Az Orbán-kormány másik nagy ígéretére is reagáltak.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szeptember közepén azt nyilatkozta, 2028 januárra elérjük az ezer eurós minimálbért. Jelenleg bruttó 266 800 forint a minimálbér, és ezek szerint (változatlan euró árfolyam esetén) 400 ezer forintra kellene híznia bő három év múlvára. Orbán Viktor miniszterelnök október közepén visszatért a témára – várakozásai szerint előre kiszámítható módon fogjuk elérni három év alatt az ezer eurós minimálbért és az egymillió forintos átlagbért. A KSH legutóbbi jelentése szerint bruttó 636 700 forint volt az átlagkereset.
De mit mondanak erre a vállalkozók, akiknek (többek között) ki kéne tudni fizetniük ezeket a kereseteket? Lehet-e 1000 euró a minimálbér és 1 millió forint az áltagkereset három év alatt? A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) közleményében azt írja,
a munkaadók a jelen körülmények között a tervezett, erőltetett ütemű – a termelékenységtől messze elszakadó, sem a gazdasági növekedéssel, sem az inflációval nem indokolható – bérnövelésből eredő bérköltség növekedést nem tudják saját erőből kitermelni és megfizetni.
Hozzátették, a tervezett 1000 eurós minimálbér és az 1 millió forintos átlagbér elérését 2028-ig abban az esetben tartják elfogadhatónak (reálisnak), ha megfelelő kompenzációt (tehercsökkentést, támogatást) kapnak a vállalkozások, továbbá a tervezett bértételeket a bérmegállapodásban rögzített gazdasági növekedéshez, inflációhoz és termelékenységi mutatók eléréséhez kötik.
Mivel a kormányzat folyamatosan kommunikálja az elkövetkező évekre vonatkozó béremelési terveit, a VOSZ is kialakította álláspontját a tárgyalásokra. Javaslataikat és ezek hátterét jelentő érvrendszert a vállalkozói visszajelzések alapján az alábbiak szerint foglalták össze:
- Az elmúlt évtizedben az ún. „magas nyomású gazdaságpolitika” érvényesült hazánkban, amely a termelékenység növekedésénél lényegesen erőteljesebben növekvő bérszínvonalat jelentett. A kormányzati szándék és nyomásgyakorlás a minimális bértételek erőltetett emelésén keresztül a termelékenységtől elszakadó bérdinamikát eredményezett, mint a következő ábrán is látható.
Forrás: KSH alapján Egyensúly Intézet számítások
A 2017-től kezdődő bérmegállapodási ciklus az erőltetett bérnyomás mellett a közterhek (élőmunkát terhelő adók, járulékok) jelentős csökkentésével járt: a szociális hozzájárulási adó 27 százalékról 13 százalékra csökkent, és mérséklődött a TAO és a KIVA is. Mindez a 2010-es évek második felére jellemző, dinamikusan növekvő gazdasági és keresleti viszonyok mellett fenntartható gazdaságpolitikai rendszert eredményezett, növekvő lakossági, vállalati és állami bevételekkel, továbbá a foglalkoztatási helyzet javulásával. Ez a „támogatott bérverseny” így is hozzájárult a vállalkozások egészséges evolúciójához: az alkalmazkodni képtelen cégeket új, versenyképesebb vállalkozások kezdték felváltani, de ez mégsem okozott tömeges cég bedőléseket, vagy zavart a foglalkoztatásban.
Mára azonban a COVID válság és az egymást követő energia-, kamat-, hitel-, árfolyam-, inflációs- és háborús válságok visszavetették mind a vállalatok növekedési lehetőségeit, mind a keresletet, mind a fogyasztást, mind a termelékenységi potenciált. A társas vállalkozások száma a KSH adatai szerint 2022. vége óta folyamatosan csökken, mára 21 ezerrel kevesebb regisztrált cég van, tehát havonta átlagosan 1000-rel kevesebb cég alakul, mint amennyi megszűnik. A 2024. év 3. negyedéves VOSZ Barométer vállalkozói hangulatindex értéke ismét csökkent, és amint az ábrán is látható, a fizetésemelést elutasító cégek száma eddig nem látott, 81 százalékos szintet ért el.
