Versenyképességi harcra készül Európa, és ez már tettekben is megnyilvánul. Németország bejelentette, hogy újraértelmezi a maastrichti szabályokat.
Emellett Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is egyértelművé tette: többet kell költeni a versenyképesség érdekében. Ugyanakkor a fiskális fegyelmet elváró szabályozások lazítására irányuló törekvéseknek Franciaország a motorja. Történelmi fordulópont következhet, megváltozhat a több évtizedes gazdaságpolitikai filozófia a kontinensen. Öveket becsatolni, hiszen talán végre versenyezni akar az Európai Unió.
„A probléma lényege, még egyszerűbben fogalmazva az, hogy az Európai Uniónak az volt az eddigi legfontosabb szabálya, hogy a tagállamok költségvetési hiányának 3 százalék alatt kell lennie. Aki ettől eltér, egy előre ismert szankciórendszer szerint büntetést kap. Láthatjuk, hogy a versenytársaink nem ezt csinálják, sőt hallhattak számokat, hogy évtizedek óta nem ezt csinálják, és eljött az a pillanat, amikor az Európai Uniónak szembesülnie kell ennek a következményeivel” – többek között így vezette fel Orbán Viktor a napokban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó eseményén azt, hogy
az Európai Unióban megtörni látszik a korábbi trend, lazább költségvetési szabályok következhetnek.
Korábban már Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is részletesen kifejtette az Indexnek, hogy bár Magyarország része az Európai Uniónak, ezért a hitelminősítők, a pénzügyi piacok elvárják, hogy ezeket a szabályokat teljesítsük, továbbra sem ért egyet a kormány azzal, hogy vissza kellett térni a maastrichti kritériumokhoz. Az Orbán-kormány üzenete egyértelmű: a versenyképességre költeni kell.
A gazdasági miniszter ezt tavaly nyáron így fogalmazta meg lapunknak: „Míg az Egyesült Államok és Kína irgalmatlan összegeket költ versenyképességre, addig Brüsszelben csak pislognak a bürokraták. Ugyanez látható a monetáris politikában: a 3 százalékos inflációs célhoz – plusz-mínusz 1 százalékkal – ragaszkodnunk kell. Ezek beidegződések, magunknak állított korlátok.” (Azonban érdemes itt rögtön tisztázni, hogy a miniszter legutóbb az Economx konferenciáján egyértelműsítette, a kormány a költségvetési „fiskális alkoholizmust” nem támogatja.)
Valóban úgy tűnik, hogy február derekán tényleg megtörni látszott a korábbi trend, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke lazább költségvetési szabályokat lengetett be. Ez később testet is öltött, március elején – ahogy arról a Portfolió külön beszámolt – a német kormány a gazdaságélénkítés és a védelmi kiadások növelése érdekében döntött az adósságfékszabályok átalakításáról, ami akár 220 milliárd eurós pluszmozgásteret biztosíthatna a következő években. Majd egy tízéves csomagot, ami 1000 milliárd eurót jelentett a német nemzetgazdaság számára, a zöldek ellenállása ellenére végül nagy nehezen elfogadtak. Érdemes Németország szerepét európai uniós szinten jobban kiemelni, hiszen Orbán Viktor szerint
miután az Európai Unió legerősebb állama Németország, a gazdaságfilozófiáját valójában a németek határozzák meg, ha nem is teljesen, de döntő mértékben.
A Hold Alapkezelő a problémát így összegezte korábban: abszurd, hogy a világ egyik legfejlettebb és legerősebb országa egy válságos időszakban azzal legyen elfoglalva, hogy az adósságát csökkentse. Németország évek óta strukturális problémákkal küzd, de a berlini döntéshozatal beszorult az évtizedes reflexek és valóság kihívásai közé. Amerikában akkor is belenyúlnak a gazdaságba, ha nincs rá nagy szükség, a német nagypolitika viszont a nyilvánvaló károk láttán sem képes lépni. Majd kiemelték: a német konszenzusnak változnia kell, a felesleges, önsanyargató spórlás időszakának véget kell vetni. De miért fontos Európának és így Magyarországnak a lazább költségvetési fegyelem?
