A Tisza Párt vezetője eddigi egyik legerősebb beszédével köszöntötte az új évet.
Az újévi köszöntő kényes műfaj: ha a politikai kommunikátorok nem figyelnek rá oda, nagyon könnyen válhat unalmas, ezerszer hallott közhelyhalmazzá – amit a szilveszteri buli után fáradt emberek nem igazán tudnak befogadni. Rendszerint ezért számítanak mínuszos hírnek a sajtóban.
Ám ha kellő figyelmet fordítanak rá, az újévi beszédek valóban alkalmasak a közbeszéd tematizálására, és megadhatják egy év alaphangját. Három politikusi újévi köszöntőt néztünk tehát meg alaposabban, hogy lássuk, milyen ütemben veri 2025 politikai harci dobjait Magyar Péter, Robert Fico és Peter Pellegrini.
Magyar Péter, a térfoglaló
2024 az eddig megszokott politikai reflexek és erővonalak felülírásáról szólt Magyarországon, és nem volt ez másképp az újévköszöntő beszédekkel sem – ezen a fronton is területharc alakult ki a Fidesz és Magyar Péter között. S úgy tűnik, ezúttal is az utóbbi tudott több politikai tőkét kifacsarni egy szimbolikus pillanatból.
Az óévbúcsúztató-újévköszöntő politikai kommunikációs csatatéren két stratégia ütközött.
A Fidesz kommunikátorai évekig nagyon kis jelentőséget tulajdonítottak az államfőnek, mint üzenetközvetítő médiumnak – s ezzel együtt az újévi köszöntőnek is. Az elnöki újévi pohárköszöntők ugyanis nem egy behatárolható célközönségnek szólnak, hanem mindenkinek, ami ellentmond a Fidesz polarizáción alapuló politikai kommunikációs logikájának.
Azt, hogy ez a műfaj mennyire nem fekszik a kormánypártnak, az is bizonyítja, hogy Áder János elnöksége idején nagyrészt az államfő kommunikációs csapatára bízták a kulcsüzenetek megfogalmazását, így ezekben a beszédekben – főleg 2016 után – az általános identitáserősítő, pozitív üzenetek mellett elsősorban Áder János témái, leginkább a környezetvédelem kapott szerepet.
Novák Katalin idején már kicsit merészebb volt a Fidesz, és a saját buzzwordjeit és kulcsüzeneteit az államfő politikusi perszónájához igazítva próbált hatni a célcsoporton kívüli nézőkre is – elsősorban család, a béke vagy épp a magyar sportteljesítmények emlegetésén keresztül. Novák Katalin volt az, akin keresztül a Fidesz az elmúlt években identitáserősítő jelzőkkel ruházta fel a magyarokat: 2023-ban erős, küzdő, válságálló volt a magyar nemzet, 2024-ben pedig sajátos észjárású, tehetséges és talpraesett.
2024-ben azonban ez a kommunikációs stratégia is összeomlott – kiderült, hogy Novák Katalin, akinek politikai imidzse épp a családanyaszerepre épült, kegyelmet adott egy elítélt pedofilbűnöző segítőjének, s helyzete politikailag tarthatatlanná vált, lemondott posztjáról. Helyére a Fidesz Sulyok Tamást választotta meg – egyfajta biztonsági játékként. Sulyok ugyanis még Áder Jánosnál is kevésbé használható politikai médium – elsődleges szerepe az, hogy a háttérben maradjon.
Sulyok pedig olyannyira háttérben maradt, hogy nem is tartott újévi pohárköszöntőt. Karácsonyi beszédet tartott – mondván, ez jobban megfelel lelki alkatának, és a magyarok komolyabban veszik a karácsonyt, mint az új évet.
Ez tekinthető egyfajta kommunikációs kísérletnek, és papíron valóban lehetett ráció abban, hogy Sulyokra így hívják fel a figyelmet. A térfoglalási kísérlet azonban láthatóan kudarcot vallott.
