Tehát különböző indíttatásból ugyan, de az ellenzékiek és a kormánypártiak politikai térképén is fontos helyen áll a demokrácia.
A 2020-as ESS kutatásban mindössze 9 százalék nyilatkozott úgy, hogy elfogadható az, ha egy erős vezető a törvények felett áll. Miközben persze a társadalomban erős a tekintélyelvűség, a demokrácia (legalábbis nyílt) tagadása, de még a rendszerközömbös álláspont is egy kisebbség sajátja, e kisebbség aránya ráadásul az MTA TK kutatása szerint csökkent 2017/2018-hoz képest.
Igény tehát volna rá, még úgy is, hogy igazán erős nyomást a kormányra ebben az ügyben nem (sem) sikerült helyeznie az ellenzéknek. A 21 Kutatóközpont 2023. áprilisi adatai pedig azt is demonstrálják, hogy az emberek jelentős többsége észleli a demokrácia hiányát, és mentes a rendszer demokratikusságával kapcsolatos illúzióktól.
A táblázatból látható, hogy kérdésfeltevéstől függően egyötöd-egyharmad gondolja úgy, hogy Magyarországon demokrácia van, a társadalom fele szerint viszont nincs demokrácia (míg nagyjából minden negyedik válaszadó nem tudott vagy nem akart választani a két opció közül). A legtöbben azzal értenek egyet, hogy Orbán Viktor hatalomra jutása után kevésbé lett demokratikus az ország, és más országokhoz képest Magyarország kevésbé számít demokratikusnak.
Egyedül a diktatúra nyílt kimondása volt valamivel kevésbé jellemző, de 42 százalék ettől sem riadt vissza. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert ezt az álláspontot következetesen még az ellenzéki politikusok közül is kevesen képviselik.
A választások szabad és tisztességes voltát illetően hasonló megoszlásokat tapasztaltunk a 2023. májusi adatfelvételünkön is, csak ott nem ötös, hanem négyes skálán kérdeztük ugyanezt. - írja a 24.hu
Az ellenzéki és a Kétfarkú Kutya Pártot támogató szavazók elsöprő többsége, 73 százaléka hajlott a diktatúra felé, de a bizonytalanok és a Mi Hazánk szavazók 44 százaléka is ezen a véleményen volt. A két csoport mindössze 7, illetve 16 százaléka látja úgy, hogy Magyarországon demokrácia van. A kormánypártiak esetében nagyjából fordított a helyzet: 70 százalékuk demokráciában érzi magát, ám 30 százalékuk legalábbis ingadozó ebben a kérdésben (12 százalék kifejezetten diktatúrának látja a jelenlegi rendszert).
Talán még többet mond a választók helyzetértékeléséről az, hogy hat elnevezés közül melyikkel illetik a magyar politikai rendszert. A táblázatban szereplő első három elnevezés negatív, diktatórikus viszonyokat feltételez, az illiberális demokrácia, a polgári demokrácia és a NER kifejezések viszont a miniszterelnök által is használt fogalmak. Szó szerint ugyanazok a kategóriák és ugyanaz a kérdésfeltevés volt a kérdőívben, mint amit 2017-ben a Medián használt egy HVG-ben publikált kutatás során (kivétel a mindössze 2 százalék által preferált „fasisztoid” jelző, amit elhagytunk). Összességében ennél a kérdésnél is azt látjuk, hogy a magyar lakosság fele úgy ítéli meg, hogy diktatúrában él, 40 százalék pedig demokráciának látja a rendszert. 2017-hez képest volt némi elmozdulás, az akkori 5 helyett 2023-ban már 11 százalékponttal többen jelölték meg a diktatúrát jelentő opciókat, mint a demokráciát feltételezőket. Ahhoz képest viszont minimális a véleményeltolódás, hogy az első adatfelvétel időpontjában még csak két kétharmados győzelem, az ideinél viszont már négy volt mögöttünk. 2012-höz képest ugyanakkor jelentős változás történt: akkor még a társadalom többsége szabad és tisztességes választásnak minősítette a legutóbbi, a még a korábbi szabályok alapján megtartott 2010-es választást (100-as skálára vetítve 58-as átlagpont, szemben a 2023-as – az előző táblázatból számított – 45-ös értékkel). Látható tehát, hogy
a magyarok jelentős része mindig is szkeptikus volt a demokráciát és a választás szabadságát illetően, de a szkeptikusok nem alkottak többséget – az Orbán-rendszer kifejlődéséig.
Visszatérve a 2023-as adatokra, a vélemények polarizáltságát jelzi, hogy a három demokratikus válaszlehetőség közül a nagy többség a „radikálisabb” álláspontot képviselte: a demokráciát érzékelők leginkább a polgári demokrácia opciót választották, ami a rendszer kifogástalan állapotára utal. A diktatórikus válaszok esetében sem finomkodtak a válaszadók: a leggyakoribb a „maffiaállam” említése volt, amellyel – minden bizonnyal – a rendszer korruptságát, hatalmi-anyagi öncélúságát akarták érzékeltetni a megkérdezettek. Az „átmenetibb”, „kompromisszumosabb”, valamennyire talán mindkét oldal számára értelmezhető válaszopciók, mint az illiberális demokrácia és a tekintélyuralmi rendszer jóval kevésbé voltak népszerűek. Pártpreferencia szerinti bontásban ismét azt látni, hogy az ellenzékieknek és a kormánypártiaknak is nagyjából az ötöde ért egyet a „túloldali” állásponttal, a bizonytalanok és a Mi Hazánk szavazói viszont sokkal közelebb állnak az ellenzéki társaikhoz, mint a kormánypártiakéhoz.
Összességében: a kormánypárti szavazók viszonylag fegyelmezetten követik a kormánypárti álláspontot, ugyanakkor nagyjából negyedük igencsak kritikus, valószínűleg tehát nem ezek miatt a kérdések miatt, hanem ezek ellenére szavaz a Fideszre. Ellenzéki álláspontról ugyanakkor nem beszélhetünk, az ellenzék ugyanis ebben a kérdésben nemcsak hogy nem egységes, hanem abban is eltérő stratégiák vannak, hogy mennyire kívánják napirenden tartani a kérdést. Míg 2014 előtt – a Jobbiktól is megkülönböztetve – „demokratikus ellenzéknek” hívták magukat a baloldali, liberális és zöld pártok, addig az utóbbi években már kísérlet sincs közös elnevezés kialakítására, sem a rendszerrel, sem az ellenzékkel magával kapcsolatban. A társadalmi többség azonban az ellenzéki pártok határozott iránymutatása nélkül is kialakult a politikai rendszert illetően: az ellenzéki szavazók a legtöbb kérdésben még egységesebbek is voltak, mint a kormánypártiak. Úgy is megközelíthetnénk ezt, hogy
az ellenzéki és még a bizonytalan szavazók is jóval határozottabban állítják, hogy diktatúrában élnek, mint az ellenzéki politikusok jelentős része.
(24.hu)
