Megvan a tűzszüneti megállapodás, túszok szabadulnak.
Persze, ha betartják! (Mindkét fél!)
Egy későbbi szakaszban Izrael fölemeli a segélyszállítmányok kvótáját napi hatszáz kamionra, és hozájárul, hogy egyiptomi építőipari cégek újjáépítsék az észak-gázai infrastruktúrát, kórházakat, iskolákat, egyelőre mobilházak telepítésével később a lakóépületeket, és biztosítja a közműellátást.
A nagy kérdés: megint a Hamász fog irányítani Gázában? Mert akkor kutya fülét nem éri az egész.
A másik kérdés. hogyan fogja Izrael ellenőrizni a szállítmányokat, hogy nem fegyverrel lesznek-e tele a kamionok, és az építkezéseket, hogy nem megint alagútrendszer épül-e?
A harmadik: álítólag a Hamász már a személyi veszteségei nyolcvan százalékát pótolta toborzással, most pedig egy rakás elítélt terroristát engednek szabadon.
Csak a többszörös életfogytiglanra ítélteket és az október 7-i mészárlásban résztvevőkett nem.
Hamász feltöltve?
Bizalomra nincs semmi okunk!
Netanjáhú pozícióját otthon viszont sajnos talán erősíti a megállapodás ténye, főként, ha a túszok kiszabadulnak.
Másfelől rengetegen ellenzik a megállapodást, sőt egyáltalán a tárgyalások tényét, főleg Netanjáhú hívei és a vallásos pártok képviselői, fanatikus szavazói, Izrael Katz-cal és Itamár Ben-Gvírrel az élen. Kiszámíthatatlan, mi lesz a belpolitikai hatása a következő választásokon.
Egy biztos! Ezt a megállapodást, mely Izrael számára rendkívül hátrányos, és semmiféle garanciát nem nyújt, mindössze a túszok szabadon bocsátásának egyelőre ígéretét, akár egy évvel ezelőtt is meg lehetett volna kötni, rengeteg zsidó és palesztin életet megmentve, fölösleges véráldozatot elkerülve.
Mert a Hamásszal természetesen nem lehetett leszámolni!
És egyben az egész fölösleges háború ráirányítja a figyelmet Izrael Achilles-sarkára: ejts foglyul néhány izraelit, katonát, vagy civilt, és máris kiszabadulhatnak a terroristák százai, ezrei.
A Hamász ezt már régen felfogta.
Ezt a háborút – ne szépítsük! – Izrael a Hamász, a Hezbollah meggyengítésével együtt is elvesztette.
Nem kétséges, hogy – talán – a háborúskodás egy szakasza lezárul. Egy időre. Amíg kezdődik a hatodik, hetedik, sokadik háború. Mert amíg általános politikai rendezésre nem kerül sor: a palesztin állam elismerése polgári irányítással, a megszállt területek kiürítése, cserébe Izrael biztonságának garantálása, a terrorszervezetek lefegyverzése, addig itt tartós béke nem lesz.
Márpedig erre a közeli és távolabbi jövőben semmi esély! Túl sok az ellenérdekelt mindkét oldalon.