Nem kell félni, nem fog fájni
Az államadósság tekintetében jelenleg egy paradigmaváltás zajlik Európában – ezt már Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője mondta az Indexnek, aki azt is kiemelte, mivel az állam a pénznyomtatás révén elméletileg sosem mehet csődbe, a magánszektor szereplőinél mindig kedvezőbb feltételek mellett tud hitelt vállalni.
Így mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy a többletes költségvetés azt jelenti, hogy az állam több forrást von ki a gazdaságból adók formájában, mint amennyit belepumpál. Ezzel szemben a deficites költségvetés a piacinál kedvezőbb kölcsön melletti forrásokat folyat a gazdaságba.
„Egyre több uniós ország ismeri fel, hogy a szigorú fiskális fegyelem az elmúlt másfél évtizedben nem javította az állam pénzügyi helyzetét, ugyanakkor jelentősen rontotta a növekedési potenciálját” – összegezte az elemző az Indexnek, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa a Szovjetunió felbomlása következtében megszűnő keleti fenyegetettség és az amerikai védőernyő miatt széles körű szociális ellátórendszert tudott kiépíteni.
Az úgynevezett „békeosztalék” feltételeinek megszűnésével ismét előtérbe kerül az a probléma, hogy a védelmi kiadásokat csak a jóléti rendszer finanszírozásának csökkentésével lehet kigazdálkodni. Horváth Sebestyén kiemelte:
A közgazdaságtanban ezt »ágyú-vaj dilemmának« nevezik. A szociális ellátórendszer leépítésének politikai következményei miatt a haderő- és hadiparfejlesztés költségeit kizárólag kölcsönből lehetne fedezni. A maastrichti szabályokkal kapcsolatban felmerült, hogy a védekezésre elköltött hitelvállalást nem kellene beleszámítani a GDP-arányosan maximum 3 százalékos költségvetési hiányba, így a stratégiailag fontos védelmi ipar támogatása mellett a fiskális alkoholizmust is meg lehetne előzni. Tehát azt, hogy más, politikai szempontból kifizetődőbb célokra hitelből költsenek a kormányok.
Az Európai Unió oldalán felmerült továbbá, hogy hasonló szabályozást vezetnének be a zöldátállás és a versenyképességi célok finanszírozására. A fiskális fegyelmet elváró szabályozások lazítására irányuló törekvéseknek Franciaország a motorja, főleg miután tavaly nyáron túlzottdeficit-eljárást indítottak az országgal szemben. De nézzünk egy kicsit jobban szét a világban!
Európa mellett elhaladt a világ
A költségvetési fegyelem eltérően jellemző az uniós tagállamokra. A „fukar négyek” – Ausztria, Dánia, Hollandia, valamint Svédország – mellett Németországban is rendkívül szigorúak a költségvetési szabályok. Az EU legnagyobb gazdaságában az állam által évente vállalt hitel nagysága nem haladhatja meg a GDP 0,35 százalékát. Németországban 2013–2019 között pozitív volt a költségvetés egyenlege, ezt követően a koronavírus-járvány miatt 2020-ban ideiglenesen felfüggesztették a szabályozást.
Ám a forráshiány miatt a múlt hónapban tartott német választások során egy fordulat következhetett be, az eddig nagyon szigorú CDU/CSU is nyitottá vált az adósságfék reformjára. Horváth Sebestyén arra is felhívta a figyelmet, hogy a tavalyi koalíciós válságot éppen a fiskális fegyelem körüli eltérő nézetek okozták. Ugyanakkor most érdemes egy picit megkapaszkodni:
ezzel szemben Kínában a 2010-es évtizedben 2-6 százalék körül mozgott a GDP-arányos költségvetési hiány, az állami kiadások 13-17 százalékát fedezték átlagosan hitelből.
Az Egyesült Államok pedig külön eset, mivel 1917 óta érvényben levő adósságplafon-szabályozás nem egy GDP-arányos küszöbértéket, hanem az államadósság maximális értékét határozza meg. Ennek köszönhetően 1917 óta több mint 110-szer emelték az adósságplafont, jelenleg, mintegy másfél éve, felfüggesztették.
