Orbán turbó fokozatba kapcsolt, hirtelen megugrott az elfüggönyzött ablakú fekete autók forgalma.
Előzetes letartóztatásba helyezték korrupciós bűncelekmények gyanúja miatt Kiss László újraválasztott óbudai DK-s polgármestert és egy alpolgármestert, vádat emeltek a zuglói „parkolási panama” ügyében Molnár Zsolt országgyűlési képviselő, Horváth Csaba zuglói polgármester, Tóth Csaba, volt országgyűlési képviselő és Baja Ferenc volt miniszter, valamennyien MSZP-s korifeusok ellen.
Vajon miért most csapott le rájuk a Fővárosi Főügyészség?
A válasz elsőre nehezen érthető: az MSZP gyakorlatilag nem létezik, a DK hét százalékra zuhant, és valószínűtlen, hogy 2026-ig talpraállnának. A baloldal gyakorlatilag megszűnt és csak a két Fidesz marad a porondon, a nyilasokkal megspékelve, esetleg karácsonyfadísznek a Kétfarkúak.
A válasz valószínűleg kétfarkú, mint Kovács Gergő pártja volt:
-Orbán bosszúszomja nem ismer határokat és most látta lehetségesnek, hogy végképp kivégezze egykori baloldali legyőzőit;
-el kell terelni a közfigyelmet az állami egészségügy összeomlásáról, melynek tényét kórházigazgatók leváltásával, valamint húszfokos kórházi termekről és műtőkről való hazudozással takargatják, valamint: Gyurcsány! Nem beszélve Káslerről, aki ötvenfokos melegben is tizenkétórás műtéteket végzett.
A „független” Vitézy mindenesetre máris új választást követel Óbudán, miközben szava sincs arról, hogy bűnvádi eljárás alá vont, vagy el is ítélt fideszes polgármesterek regnálnak vidáman országszerte, Simonkától Veres Margitig.
És mi van Bácskaival (Ferencvárosnak Baranyit megelőzően fideszes polgármesterével), akinek parkolási- és ingatlanügyei, a 19-es választásokon véghezvitt manőverei (v.ö.: választási csalás) közismertek voltak, vagy Rogánnal és utódával az V. kerület élén, akiknek ingatlan-panamáit Juhász Péter tényszerűen, okiratokkal igazolva leleplezte?
Ezek az apróságok nem izgatják a Polt-brigádot, de Őfüggetlenségét sem!
Félreértés ne essék! Ha ezek az emberek bűncselekményt követtek el, börtönben a helyük!
Ahogy börtönben lenne számos központi és helyi Fidesz-notabilitás helye is!
Kiss László ténykedését nem ismerem, de pillanatnyilag egyetlen tanú vallomása szól ellene, egy szintén vád alá vont munkatársáé, aki vádalkut kötött. Nem lehet kétséges, hogy mi volt a vádalku lényege.
Az MSZP-s „négyek bandája” (ismerős? Kína, 1980. Mao özvegye, és három társa, a kulturális forradalom elindítói voltak a koncepciós per vádlottai, valamennyiüket halálra ítélték, de nem végezték ki) zuglói ügyletei is közismertek (ámbár Baja Ferencnek nem sok köze lehetett hozzájuk, a másik háromért nem tenném tűzbe a kezem). Mindenesetre e megítélésem nem változtat azon, hogy szelektív számonkérés esetén a koncepciós szándék nem lehet kétséges!
Molnár Zsolt pedig ma is országgyűlési képviselő, és nem tudok róla, hogy kezdeményezték volna a mentelmi jogának felfügggesztését, holott ennek hiányában vele szemben eljárni még az orbáni „jogrendszerben” sem lehet, még akkor sem, ha a fideszes országgyűlési többség döntése nem (lenne) kétséges.
Felmerül bennem a kérdés: vajon mit szól mindehhez Kis János, aki szerint Magyarországon nincs diktatúra?
Valószínűleg semmit. Ahogy néma maradt Császy, Tátrai és Galambos koncepciós perével kapcsolatban is, akiket azért csuktak le, mert – szemben Kiss László munkatársával – nem voltak hajlandóak hamisan tanúskodni Gyurcsány ellen egy összetákolandó szuper-koncepciós perben.
Gondolom fontosabb dolga akad: egy újabb lélegzetelállítóan izgalmas filozófiai mű megalkotásán ténykedik, amit a bel-pesti kultúrsznob értelmiség ájult izgalommal vár – és fogad majd.
Ugyanúgy, mint Jacques Rancière: A fikció határai című, fordításban most megjelenő művét, melyet a fordító előszavával (kutya nehéz dolga lehetett, hajmeresztően értelmezhetetlen szöveg), egy fejezetnyi közlésével a Mérce tett közzé.
Erre az írásra – előszavastól – nyugodt lélekkel ráhúzhatjuk Hatvany Lajos klasszikus (nála a filológiáról szóló) definícióját: „a tudni nem érdemes dolgok tudománya.”
Hasonló példaként kínálkozik a diplomácia világából Isaac Asimov Alapítvány-trilógiájának epizódja, melyben a Birodalom követe látogatást tesz a Kereskedőknél, hogy a Birodalom békés szándékáról győzködje vendéglátóit. Öt teljes órán át beszél, majd amikor távozik, és az elemzők értelmezik a mondandóját, a szokásos diplomáciai blabla és udvarias szólamok kivonása után kiderül, hogy nem mondott semmit.
Ha a bölcselők ezen köréhez keresünk példát, kínálkozik Jurajda az okkultista szakács a Švejkből, aki kiselőadást tart kedvenc filozófiai nézetei lényegéről a kantinban, a tökrészeg Vanék számvívő őrmesterben imígyen mély nyomokat hagyva: „a forma a tartalom és a tartmalom a forma.”
Érdekes, hogy lényeglátó, fajsúlyos gondolkodók, Hans Kelsen például (Az államelmélet alapvonalai), vagy Bíbó a tanulmányaiban néhány tucat oldalon, közérthetően, mindenféle áltudományos fakszni nélkül fontos és helytálló nézeteket képesek kifejteni.
Itt csak a fakszni van, nagyon becsomagolva.
Boldogok azok az emberek, akiknek e forrongó világban nincs más gondolkodni valójuk, mint efféle marhaságokon rágódni!
Mert például Tiborcz éppen mostanság annyi pénzért „vett” irodaházakat, amennyiből tizenötezer lakást lehetett volna építeni.
Császyt egy közbűntényes bentlakó azzal fogadta a sitten: „maguk azok a politikaiak?”
Hát igen! Itt van a kutya elásva!