Forrás: VOSZ Barométer, 2024/3. negyedév
A VOSZ Barométer adatai alapján mára a vállalkozások felének ellenálló képessége minősíthető alacsonynak, amit jól mutat, hogy a cégek tartalékai is mélypontra estek.
Forrás: VOSZ Barométer, 2024/3. negyedév
Ilyen körülmények között a VOSZ szerintaz erőltetett bérfelzárkóztatás folytatását különös körültekintéssel és alapos egyeztetés mellett lehet csak végrehajtani, ellenkező esetben a versenyképességi romlás tömeges cégbezárásokhoz és a munkahelyek elvesztéséhez vezet.
A termelékenység ugyanis csak lassan változik és csak hosszabb távon fejleszthető. Ezért, ha gyors bérfelzárkóztatást tűzünk ki célul, az a bérköltségeket gyorsan növeli, amelyet nem tud ellentételezni a piaci árbevétel növekedése, akkor a munkaadók részére ezzel párhuzamosan, gyors könnyítést (illetve támogatást) kell beépíteni a rendszerbe, hogy az elszabaduló költségek ne tegyék veszteségessé (vagy a versenyképes szint alattivá) a gazdálkodást. Az élőmunka terheinek csökkentése – további vállalkozói tehercsökkentések mellett – a VOSZ szerint már bizonyította hatékonyságát, ezt célzott juttatásokkal (például kkv-k számára kidolgozott bérfelzárkóztatási támogatással) lehet kiegészíteni.
A vállalkozók hangsúlyozzák,
a kötelező legkisebb bértétel független a dolgozó képzettségétől, de a munkaadó helyzetétől is – a leghátrányosabb helyzetű kistérségben, a legkevésbé termelékeny vállalkozásnak is ki kell fizetnie, így ezek szenvednek a minimális bértételektől.
A versenyképes cégek és ágazatok ugyanakkor lényegesen magasabb bérszínvonalat nyújtanak, ezeket nem rázza meg annyira a minimális bértételek emelése, mint az elmaradottabb területeken működő társaikat (bár a bértorlódás ezeknél is okozhat problémát). Ezért támogatják, hogy az egységes, országos garantált bérminimumot egy jól átgondolt és kidolgozott program végrehajtásával váltsa fel az egyes gazdasági ágakra, vagy ágazatokra kidolgozott „bértarifa” rendszer, amelyben érvényesülnek az adott terület sajátosságai. A gazdasági ágak, vagy ágazatok sajátos viszonyait – eltérő szakképzettségi követelményeit, munkaköreit, termelékenységi- és hozzáadottérték-termelő képességeit – figyelembe vevő rendszerben úgy lehet magasabb „ágazati garantált bérminimumokat” kínálni, hogy nem „zavarják egymást” az egyes gazdasági ágak, ágazatok.
A VOSZ a háromoldalú tárgyalások mielőbbi folytatását várja, ahol a korábbi évekhez hasonlóan áttekinthetik a tervezett béremelések részletes hatásvizsgálatára vonatkozó modellszámításokat és megállapodhatunk a bérfelzárkóztatási folyamat mérföldköveiről és feltételrendszeréről.
Friss hír, hogy Horvátországban 2025. január 1-jétől a minimálbér 130 euróval bruttó 970 euróra (közel 390 ezer forint), az átlagbér pedig a kormány mandátumának végéig, 2028-ig 1600 euróra (640 ezer forint) nő.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) is megszólalt már az ügyben. Szerintük nem jön ki a matek, csak akkor, ha 500 forint lesz egy euró. (24.hu)