„A rendre visszatérő adósságplafont politikai fegyverként használják az USA-ban, Trump elnök egy automatizált rendszert akar bevezetni a politikai zsarolás és az állami kifizetések leállításának elkerülése érdekében” – hívta fel erre a figyelmet az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője. A koronavírus-járvány okozta gazdasági válság előtti évtizedben az USA költségvetési hiánya átlagosan 4,8 százalék volt a GDP-hez viszonyítva, szemben az Európai Unió tagállamainak 2013–2019 közötti átlagos 1,8 százalékával. (A 2010–2012 közötti európai szuverén adósságválság miatt eltérő a vizsgált időszak.)
2010 óta minden évben az Egyesült Államok szövetségi szintű költségvetési kiadásainak negyedét-ötödét hitelből fedezik, az EU tagállamaiban ez az arány átlagosan 7-15 százalék.
Ugye nem szükséges ennél részletesebben kifejteni, hogy a fiskális fegyelem sokkal erősebb Európában. Annak ellenére, hogy Amerikában a republikánusok évtizedek óta a szigorúbb költségvetéssel kampányolnak, eddigi vezetéseik alatt ezt nem sikerült elérni.
Orbán Viktor nem akar osztogatni
Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője az Indexnek arra is kitért, hogy a korábban említett ágyú-vaj dilemma miatt a szükséges forrásokat adóemeléssel vagy hitel felvételével lehetne előteremteni. Egy kölcsönt három módon lehet kezelni:
- vissza lehet fizetni,
- a pénz vásárlóerejének a rontásával el lehet inflálni,
- illetve a begyűjtött forrás befektetésével lehet növekedni.
Az elemző szerint az Európai Uniónak és tagállamainak az utóbbi lehetőséggel kell élnie. Tehát a felvett adósságot megtérülő beruházásokra kell elköltenie,
nem pedig jóléti segélyekre vagy működési kiadásokra.
„Az európai fejlesztő állam modellje eltér a délkelet-ázsiai országok mintájától. Míg például Japánban vagy Dél-Koreában a fejlesztő állam a romokban heverő gazdaságok talpra állítását célozta, addig jelenleg az európai típusú fejlesztő állam a stratégiailag fontos területeken való önállóság megteremtése érdekében vállalna nagyobb szerepet a gazdaság irányításában.”
Horváth Sebestyén szerint ilyen terület például a jelentős nemzetgazdasági súllyal rendelkező iparágak (autógyártás, turizmus, mezőgazdaság) versenyképességének a védelme, vezető szerep vállalása a zöldátállás területén, közvetlen ipari támogatások nyújtása, stratégiai függetlenség megteremtése a hadiparban vagy éppen energiaellátásban. Majd azt is kiemelte:
A hitel ezen célokra való elköltése megtérülne, így Európa függetlenségének javítása mellett a fiskális alkoholizmus is megelőzhető lenne. Az EU tagállamai közötti érdekellentétek és eltérő gazdasági fejlettség miatt azonban nem a közös uniós hitelfelvétel, hanem a tagállamokat érintő túlzottdeficit-eljárás lazítása a járható út.
Végezetül érdemes visszatérni Orbán VIktor kijelentéseihez. A miniszterelnök ugyanis a magyar költségvetéssel kapcsolatban két fontos kijelentést is tett:
- „Kiszámíthatóságunk szempontjából fontos, hogy a munkahelyteremtés lesz a legfontosabb, tehát nem fordulunk vissza a szocialista irányba, nem akarunk visszahozni költségvetési osztogatással, ráadásul nem létező pénzek költségvetési elosztogatásával egy szociális alapú, segélyalapú gazdasági rendszert.”
- Másrészt pedig azt is kiemelte a kormányfő, hogy nem adja fel azt a szempontot, akármi is történik a világban, hogy az adósságszolgálat leszámítása után a költségvetésnek egyensúlyban kell lennie.
Szavait pedig azzal támasztotta alá, hogy Magyarország minden választási évben a költségvetési hiányt csökkentette az Orbán-kormányok alatt. „Az ellenfeleink az ellenkezőjét mondják, de annak nincs ténybeli alapja. Tehát az a helyzet, hogy olyan kormánya volt Magyarországnak, amely 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is csökkentette a költségvetési hiány mértékét – választás ide, választás oda. Ez jól mutatja, hogy elkötelezettek vagyunk a pénzügyi fegyelem iránt, és nem is tudunk, nem is akarok ebből engedni” – összegezte a miniszterelnök. (Index)