Ennek nemcsak az volt az oka, hogy Sulyok súlytalan beszédet mondott, kevés konkrétummal és értelmezhető kulcsüzenettel. Hanem az is, hogy az egész kísérlet teljesen karakteridegen volt a kormányhatalomtól, mely nem szokta feladni állásait. A karácsonyi beszéd pedig ebből a szempontból valóban térfeladás volt, hiszen elengedett egy megszokott, kötött időpontot és figyelembázist, és megpróbálta pótolni egy jóval bizonytalanabb időponttal – kevés sikerrel.
Az üresen maradt térbe azonban benyomult Magyar Péter – akinek ideális volt a helyzet, hiszen kommunikációs politikája épp azon alapul, hogy minden üresen hagyott teret megpróbál kitölteni, kihasználni, átvenni és a magáévá tenni. Ügyesen hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy bejelentkezett a köztévénél az újévi beszéd elmondására – és örömmel vette az állami média ügyetlen válaszát is, miszerint „kabaréra már leszerződtek”. Ezzel az idézhető és meglehetősen arrogáns válasszal újabb figyelmet tudott generálni beszédének.
Az újévi beszédből, mely egyébként többnyire mínuszos hír a médiában, így lett politikai esemény – Magyarnak sikerült ezen a téren is átvennie a kezdeményezést. A Facebookon egy időben 26-27 ezren nézték az éjféli pohárköszöntőt, elsején délelőtt pedig már bőven 280 ezer megtekintés felett állt a YouTube-on.
Magyarnak ráadásul sikerült újítania is a műfajon. A beszéd szakított az ünnepi mesterkélt kulisszákkal, az ellenzéki politikus egy könyvespolc előtt beszélt, nem volt a háttérben sem karácsonyfa, sem pezsgőspohár. A műfajra jellemző kötöttség legfeljebb csak abban köszönt vissza, hogy Magyar most nem fejből, improvizálva beszélt, hanem egy jól felépített és tagolt beszédet adott elő – és nem is húzta el túlságosan.
A nem egész 15 perces beszéd három jól elkülöníthető egységből épült fel, és mindháromban megjelent a fő motívum, a változás reményének felvillantása és a tettekre való sürgetés.
Magyar reményhozó és akcióra kész politikai vezetőként láttatta magát – már az is, hogy egy semleges háttér előtt beszélt, egyfajta sürgetést közvetített. Beszédét is politikai vezetőként, emelkedettebb hangnemben kezdte, megfogalmazva a remény kulcsüzenetét.
A beszéd második részében azt az eszközt vette át, mely Novák Katalin beszédeiben is jól működött. A korábbi államfő ugyanis tavalyi és tavalyelőtti beszédében is közvetlenül említett meg egyszerű embereket, csoportokat, akik valamit hozzátettek Magyarország épüléséhez, hírnevéhez.
Magyar azonban csavart egyet a formulán: az országjárásain megismert emberek személyes történetein keresztül villantott fel olyan sorsokat, melyek Magyarország jelenlegi állapotának köszönhetőek – a szegénység, elhagyatottság, kivándorlás, marginalizálódás hitelesnek ható történeteit elevenítette fel.
A beszéd harmadik részében pedig egy egészen konkrét követelést fogalmazott meg: előrehozott választásokat akar, ráadásul ismét a Fidesz ellen fordítva saját korábbi eszközét. Magyar ugyanis egész egyszerűen „összegyurcsányozta” Orbán Viktort, mikor arról beszélt, hogy 2009-ben a Fidesz követelte az előrehozott választásokat a miniszterelnöki posztjához ragaszkodó Gyurcsány Ferenctől. „Csak most ön lett Gyurcsány Ferenc” – mondta Orbánnak címezve szavait.
Magyar tehát tökéletesen élt a kínálkozó lehetőséggel – talán eddigi legerősebb beszédét mondta el, melyben jó azonosulási pontokat tudott nyújtani a közönségének, és a fideszes paneleket saját narratíváival szorította ki – például azzal, hogy Orbán Viktor helyett bocsánatot kért a bicskei áldozatoktól. (NAPUNK)
