A következő 24 óra kritikus lesz
Az orosz elnök hatalmát az elmúlt 23 év legkomolyabb fenyegetése érte. És megdöbbentő látni, hogy az egész idő alatt megőrzött totális irányítás héja – autokráciájának végső eladási pontja – egyik napról a másikra összeomlik.
Egyszerre volt elkerülhetetlen és lehetetlen. Elkerülhetetlen, mivel a háború rossz irányítása csak egy olyan homogén zárt és kritikával szemben immunis rendszert jelentett, amit csak a Kreml volt képes túlélni. És lehetetlen, ahogy Putyin kritikusai egyszerűen eltűnnek, kiesnek az ablakon, vagy valamilyen mérgezést kapnak. Most azonban a világ ötödik legnagyobb hadserege egy olyan hétvége előtt áll, amikor a testvérgyilkosság – fegyvereik katonatársaik felé fordulása – az egyetlen, ami megmentheti a moszkvai elitet az összeomlástól.
Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy Putyint mesteri taktikusnak tekintsük, hogy Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezér engedetlenségének nyitó sallangjait időnként cselnek értékelték – Putyin arra törekedett, hogy tábornokait egy hűséges csatlósával, és szókimondó kritikusával tartsa fenn. De amit ma látunk – amikor Putyin kénytelen beismerni, hogy a Don-i Rosztov, fő katonai csomópontja kikerült az irányítása alól – minden olyan elképzelést felülmúl, hogy ezt a Kreml irányította.
Valószínű azonban, hogy Wagner egységei ezt tervezik egy ideje. A lázadás indoklása sürgetőnek és spontánnak tűnt – egy látszólagos légicsapás egy erdei Wagner-táborra, amit az orosz védelmi minisztérium tagadott –, órákkal azután jelent meg, hogy Prigozsin figyelemre méltóan boncolgatta a háború mögött meghúzódó indokokat.
Részben igazat mondott a háború katasztrofális kezdeteiről: Oroszországot nem fenyegette a NATO támadása, és az oroszokat nem üldözték. Az egyetlen megtévesztés, amit fenntartott, az volt, hogy azt sugallja, hogy az inváziós terv mögött Oroszország legkiválóbb ereje áll, nem pedig maga Putyin. Wagner erői nagyon gyorsan összeszedték magukat, és gyorsan bevonultak Rosztovba. Ezt nehéz spontán megtenni egy délután alatt.
Talán Prigozsin arról álmodozott, hogy Putyint változásba lendítheti a védelmi minisztérium élén, amelyet a Wagner-főnök hónapok óta nyilvánosan szidott. Putyin szombat reggeli beszéde azonban felszámolta ezt a lehetőséget. Ez most egy egzisztenciális választás az orosz elit számára – az elnök megingott rezsimje és a sötét, zsoldos Frankenstein között, amelyet piszkos munkájának elvégzésére hozott létre, és amely megfordította gazdáit.
Ez az orosz hadsereg számára is a világosság pillanata. Néhány évvel ezelőtt Prigozsin enyhe kritikája oda vezetett volna, hogy egy elit különleges alakulat balaklavában elkísérte volna őt. Most azonban szabadon barangol, és nyíltan Moszkvába vonul. Hol vannak az FSZB különleges erői? Megtizedelte a háború, vagy nem vágynak arra, hogy felfegyverzett és tapasztalt Wagner-társaikat leküzdjék?
Nem ez az első eset idén tavasszal, amikor Moszkvát gyengének látjuk. A Kreml elleni májusi dróntámadás minden bizonnyal arra késztette a Putyin körüli elitet, hogy megkérdőjelezze, hogy a fenébe ilyen gyenge a főváros védelme. Napokkal később az elit vidéki házait újabb ukrán drónok vették célba. Az orosz gazdagok körében a pénteki események elhárítják a kérdést arról, hogy kételkedjenek-e Putyin hatalmában.
Ukrajna valószínűleg Oroszország soraiban fogja megünnepelni ennek a felkelésnek a katasztrofális idejét. Ez valószínűleg megváltoztatja a háború menetét Kijev javára. De a lázadások ritkán érnek véget Oroszországban – vagy bárhol – olyan eredménnyel, amit el akartak érni. II. Miklós cár 1917-es oroszországi eltávolítása bolsevik forradalommá, Leninné, majd Szovjet Birodalommá vált.
Ahogy az orosz alapvető emberi gyarlóságról szóló Jakab-kori dráma játszódik le, nem elkerülhetetlen, hogy javulások következzenek. Lehet, hogy Prigozsin nem nyer, és a Kreml ellenőrzésének alapjai sem omlanak össze. De egy legyengült Putyin irracionális dolgokat tehet, hogy bebizonyítsa erejét.
Előfordulhat, hogy képtelen elfogadni a vereség logikáját a következő hónapokban az ukrajnai fronton. Előfordulhat, hogy nincs tudatában a saját fegyveres erői közötti elégedetlenség mélységének, és nem tudja megfelelően ellenőrizni tevékenységeiket. Oroszország felelősségteljes atomhatalom pozíciója a csúcson lévő stabilitáson nyugszik.
Sokkal többet romolhat el, mint amennyi jól. De lehetetlen elképzelni, hogy Putyin rezsimje valaha is visszatérjen korábbi irányítási magasságaiba ettől a pillanattól kezdve. És elkerülhetetlen, hogy további zűrzavar és változás álljon előttünk. (CNN)
